Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fiatal papjai részére tartottak továbbképzést február 3-4-ig Debrecenben, a Püspöki Hivatalban. A lelkinapokat Palánki Ferenc megyéspüspök meghívására Gáspár István nagymarosi plébános, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója vezette. A találkozó alatt Gáspár István atyát az Országos Lelkipásztori Intézetről (OLI) kérdeztük.

– Az elmúlt évben volt 30 éves az Országos Lelkipásztori Intézet, 1989-ben Paskai László bíboros, prímás alapította, hogy megújulást hozzon az ország egyházmegyéinek pasztorációs életében. Mi a szerepe, a feladata az intézetnek? Három évtized távlatából hogyan értékelné az elmúlt időszakot? Elérte-e a kívánt célját?

– Nagy elődeim voltak. Tomka Ferenc, Brückner Ákos Előd OCist, Blanckenstein Miklós, Nobilis Márió atyák, és 2011-től vezetem én az intézetet. Azt látom, hogy az OLI mindig is kereste az identitását. Európában sem mindenhol található országos lelkipásztori intézet. Van, ahol csak kezdeményezés történt, de nem tölti be funkcióját, de Olaszországban pl. minden egyházmegyében van lelkipásztori intézet. Magyarországon az OLI a német katolikus egyházban működő szervezet mintájára jött létre.
A magyar katolikus egyház szervezeti felépítése is egyházmegyei rendszerű, ezért központi intézményre igazából nincs szükség. Minden egyházmegye éli a saját életét, a mi feladatunk alapvetően a továbbképzések, szakmai napok szervezése. Ezek közül máris kiemelném a leghangsúlyosabbat, az Országos Lelkipásztori Teológiai Napok-at, amelyet rendszerint Egerben rendezünk minden év januárjában. A magyar egyház pünkösdjének is hívjuk ezt a konferenciát, hiszen igyekszünk a lelkipásztorkodás területén fellelhető legjobb előadókat hívni. Ez a legerősebb és a legtöbb figyelmet, energiát igénylő program. Ettől függetlenül az országos intézetünk besegít a 2020-as őszi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) feladatainak szervezésébe. A felkészítés éveihez segítséget nyújtó előkészítő füzetek közül kettőt én írtam.

– Említette az Országos Lelkipásztori Teológiai Napok-at, épp a napokban ért véget Egerben, amely valóban nagy népszerűségnek örvend. Mi alapján választják ki a témákat?

– Mindig az adott aktualitást figyelembe véve határozzuk meg a témákat, követjük a világegyházban tapasztalt kezdeményezéseket, megmozdulásokat, új evangelizációs lehetőségeket, a nemzeti irányulást, a Magyar Katolikus Püspöki Kar kezdeményezéseit, a meghirdetett különböző hitéleti éveket, pl. családok évét, hit évét stb., és természetesen most a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Mindig van, ami adja magát, ami szembe jön velünk. De ha nincs különleges aktualitás, akkor az életvezetés különböző szegmensei és olyan témák, amire a helyi egyháznak nagy szüksége van, folyamatosan adottak.

– Kiknek szervezik ezeket a konferenciákat?

– A résztvevők száma általában 200-220 fő, a szakmai találkozón a mintegy 80 lelkipásztorral világi munkatársak is érkeznek, mert nagyon fontos, hogy az ott elhangzottakat át tudják adni a helyi közösségekben. Egyedül ez nem menne. Éppen ezért a találkozó alapvetően papoknak és plébániai munkatársaknak szól. Ez itt kemény munkáról szól.

– Visszatérve a lelkipásztori intézet fontosságára, a II. Vatikáni Zsinat feladatként jelölte meg az egyházmegyei lelkipásztori Intézetek (ELI) létrehozását, elsősorban a papság képzésére. Minden egyházmegyének van ilyen intézete?

– Nincs minden magyar egyházmegyében ilyen intézet. A legkülönfélébb feladatmegosztásokkal, lehetőségekkel találkozunk. Van, ahol pasztorális helynök fogja össze az egyházmegyei feladatokat, van, ahol csak referens készít egyházmegyei pasztorális tervet.

– E tekintetben elmondhatjuk, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében minden adott a pasztorális feladatok maximális ellátására, tervezésére, programok szervezésére, ugyanis Nyíregyházán működik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet (ELI), Felföldi László általános pasztorális helynök vezetésével. A pasztorális munkát segítve 2017-ben megalakult az Egyházmegyei Pasztorális Tanács. A 27 fős, papokból és világiakból álló bizottság tagjai az esperesi kerületek delegáltjai, valamint olyan személyek, akik a rétegpasztorációs feladatokban (család-, ifjúság-, hivatás-, cigány-pasztoráció), lelkiségi mozgalmakban (cursillo, házas-hétvége, cor-hétvége, alpha kurzus) aktívan közreműködnek. Az EPT elnöke, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, titkára, Törő András püspöki titkár.

Az OLI munkacsoportjainak egyike az egyházmegyei pasztorális helynökök, egyházmegyei referensek közössége, így van rálátása az egyházmegyék pasztorális munkájára. Mit tapasztal?

– Az egyházmegyékben mindenki végzi a maga munkáját lehetőségeikhez mérten. A legkülönbözőbb lelki programokat, fesztiválokat, konferenciákat szervezik, de azt érzem, hogy az egyházmegyék eseményei kicsit hasonlítanak a „Ki mit tud”-ra, ahol mindenki a maga erősségeit, lehetőségeit kiaknázva végzi a feladatát. Nyílván nem versenyről van szó, mégis hiányolom a megosztást, mert így nem profitálunk egymás ötleteiből. Minden évben találkozunk, hogy mégis legyen információáramlás, mert nagyon sok jó ötlet, rendezvény születik egy-egy területen, de nem tesszük ezt közkinccsé. Ez jellemző a hitoktatásra is. A hitoktatók az interneten böngésznek, keresnek jó ötleteket. Sajnos nincs egy olyan adatbázis, ahol egy jól sikerült videót, vagy egy applikációt találnánk. Itt is mindenki megtartja magának a jól letisztult gyakorlati eszközeit. Nyilván nem rosszindulatból, mert a szakembereknek talán eszükbe sem jut, hogy ezt másokkal megosszák. Az OLI-nak lenne egy ilyen szerepe is, hogy ezeket felderítse, közkinccsé tegye. Úgy gondolom, ez a fontos feladat még előttünk áll.

– Lenne rá lehetőség, van olyan felület, ahol ezt közkinccsé lehet tenni?

– Igen, van facebook oldalunk is, ahol ezt akár el lehetne kezdeni. Az OLI és az ELI-k között élő kapcsolat van.

– Egy készülő kiemelkedő programunk megosztásával máris élnék. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Lelkipásztori Intézete ebben az évben készül első nagyszabású, több ezer főt váró rendezvényére Nyíregyházán. A NEK előkészülete jegyében az „Ez a mi napunk” – Egyházmegyei Közösségi Nap-ra több ezer résztvevőt várnak. A minden év tavaszát meghatározó rendezvény hagyományteremtő céllal szerveződik.

Országos kitekintettségben hogyan látja a pasztorációs munkát, melyik területen lát lendületet, illetve miben tapasztal hiányosságot a 21. század evangelizálásának tükrében?

– Folyamatosan úton, a keresés, a tanulás állapotában vagyunk, mindig más-más kihívásokkal kell megküzdeni. Ezeket számtalan negatív tényező is befolyásolja, mint a paphiány, a falvakból városokba való elvándorlás. Nyilván az ember mindig le van maradva. Mire egy kihívásra megtaláljuk a megoldást, a választ, sok idő eltelik, és ami ezzel jár, a negatív következmények sem maradnak el, sok sérülés történik, vagy addigra már ott van a következő megoldandó feladat. Az Egyház a maga lassúságával nehezen tudja ezeket követni és időben reagálni.

Rengeteg kincsünk, értékünk van. Napjainkban azt látom, hogy a magyar egyház közösségei két bestseller könyv üzenetét figyelembe véve szervezik programjaikat, konferenciáikat, illetve keresik a megoldást.
Michael White és Tom Corcoran „Újraépítve” , valamint a közelmúltban megjelent James Mallon kanadai római katolikus pap, püspöki helynök Egyház-felújítás – A megújulás kézikönyve című kötete az, ami utat mutathat, segíthet, lendületet adhat a magyar egyház növekedésében az egyházmegyék pasztorális életében. Mindkettő tengerentúli plébániák története, amely nem jelenti azt, hogy nem adoptálható a mi közösségeinkre. Hihetetlen olvasmányos mindkettő, és egymást kiegészítik. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egyik sem szakácskönyv, receptgyűjtemény, amely ha követjük az utasításokat, garantáltan ugyanazt eredményezi. Magyarországon általában az Amerikából érkező ötletekhez fenntartásokkal közeledünk. Nem a könyvet kell utánozni, hanem azt a könyv által is sugallt szemléletbeli változást, hogy hogyan lehet egy mindenen túl lévő poszt-keresztény és a hétről-hétre templomainkban ülő passzív fogyasztó réteget tanítvánnyá és aktív kereszténnyé tenni.

Nagyon jó kezdeményezéseket találunk arra vonatkozóan, hogy a templomba nem járó, de szimpatizáns réteget hogyan tudjuk bevonni közösségeinkbe. Erre tökéletesen alkalmasnak találom az Alpha kurzust, de ugyanolyan kihívás a templomban lévő hívőket is tanítvánnyá tenni.

Az Egyház-felújítás című kötet az Alpha kurzusra helyezi a hangsúlyt, a templomon kívülieket szólítja meg, és teszi őket tanítvánnyá. Mallon atya itt arról beszél, hogy tömegek keresnek meg bennünket az utcáról, kereszteléssel, esküvővel, hittanra beíratással, és az Egyház ezeket az embereket hagyja elmenni. Tömegek kopogtatnak az ajtónkon, utánuk sem kell menni, mert ők jönnek hozzánk. Igazából a bennünket megkereső sem tudja, pontosan mit szeretne, nyilván valamilyen szolgáltatást kér. Nekünk viszont észre kell vennünk azt, hogy nekik nem valamire van szükségük, hanem az Istenre. A mi hibánk, hogy csak szolgáltatunk: adunk valamit, anyakönyvezünk, időpontot egyeztetünk, valójában azonban a nem hívőnek nem erre van szüksége.
Az egyházban erre a kihívásra látásmódbeli változással kellene válaszolnunk.

– Visszatérve az OLI feladataihoz, lelkiségi mozgalmak is tartoznak a munkacsoportokhoz. Jelenleg mennyi mozgalom működik? Napjainkban melyek a legnépszerűbbek?

– Időnként össze szoktuk hívni a lelkiségi mozgalmak vezetőit, de számszerű adatokat nem tudok mondani, mert folyamatosan változnak. Vannak élő, vagy éppen inaktív mozgalmak. Jó néhány lelkiségi mozgalom van, amely markánsan meg fog maradni a magyar egyház életében. Igen népszerűek, csak néhányat említve, a karizmatikus megújulás, a Fokoláre, a Cursillo, a Házas hétvége, a MÉCS mozgalom.
Abban látok pozitív elmozdulást, hogy míg 10-20 évvel ezelőtt ezen mozgalmak a plébániák színe-javát megtalálva kiemelték a plébánia életéből, addig napjainkban már pozitív gyakorlat, hogy a lelkiségi mozgalmak tagjai egyben aktív résztvevői a plébániai közösségeknek is.

– Számos, szerteágazó feladat hárul Önre a lelkipásztori szolgálata mellett. Nagymarosi plébános, az OLI igazgatója, előadásokra, lelki napok vezetésére hívják. Nem sok a feladat?

– Isten annyit ad az embernek, amennyit elbír.

- Mindezen feladatok mellett még könyveket is írt. Nemrég két kötete is megjelent az Új Ember Kiadó kiadásában. A Tábor-hegyen – Homíliavázlatok és az Adventi Készülődés – avagy mentsük meg a karácsonyt című kötetek.

Sok talentummal megáldotta Önt az Úr. „Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád” (Mt 25,21).

 Kedves Gáspár István atya, köszönjük a beszélgetést!

A jelenlévő atyák a továbbképzés során szentmiséken is részt vettek. Gáspár István atya homíliájáról készült összefoglalót hamarosan közzétesszük.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. január 1-én méltó ünnepség keretében ismét kiosztásra került a Tárkányi-díj Egyeken, a Szent József közösségi házban. Az ünnepi műsort a Szent János Római Katolikus Általános Iskola növendékei biztosították, a diákokat felkészítette: Farkas Réka egyetemista, az iskola volt növendéke.
Az alapító örömére, a képviselő testület javaslata alapján mind a négy érmet átadták.

A díj a helyi közösséget példamutató módon szolgáló, hitéletüket tanúságtevő módon megélő hívek elismerése, amellyel Papp László egyeki plébános köszönetét fejezi ki a kitüntetetteknek, példaképeket állítva ezzel az egyházközség tagjai elé.

Barna Mária 1956. augusztus 31-én született Barna István és Fehérvári Mária első gyermekeként. Mária vallásos családban nevelkedett, apai nagyanyja tagja volt a helyi rózsafüzér társulatnak, szülei is vallásos szellemben nevelték mindhárom gyermeküket. Budapesten végezte el a középiskolai tanulmányait, ezt követően lokálpatriótaként Újszentmargitán élt és dolgozott. Szakmai munkájában szerzett tapasztalatai nélkülözhetetlenek, kiváló szervező az egyházközösségben, templomi szolgálatban. Terjeszti az egyházi sajtót, gyűjtéseket kezdeményez az Árpád-házi Szent Margit ereklyéjét is őrző templom berendezéseinek fejlesztésére.

Tóth Csilla a tiszacsegei egyházközségben lassan egy évtizede tevékenykedik, segít a gondnoki feladatok, a templom körüli munkák elvégzésében.
Szolgálatával példaként áll az egyházközség tagjai előtt abban, hogy mint keresztény édesanya, a munkáját, családi életét összeegyezteti a templomi feladatokkal. Mint mondja, amíg ereje engedi, mindig, mindent meg fog tenni, hogy a maréknyi közösséget szolgálja.

Dr. Hegedüsné Jámbor Valéria 1957. június 26-án, Tatabányán született. Istenbe vetett hitét szüleinek, nagyszüleinek köszönheti. 40 évet szolgált a pedagógia és közel 20 évet a hitoktatás területén. 1982 óta él Egyeken. Mindig példamutató életet élt a közösségi, családi életben gyermekei nevelésében. Évtizedeken át volt települési és egyházközségi képviselő, így ötleteivel, véleményével mindig tevőlegesen részt vett a falu és az egyházközség életében. Tagja a templom ünnepi kórusának. Több száz gyermeket nem csak ábécére, de életre, hitre, emberségre is nevelt.
Az Egyeki Arcképcsarnok megszületése az ő áldozatos szerkesztői munkájának is köszönhető. Az első szabadtéri egyeki betlehemnek a szereplőit ő formálta meg s munkálta ki igényesen.

Gecse Imre 1932.december 9-én született Egyeken paraszti családban. Hétköznapjaiban családjával gazdálkodott, vasárnap pedig szentmisével szentelte meg a napot. Amíg egészsége engedte, vasár-és ünnepnap nem telt el szentmise nélkül ő és családja életében. Évtizedekig volt egyháztanácstag, részt vett az egyházközség énekkarának munkájában, felléptek többek között az egri székesegyházban is. Nem a szavak embere volt, inkább jó példával járt elől úgy a hitben, mint a munkában. Támogatta az egyházközséget anyagilag és kétkezi munkával is. Barátságos, derűs, nyitott személyiség volt, tudott segíteni és maga köré gyűjteni az embereket a jó ügy érdekében.

Gratulálunk a díjazottaknak, további életükre, szolgálatukra Isten áldását kérjük!

Farkas Éva tanító, képviselő-testületi tag
Fotó: Papp Ágoston

Felföldi László, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános püspöki helynöke 12 lánynak és 9 fiúnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét május 12-én, az ajaki Nagyboldogasszony-templomban tartott ünnepi szentmisén. A bérmálás után Hasulyóné Rutkai Éva ajaki sajtóapostol beszélgetett Gáspár Mátyás plébánossal a felkészülésről és a bérmálás szentségében részesülő hívekkel arról, hogyan élik meg azt, hogy elteltek Isten Szent Lelkével.

Gáspár Mátyás: — A távolabbi előkészület természetesen a családban kezdődik. Ajakon ennek az ünnepnek hagyománya van. Mindenki fontosnak és természetesnek tartja, hogy gyermekük készül a bérmálásra. Óvodában és iskolában folyamatos a hitoktatás. Amióta egyházmegyei fenntartású az óvoda és az iskola, erre a felkészülésre még inkább odafigyelnek a pedagógusok is. Az osztályfőnökük véleményezi, hogy alkalmasnak tartja-e a tanulót a bérmálásra, de természetesen a döntés a plébánosé.

A közvetlen előkészület a tanév elején kezdődik, amikor bemutatjuk a bérmálkozásra készülőket a templomban és megszenteljük az Újszövetségi Szentírásokat, amelyeket ajándékba átadunk nekik. Ettől kezdve hetenként — külön a fiúk és a lányok — találkozunk a plébánián. Kis liturgikus teret „családi szentélyt” alakítanak ki maguknak a hittanteremben. Mindezt otthoni mintára pillanatok alatt elkészítik: az asztalra keresztet, Szűzanya szobrot, gyertyákat és virágot helyeznek. Általában másfél órát töltünk együtt szentírásolvasással, beszélgetéssel és válaszolunk az új katolikus kis katekizmus kérdéseire. Végül egy tized rózsafűzért imádkozunk „Aki nekünk a Szentlelket elküldte” titokkal.

Minden bérmálkozásra készülő feladatokat kap a templomi és a liturgikus szolgálatból (a sekrestyés mellett megtanulják, mi van a templomban, a sekrestyében, megtanulnak oltárt előkészíteni, liturgiában felolvasni, a fiúk ministrálni, perselyezni. Részt vesznek a Karácsony előtti egyházközségi 3 estés lelkigyakorlatán, amelyen természetesen elvégzik a szentgyónásukat karácsonyra, és utána ez a rész lezárul. Később kisebb — 4-5 fős — csoportokra osztják magukat és a csoportjuknak védőszentet is választanak. Az következő évben már kis csoportokban találkozunk, amelynek a menetrendje ugyanaz, csak kiegészül a végén egy társasjátékkal. Ekkor a templomi feladatokat csoportosan kapják meg, és bekapcsolódnak a karitász csoport szolgálatába is. Meglátogatják az időseket, elsőpéntekes betegeket, adományt osztanak délutánonként. A nagyböjti három estés lelkigyakorlatával és a húsvéti szentgyónással lezárul a kiscsoportos felkészülés.

Ezután újra együtt vannak a lányok és a fiúk. Ekkor már a védőszent tudatos kiválasztása következik. Nagyon érdekes beszélgetések alakulnak ki a szentekről. A bérmálás előtt van két alkalom a templomban, ahol egészen gyakorlati szempontból vesszük át a bérmálás mozzanatait, és megtanulják a kézbe történő szentáldozás módját. Általában a bérmálás előtti napon van a gyóntatás és a főpróba. A bérmálás után ajándékba kapnak egy emlékképet a plébániától. Itt az a szokás, hogy ezt bekeretezzük, hogy a falra is kitehető legyen. Továbbá kapnak egy ajándékkirándulást. Eleinte Esztergomba mentünk a Mindszenti-zarándoklatra, de mostanában inkább az egyházmegyei gyermeknapra vágyakoznak.

— Mit tapasztal, a bérmálkozók, hogy élik ezt meg, nagy várakozással vannak?
Gáspár Mátyás: — Készülnek. Én persze egy kicsit elégedetlen vagyok a komolytalanságuk miatt, de utána visszagondolok a gyermekkoromra. Én is hetedikes koromban bérmálkoztam. Mi sem voltunk komolyabbak. Úgy látom, hogy a legtöbben becsülettel vesznek részt a felkészülésben. Nem mondom, hogy nagyon szeretnek tanulni, de a gyakorlati feladatok elvégzésében lelkesek.

— A gyerekek megkapták a Szentlélek ajándékát, nagykorú kereszténnyé váltak, Mátyás atya a továbbiakban is figyelemmel kiséri a hitéletüket?
Gáspár Mátyás: — Ajakon elvétve van olyan, hogy valaki nem bérmálkozik. Nincs ifjúsági hittan, de a házszentelésen igazából minden innen induló gyermek ifjúkori sorsának alakulásáról hallok. Persze a legnagyobb élményem az mindig a húsvét előtti nagypéntek és nagyszombat, amikor hazajönnek az ajaki fiatalok az ország, és ma már a világ minden részéből, és mi János atyával délelőttönként 3-4 órát a gyóntatószékben töltünk, és megtapasztaljuk, hogyan is működik a Szentlélek. Sokan azt mondják, hogy az ajakiak csak megszokásból gyónnak húsvétra. Én azt mondom– lehet, hogy a szülő figyelmeztetésére -, de mégis a Szentlélek munkálkodása által őrzik a hitüket és újítják meg minden bűnbánattartással a megbérmálkozott ajaki fiatal.

— Mit jelent neked a bérmálkozás szentségének a felvétele, hogyan hatott rád Felföldi atya szent beszéde?
Nagy Nóra bérmálkozó: — A bérmálkozás minden katolikus fiatal számára fontos életesemény, melyben megkapja a Szentlélek ajándékát. Megtisztelő, hogy magunk újíthattuk meg a keresztségi fogadalmunkat, ezáltal nagykorú kereszténnyé válhattunk. Felföldi atya szent beszéde nagy hatással volt rám, a téma aktuális volt számunkra, mivel pályaválasztás előtt állunk, és megnyugtatott minket abban a hitben, hogy Isten segítségünkre lesz, nemcsak most, hanem minden élethelyzetben.

— Mi alapján választottál védőszentet?
Nagy Nóra: — Szent Anna élete nagy hatással volt rám, mivel ő adta a világnak Szűz Máriát, Jézus édesanyját. Nagyon sokat imádkozott és várt azért, hogy gyermeke szülessen, ez példát ad arra, hogy az életben mindig kitartónak kell lenni, és bízni Istenben. Azt gondolom, hogy tiszteletre méltó és példamutató nő volt, ezért választottam őt.

— Felelősséget érzel-e azáltal, hogy bérmaszülő lettél?
Nagy Tünde bérmaszülő: — Igen, nagyon fontosnak tartom, hogy igyekezzek jó példával támogatni őt, hogy élete folyamán soha ne térjen le az Isten által meghatározott útról, és mindig igyekezzen jó keresztény módjára élni az életét. Úgy gondolom, hogy ez a támogatás kölcsönös, azáltal, hogy bérmaszülő lettem én is megerősödtem hitemben, és remélem, hogy méltó példaként szolgálhatok számára.

— Szülőként hogy érezted magad, milyen érzések töltötték el a szívedet bérmálkozás alatt?
Nagyné Takács Angéla: — Megható volt látni a felnőtt kereszténnyé vált gyermekemet, büszke vagyok arra, hogy keresztény hitben való nevelésünk és Isten irányítása által felkészült lélekkel és erős hittel vehette fel a bérmálás szentségét. A jövőben is imádkozni fogok Istenhez azért, hogy gyermekemet védje és segítse a keresztény életében.

— Az iskola hogyan segítette a bérmálásra való felkészülést?
Ragány Zsuzsa, az ajaki katolikus általános iskola intézményvezető helyettese: — Az egyházközség, a családok és a gyerekek, valamint katolikus intézményünk is fontos eseményre készült ősz óta, hiszen a bérmálkozók bemutatása 2018. október 7-én a 11 órai szentmisén már megtörtént. Mi, az iskola részéről az adminisztrációs adatok egyeztetésében segítettünk Gáspár Mátyás atyának, iskolánk lelki vezetőjének. A jeles nap közeledtével, az ünnep fényének emelésében, szervezésben a munkatársaink is kivették a részüket.

— A tanítványaid bérmálkoztak, felnőtt keresztények lettek. A szertartás alatt milyen gondolatok ébredtek benned?
Ragány Zsuzsa: — Közösségünk olyan fiatalokkal gazdagodott, akik most megtették az első lépést felnőtt keresztény életük útján, hiszen ők maguk döntöttek, hogy szeretnének bérmálkozni. Felnőttek lettek a gyerekek, akiket nevelünk és oktatunk az iskolában, hiszen szívük egész tudatosságával tettek ígéretet arra, hogy Isten törvényei szerint fognak élni. Isten gondját viseli a mi életünknek, bérmáláskor eláraszt bennünket Szent Lelkével. Köszönetet mondok az Úrnak ezért az ajándékért, kérem, hogy segítsen mindnyájunkat, hogy valódi keresztényként élhessünk és örömmel haladjunk a Szentlélek tanítása szerint. Arra kértem Istent, hogy különösen a most megbérmált fiatalok, a templomból hitvalló és a Szentlélekben lángra gyúlt emberként hagyják el a Nagyboldogasszony-templomot, és cselekedjenek egy életen át Krisztus útmutatásai szerint, hogy a Lélek működhessen bennük. Kívánom, hogy a Szentlélek hét ajándéka (bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem) hassa át személyüket és gyümölcsei (szeretet, öröm, béke, kedvesség, ...) legyenek jelen életük mindennapján.

Hasulyóné Rutkai Éva
sajtóapostol - Ajak

Dr. Kelemen Erzsébet író, költő, drámaíró, vizuális művész, irodalomtörténész, a debreceni Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanára, szaktanácsadó és minősített kutatótanár a nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából József Attila-díjat vett át professzor dr. Kásler Miklós emberi erőforrások miniszterétől.
Gratulálunk a kitüntetéshez, és további munkájához Isten áldását kérjük!

Kelemen Erzsébet (Edelény, 1964)
Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Patrona Hungariae Gimnáziumban végezte.1986-ban a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar–ének-zene szakán tanári oklevelet, zongora tanszakon pedig zeneoktatói képesítést szerzett. 1995-ben hittanári diplomát kapott a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. 2001-ben a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatási szakán, 2006-ban pedig a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a magyar levelező tagozaton végzett. 2006-tól 2009-ig a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója volt. 2007 januárjáig, még Nagy Gáspár felkérésére és vezetése mellett, a Magyar Katolikus Rádióban a debreceni kulturális hírek tudósítója. Jelenleg a debreceni Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanára. A Hajdú Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat és Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Intézetben emberismeret és etika tantárgyból megyei szaktanácsadói feladatokat is végzett. 2015 januárjától pedig magyar nyelv és irodalomból lát el szaktanácsadói feladatokat a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézetben.

Kutatási területe a kortárs irodalom, az avantgárd, a vizuális költészet. Doktori (PhD) fokozatot 2011. március 4-én szerzett summa cum laude minősítéssel. 2014-ben az OFI próbaminősítő eljárásán vett részt: mesterpedagógusi fokozatot kapott. Majd 2015 őszén az OH által minősített kutatótanár lett.
Tagja az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának és a Magyar Írószövetségnek.

A kortárs költészettel és prózával foglalkozó számos tanulmány és kritika szerzője. A számítógépes versgenerálás elméleti szakembere, hazai értelmezője. Képverseiből több alkalommal rendeztek kiállítást.
Tizenhat kötete jelent már meg (versek, vizuális költemények, drámák, novellák, ifjúsági történelmi regény, Batthyány-naplóregény, pszicho-thriller, tanulmányok, kritikák, emberismeret és etika tankönyv, monográfia).

Szakirodalmi publikációi száma: 59
Szépirodalmi publikációi száma: 121
Kiállítások a vizuális költeményeiből: 25 településen, 42 helyszínen
Író-olvasó találkozói, irodalmi előadásai: 77 alkalommal
Konferencia-előadásai: 13 alkalommal
Megjelent könyvei:
Engedj Uram házad közelébe (JEL Kiadó, 1995) – versek
A szent zene és a hitoktatás (JEL Kiadó, 1996) – tanulmány
Tiván (JEL Kiadó 1997, 1998, 2001, Püski Kiadó 2012) – ifjúsági történelmi regény
Sarutlanul (JEL Kiadó, 1998) – versek
Hexameron (JEL Kiadó, 2000) – novellák
Getszemáni magány (Magyar Napló Kiadó, 2003) – dráma Teleki Pálról
Violoncello (Ráció Kiadó, 2005) – képversek
Viaszpecsét (Ráció Kiadó, 2008) – versek
Happy Birthday! (Magyar Napló Kiadó, 2008) – monodrámák
Tiszta szándék. Gróf Batthyány Lajos olmützi és pesti naplója, levelei (Püski Kiadó, 2010)
Emberismeret és etika. Középszintű szóbeli érettségi tételek és jegyzetek a tanítási órákhoz (Kairosz Kiadó, 2010) – tankönyv
Hét színkép (Ráció Kiadó, 2010) – tanulmányok, kritikák
Testet öltött szavak. Papp Tibor vizuális költészete (Magyar Műhely, 2012) – monográfia
Getszemáni magány. Dráma Teleki Pálról két felvonásban – Getsemańska samotność. Dramat o Pálu Teleki w dwóch aktach (Hungarovox Kiadó, 2013) ‒ dráma
Itt ragadt lélek (Hungarovox Kiadó, 2015) ‒ regény, pszicho-thriller
Napkelte (Magyar Műhely Kiadó, 2015) ‒ vizuális költemények
Kiadás előtt: Rorate (Orpheusz Kiadó, 2017) – versek

Díjai :
• „Segítő Mária” Alapítvány irodalmi díja, 1996.
• Vezérkari Főnöki Díj, 2007.
• Alkotói Ösztöndíj, 2010., 2014.
• Tormay Cécile Kör különdíja, 2010.
• Pilisi Alkotó Képtár Egyesület díja, 2011.
• Miniszteri Alkotói Díj, 2013.
• Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatása, 2014.
• Magyar Ezüst Érdemkereszt, 2016.
• József Attila-díj, 2019.

2019. március 9-én tartottuk az Egyházmegyei Szavalóverseny elődöntőjét a Debreceni Esperesi Kerület és a Berettyóújfalui Esperesi Kerület hittanosai számára. A versenynek a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium adott otthont, amelyet dr. Krakomperger Zoltán plébános atya bevezető szavait követően, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nyitott meg.

A négy kategóriába 52 gyermek jelentkezett, Debrecenből, Hajdúszoboszlóról, Balmazújvárosból, Berettyóújfaluból, Nyíradonyból.

A helyezettek, akik továbbjutottak a 2019. március 30-i döntőre:

1-2. osztályosok:
Arany fokozat: Tenkely Kata; Nyitrai Zsombor
Ezüst fokozat: Tar Liliána; Vincze Boglárka
Bronz fokozat: Kiss-Mercs Szonja; Hegymegi Nándor

3 – 4. osztályosok:
Arany fokozat: Puj Krisztián
Ezüst fokozat: Szabó Lili
Bronz fokozat: Moldoványi Ádám

5 – 6. osztályosok:
Arany fokozat: Fekete Bernadett
Ezüst fokozat: Tóth Péter Mátyás
Bronz fokozat: Ugrai Richárd

7 – 8. osztályosok:
Arany fokozat: Nagy Laura
Ezüst fokozat: Bot Panna Rózsa
Bronz fokozat: Györgyfi Zétény Sándor

Szeretnénk köszönetünket kifejezni a mindazoknak, akik segítették a verseny megszervezését, lebonyolítását, az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetének, a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium vezetőségének, Dr. Krakomperger Zoltán plébános atyának ,a Debreceni és Berettyóújfalui Esperesi Kerület hitoktatóinknak.

Feketéné Nagy Magdolna
hitoktatási koordinátor

Egyházmegyei Szavalóverseny újabb elődöntőjét rendezték február 16-án, amikor a Nagykállói Esperesi Kerület általános iskolásai verseltek a nagykállói plébánia hittantermében.

“A verseny elhangzott költemények Istent dicsőítették. A rendezvényt az együttlétlét felett érzett őszinte öröm, a barátkozás, a közös imádság és a szeretet hangulata járta át, ahol kicsik és nagyok, fiúk és lányok nagyon komoly felkészültségről, elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot a kéttagú zsűri előtt” – jellemezte a verseny hangulatát Simon Szabolcs, nagykállói hitoktató, a szavalóverseny egyik szervezője.

A forduló végeredménye:

1-2. évfolyam:

Arany fokozat: Kristóf Kinga (Újfehértó)

Ezüst fokozat: Angel Zoé (Nyírbátor)

Bronz fokozat: Tóth Anna (Téglás)

3-4. évfolyam:

Arany fokozat: Barna Vanda (Újfehértó)

Ezüst fokozat: Katona György (Újfehértó)

Bronz fokozat: Tisza Kitti (Nagykálló)

5-6. évfolyam:

Arany fokozat: Simon Sámuel Torda (Nagykálló)

Ezüst fokozat: Katona Vanda (Kállósemjén)

Bronz fokozat: Dolhai Marcell (Nagykálló)

7-8. évfolyam:

Arany fokozat: Pocsai Dávid (Nyírbátor)

Ezüst fokozat: Kusnyér Zsófia (Nyírbátor)

A verseny szervezői ezúton fejezik ki köszönetüket a résztvevő gyermekeknek, szüleiknek, a felkészítőknek és a kísérőknek! Folytatás március 30-án, Nyíregyházán, a szavalóverseny döntőjén.

Egyházmegyei Hitoktatási Iroda

Fotó: Simon Szabolcs

Az idén először az Egyházmegyei Szavalóverseny új formában kerül megrendezésre, hiszen a rendezvény kinőtte a korábbi kereteit. Mostantól kétfordulós lesz: sor kerül egy kerületi elődöntőre, majd az egyházmegyei döntőre.
2019. 01. 26-án rendezték meg az Egyházmegyei Szavalóverseny Kisvárdai Esperes Kerületi elődöntőjét Kisvárdán a Római Katolikus Plébánia közösségi házában. A kerületből több településről — Ajakról, Baktalórántházáról, Kékcséről, Kisvárdáról, Komoróból és Újdombrádról — érkeztek hittanos gyermekek. A napot Linzenbold József esperes, plébános atya nyitotta meg, majd mintegy 60 tanuló szebbnél szebb szavalatában gyönyörködhettünk.

Nehéz helyzetben voltak a zsűri tagjai: Dr. Szabó Lászlóné, Herczegné Kovács Mónika, Poncsákné Dolhai Csilla, Votykuné Aradi Angéla és Franciska nővér, hiszen rengeteg értékes verset hallhattak.
A zsűri minden szavalatot díjazott aszerint, hogy kategóriájában miben volt kiemelkedő, így mindenki elégedetten, ragyogó mosollyal arcán távozott. Hálásan köszönjük a zsűri áldozatos munkáját!

Helyezetteink, akik tovább jutottak a nyíregyházi döntőbe:

1-2. évfolyam
Arany fokozat: Korbács Gergő
Ezüst fokozat: Kovács Renáta
Bronz fokozat: Pintér Kinga

3-4. évfolyam
Arany fokozat: Tokaji Emma
Ezüst fokozat: Rozinka Marcell
Bronz fokozat: Háda Hanna

5-6. évfolyam
Arany fokozat: Tomcsa Zsolt
Ezüst fokozat: Karaffa Márk Tamás
Bronz fokozat: Csernyu Ákos

7-8. évfolyam
Arany fokozat: Dolhai Zsolt és Petykó Gergő
Bronz fokozat: Kovács Noémi

Különdíjban részesültek: Batha Ákos, Kardos Márton, Papp Anna Dóra, Poncsák Bence, Szabó Regina, Göncz Leonóra, Rohács Gergő, Molnár Anna.

Míg a zsűri tagjai meghozták döntésüket, a szavalók kézműves tevékenységet folytattak és közösségi játékokat játszottak, illetve elfogyasztották a finom uzsonnájukat, melyet hálásan köszönünk Tomcsa Zsoltnak és feleségének.
Csodálatos, felemelő délutánt töltöttünk együtt, ezért szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akik támogattak bennünket, és lehetővé tették ezt számunkra.

Votykuné Aradi Angéla
hitoktatási koordinátor

Fotó: Molnár László

Az ifjúsági világtalálkozó hazai kísérőrendezvényén, a január 26-án Budapesten megtartott Panama-napon több mint ezer fiatal vett részt. „Íme, itt vagyok” – a választott mottó meghívás volt mindannyiuk számára, hogy ki tudják mondani az igent életük minden napján.

Sorra érkeztek a buszok a Ferencváros TC Elek Gyula Sportarénájához. Számos egyházmegyéből jöttek fiatalok az ifjúsági referens atyák kíséretében a Panama-napra, az ifjúsági világtalálkozó (IVT) magyarországi kísérőrendezvényére. Önkéntesek sokasága fogadta az érkezőket. A vendégek átvéve az ebédjüket is tartalmazó, a találkozó emblémájával ellátott tornazsákot, foglalták el helyüket az arénában. Először a küzdőtér telt meg, aztán benépesültek az oldallelátók is. A színpadon már szólt a zene, a Boanergész zenekar és a 4 Akkord Show Kórus Réti Katalin vezetésével adta a találkozó zenei szolgálatát.

A résztvevőket Palánki Ferenc megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ifjúsági referense köszöntötte. „Hangolódjunk rá arra az örömre, hogy hiszünk” – erre biztatta a fiatalokat a püspök. Idézett Ferenc pápa videoüzenetéből, kiemelve a Szentatya szeretetről szóló tanítását: „Krisztus szeretete gyűjtött össze minket ma itt, és azt kéri tőlünk, hogy életünkkel válaszoljunk hívására.” Figyelmeztetett, akkor tudjuk átadni a hit örömét, ha magunk is megéljük. Szentmártoni Mihály jezsuita pszichológust idézte: sok álmunk nem valósul meg, de ha őszinték vagyunk, belátjuk, a valóság sokkal szebb, mint amit elképzeltünk magunknak. „Isten ugyanis végtelenül szeret minket, és tudja, mi a jó nekünk. Mondjuk ki neki az igent életünk minden napján!” – buzdította a fiatalokat Palánki Ferenc.

A program első blokkjának része volt annak a video-összeállításnak a megtekintése, mely a találkozóra kiutazott magyar csapat élményeit mutatta be, és betekintést adott a világtalálkozó eseményeibe. Láthattuk a karibi hangulatú táncos körmenetet, ahogy fiatalok sokasága fesztiválhangulatban járta Panamaváros utcáit. A részt vevő magyarok azt fogalmazták meg, mekkora élmény nekik megtapasztalni ezt a világegyházat megmozgató eseményt, átélni a különböző kultúrák nyújtotta sokszínűséget. „Együtt vagyunk, több mint 250 ezer ember. Ünnepelünk, és ez megerősít minket” – vallották.

A Boanergész vezetésével a fiatalok elénekelték az IVT himnuszát, és három zászló – a pápai, a magyar és a panamai – kíséretében az önkéntesek a színpadra állították az IVT Mária-ikonját, amelynek Ferenc pápa által is nagyon kedvelt eredetije Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában található.

A második blokk központi eleme Kocsis Fülöp érsek-metropolita katekézise volt. Tanításában a találkozó jelmondatát állította a középpontba. „Mind a plakát, mind az önkéntesek pólóinak felirata kérdésként és arra adott válaszként is értelmezhető. »Itt vagy? OK!« Így hozzátok is szól a kérdés. Megerősítitek-e ti is, amit egykor Mária válaszolt? Itt vagytok ti is?” Kocsis Fülöp arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy az a történet, melyben Mária kijelentése elhangzik, ötször tartalmazza az ’íme’ szót. Használja Gábriel arkangyal, Mária és Erzsébet is. Mit fejez ki, miért fontos ez az egyszerű, látszólag jelentételen szó? – tette fel a kérdést.

Kocsis Fülöp felidézte a jelenetet: Gábriel megjelenik Máriának. A fiatal lány akkor már József jegyese, készül a házasságra. Ebben a helyzetben mondja neki az angyal, hogy fiút fog szülni. Mária, bár abban a helyzetben van, hogy ez a bejelentés lehetne életállapota velejárója és csodálatos ígérete, elgondolkodik, és visszakérdez: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” – kérdezte. Érezte ugyanis az angyal kijelentésében a sürgetést, amit a nyomatékosító ’íme’ szócska fejez ki. Mária nem habozik, igent mond. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” – válaszolja azonnali készséggel. „Nem valamikor, hanem az adott helyzetben. Ide kellene eljutnunk egy olyan világban, amiből nagyon hiányzik a most, az azonnali készség. Eltelik az időnk, halogatunk, nem tesszük meg, amit kellene” – mutatott rá Kocsis Fülöp.

Arra kérte a fiatalokat a görögkatolikus püspök, legyenek őszinték magukhoz, és ismerjék be, mennyi üres pillanatuk van, amik eltávolítanak a lényegtől. „Nem figyelünk arra, hogy Isten mit vár tőlünk. Ha halogatjuk a pillanatokat, halogatódnak a döntéseink, s nemcsak halogatódnak, hanem halódnak. Nem merünk dönteni, halogatjuk a nagy lépéseket, ezért van annyira kevés önmagára talált hivatás. Világunk fontos betegsége, hogy elhalasztjuk döntéseinket, a pillanatoknak nem adunk tartalmat, és így az életünk is tartalmatlan marad. Nyilvánvaló, hogy meg kell érlelődni a döntéseknek, de ha az adott pillanatban azt keressük, mit vár tőlünk Isten, akkor ezek az értelmes pillanatok összeadódnak, és kirajzolják életünk gyönyörű ikonját” – fogalmazott a püspök.

Útmutatást adott ahhoz is, mit kell tennünk, hogy felismerjük, most mit vár tőlünk Isten. „Figyelni kell a szavára, hozzá kell szoknunk a pásztor hangjához. Ki kell szűrnünk a zajból hangját, de ehhez elengedhetetlen a csend, amikor kikapcsolunk mindent, nemcsak a telefont.” Az Istenre figyelő ember képes csak észrevenni, mit mond neki az Úr, aminek feltétele, hogy mindennap legyen az életünkben csend. „Meghalljuk biztató szavát – »itt vagyok, közel hozzád« –, és ha meg tudjuk ragadni a pillanatot, meg tud változni az életünk. Isten már kimondta az ő igenjét rád, te is válaszolj neki!” – biztatott Kocsis Fülöp.

Nagy lelkesedést váltott ki a Shalom Közösség vezette dicsőítő tánc, Budapestre hozta a karibi hangulatot. A résztvevők felálltak a helyükön, először megtanulták az „Íme, itt vagyok” című dal koreográfiájának lépéseit. Egyszerre emelkedtek a karok a magasba, hullámzott a tömeg az egyszerre megtett lépésekben.
Ezt követően tanúságtételek szóltak arról, mit él át az az ember, aki ki tudja mondani ezt az igent. Bartos Lídia Lelle és Pindroch Csaba álltak a fiatalok elé.

Bartos Lídia Lelle blogger, pszichológus hallgató vallását elkötelezetten gyakorló családba született, hitoktató édesanyával, nagymamával, nagynénivel körülvéve. Belenőtt a vallásgyakorlásba, de ahhoz, hogy kimondja a saját igenjét, szüksége volt a személyes találkozásra Istennel. Tanúságtételében ennek a találkozásnak a történetét mondta el. Ez Madridban, az ifjúsági világtalálkozón történt, ahonnan a találkozás egész életére kisugárzó élményével tért haza, és ezt a lelkesedést át tudta adni barátainak, létrehozták az Istenről beszélgető Kis Hittancsoportot – a KiHiCsopot. Beszélt a Jézussal megélt személyes kapcsolatban járt életútjáról, az ennek során átélt nehézségekről. „A bűnös, igazságtalan világban, a képmutató keresztények között, saját bűnös voltomat megélve kellett folytatni az utat. Megcsappant a bizalmam, mert Isten nem úgy működött körülöttem, ahogy én vártam, ahogy jó lett volna. Aztán megértettem, Isten nem ezért van, hogy földi életemet minél rózsásabbá tegye, ő az üdvösségre kötött velem szerződést. Isten nem dzsinn, aki teljesíteni hivatott a kívánságaimat. De ott van velem a sivatagban, a magányban, a nehézségek közepette. Szeret engem. Az az élet, amit vele élhetek, sokkal jobb, mint ami nélküle lenne. A belső béke, a szeretettség a legfontosabb nekem, így a körülmények nem tudnak megingatni.”

Pindroch Csaba színész, a Thália Színház művésze is hitre jutásának útját idézte fel. Bár a kommunista rendszer egyik központi városában, Salgótarjánban született és élte gyermekkorát, de vallásgyakorló édesanyja elvitte a templomba, hitoktatásra. Később az esztergomi ferences gimnáziumba járt, arról vallott, hogy éveken át saját különlegessége tudatában viszonyult a világhoz, a „kivagyiság” határozta meg saját önképét. Miután negyedik próbálkozásra felvették a színművészeti főiskolára, olyan világba került, ahol az számított, ki milyen belülről, de a közeg nem vitte közel a hithez. Először a színművészethez való viszonya mélyült el, megértette, nemcsak le kell kötni az embereket, de tolmácsolni kell a művek alapigazságait. Azt a pillanatot, ami elindította benne a változást, így idézte fel: „Egyik éjjel a nagyanyám puritán szobájában feküdtem. A falon lógott egy feszület. A kiüresedésben, a nihilben minden összerándult bennem. Ott van Jézus, a szeretet, ami a legfontosabb dolog a világon – ismertem fel. Lenyugodtam, ki tudtam lépni a magam mutogató viszonyulásból, és elindultam Jézussal az úton. Még nem szorosan kézen fogva, de már tudva, hogy ott van.” Ezt az élményt más csodás életesemények követték, mind mind megerősítve benne, mi a legfontosabb a világon. „Erősebb és tisztább lettem, szorosabban kezdtem fogni a kezet” – fogalmazott. Így jutott el az elmúlt nyáron Rómába, amikor a nemzetközi ministránstalálkozó moderátora lehetett. Részt vett Ferenc pápa miséjén, és ott élt át egy meghatározó istenélményt, amit egy a pápai baldachin fölött a tengerkék égen köröző hófehér sirály alakja közvetített számára. Azt a csodát érezte át, hogy Isten mindannyiunk atyja, minket, embereket a szeretet köt össze.

A délután izgalmas programja volt, amikor színpadra kérték a három jelen lévő püspököt, Veres Andrást, Kocsis Fülöpöt és Palánki Ferencet. A résztvevők kérdéseit – több száz érkezett a szervezőkhöz – Hortobágyi Tibor tolmácsolta, és vezetett érdekfeszítő beszélgetést, melyet hamarosan részletesen olvashatnak portálunkon.

A szünetben élénk zsibongóvá változott az aréna, mindenütt élénken beszélgető csoportok álldogáltak. Majd lassan elfoglalták helyeiket a résztvevők, megkondult a harang, megkezdődött a szentmise. Hosszú sorban vonultak a koncelebráló atyák az oltárasztalhoz, végül a főcelebráns Veres András győri püspökkel, az MKPK elnökével. A szentmisére megérkezett Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök is.

Veres András homíliájában a Panama-nap jelmondatához kapcsolódott. „A találkozónak akkor volt értelme, ha ez a meghívás – »Íme, itt vagyok« – mélyen bevésődik szívünkbe, és ki tudjuk mondani ezt az ígéretet Istennek.” A főpásztor beszélt arról a nyugtalanságról, amit Isten hiányában, a tőle való távolságot megtapasztalva él át az ember. Az egyik legsúlyosabb ok a bűn, ami elszakítja az embert Istentől. A győri püspök Ádám és Éva példáján mutatta be, hogyan rejtőzik el az ember bűnének rossz érzésével Isten elől. Káin példáját említette annak kapcsán, mit eredményez, ha nem vállalunk felelősséget egymásért. Jónás próféta történetén keresztül érzékeltette az ember adta tipikus választ a küldetésre. De felmutatta a másik oldalt is, ahogyan az ember helyt áll Isten szolgálatában. „Izajás, amikor meghallja, milyen feladatot ad neki az Úr, kételkedik saját erejében, de mégis igent mond. »Itt vagyok, engem küldj!« Mária szintén kimondta az igent, félre tudta tenni félelmeit, azt, hogy nem értette igazán, mi történik vele. Istenre bízta ügyét.” Ennek az igennek a kimondása az értelmes élet záloga – hangsúlyozta Veres András. „A krisztusi szeretetet megismerve tudunk félelmeink, kétségeink ellenére dönteni Isten mellett. Ha rábízzuk magunkat az irányítására, segíteni fog minket ezen az úton. Hinnünk kell abban a szeretetben, amit Szent Pál a szeretethimnuszban megénekel. Ez a szeretet hozott össze minket itt is, ez a szeretet egyesít minket egymással és Istennel. Imádkozzunk azért, hogy a krisztusi szeretet révén erősödjön bennünk az egymáshoz tartozás” – kérte a szónok.

A szentmisét követő imádság adott alkalmat arra, hogy ki-ki kimondja saját igenjét Istennek. A szentségimádást a Nyolc Boldogság Közösség nővérei vezették. Dicsőítő énekek vezették be az imádságot, majd tanúságtételek, buzdítás következett. Az elsötétedő teremben halk énekszóval fogadta az imádkozó közösség az Oltáriszentséget. Mohos Gábor püspök körbehordozta a termen a monstranciát, majd az oltárasztalra tették, meggyulladtak a kis mécsesek, és elmélyült ima következett, alkalmat adva kimondani az igent, megélni az Istenhez tartozás örömét.

Forrás: Magyar Kurír

2018. november 24-én Nyíregyházán református és római katolikus hitoktatók közös képzésen vettek részt a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány jóvoltából. A Nyírségi Református és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyék területéről érkező hitoktatókat Dr. Gaál Sándor református esperes és Felföldi László általános helynök köszöntötte. Fontos esemény volt ez mindkét felekezet számára, hiszen azok vehettek most részt közös képzésen, akik nap mint nap egymás mellett, egymást segítve végzik a katekézist.

A képzésen Dr. Bodó Sára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, a Katechetikai Központ alapítója tartott előadást az életre bátorító katekézisről. A nagyívű előadás átfogó képet adott a mai kor nagy kihívásáról a félelemről és szorongásról, amelyre nem válaszolhatunk másképpen csakis „létbátorsággal”. Katekézisünk sem nélkülözheti a bátorságot! „Ne féljetek!” (Lk. 5,10)– bátorít minket maga Krisztus.
A délelőtt további részében Kustárné Almási Zsuzsanna kateketikai szakértő (Katechetikai központ vezetője) és Dr. Arany Erzsébet bábpedagógus vezetésével egy interaktív foglalkozásba kapcsolódtak be a katekéták.
Délután folyamán műhelymunka keretében bábokat készítettek a résztvevők a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan.
Külön szeretnénk megköszöni Kedvesné dr. Herczegh Máriának, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatási rektorhelyettesének, hogy elindította a két történelmi egyház kapcsolatfelvételét a hitoktatás területén.
Köszönjük továbbá a Katechetikai Központ (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) munkatársainak, hogy tágították hitoktatóink látásmódját; élményekkel és „kézzelfogható” segédeszközökkel is gazdagítottak bennünket.

Bakai Berta hitoktató, koordinátor

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitiktatói részére Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisében kérte a Szentlélek kegyelmeit az elkövetkező tanévhez augusztus 31-én, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A főpásztor három gondolatot emelt ki a napi evangélium „Példabeszéd a tíz szűzhöz” (Mt 25,1-13) kezdetű szakaszának üzenetéből:
„Megdöbbentő Jézusnak az a mondata, amikor azt mondja az öt balga szűznek: „nem ismerlek titeket”. A házigazda a barátait, rokonait hívja meg a menyegzőre, de ebben az esetben nem ismeri, a szívük mélyén nem találkozott a lakomát lekéső szüzekkel.
Jézus azt mondja: Az az örök élet, hogy megismerjenek Téged, egyedül igaz Istent, és akit Te küldtél, Jézus Krisztust. A hit átadásának a feladata, hogy a ránk bízottakkal megismertessük Jézust, aki meghívott az örök lakomára, a Vele való örök szeretetközösségbe. Csak az tudja átadni az isteni szeretetet, aki belép ebbe a közösségbe, és életének részévé válik. Így lesz hiteles a hitoktató, mert éli az Istennel való szeretetkapcsolatot. Ha viszont nem élő a hitünk, megtarthatjuk az órát, el tudjuk vezetni a gyermekeket az elsőáldozáshoz, bérmálkozáshoz, de nem lesz hatékony a szolgálatunk.

Legyetek tehát készen arra, hogy tanúságot tegyetek! Ne csak beszéljetek Jézusról, hanem az életetek legyen tanúságtevő élet, amely készség az istenkapcsolatból fakad és származik. Ha nincs élő szeretetkapcsolat Istennel, akkor elfogy az olaj.

A mécses természete hogy kiég. Ma, gyakori, divatos kifejezés a „kiégés”, sokan emlegetik, mint az ember életének veszélyforrását, ami teljesen igaz, de a mécsest újra lehet tölteni. Az evangéliumban ez az egyetlen hely, ahol előfordul ez a gondolat.
Egyik lelkigyakorlaton megkérdezték, honnan töltekezek, amikor a találkozók, előadások, programok, feladatok teljesítése során elfogy az energiám? Ezt a kérdést minden reggel fel kell tennünk magunknak. Természetes dolog, hogy az erőnk elfogy, az olaj kiég. A készenlét olaját honnan töltjük fel? A lelki életünket is táplálni kell abból a kapcsolatból, amit Isten kínál mindannyiunkak, hogy soha ne égjen ki a mécses és mindig készen legyünk az ő szolgálatára, a vele való találkozásra. Ez a gazdagság pedig az imádságban, Oltáriszentségben, embertársunkban található. Éljünk ezzel a lehetőséggel, mert amikor életünk végén megnyílik a kapu előttünk és átlépünk a menyegzőre, csak annyit fognak tőlünk kérdezni: Kit hoztál magaddal?” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A hitoktatói tanévnyitó további részében Béres Nándor egyházmegyei gazdasági igazgató tartott tájékoztatást, majd Felfödi László egyházmegyei általános püspöki helynök, hitoktatási referens szakmai és lelki előadásával gazdagította a résztvevőket, valamint a csoportbeszélgetéseken technikai feladatokról és pasztorális programokról is tájékozódtak a résztvevők.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye