Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ha május – akkor Nagymaros! A május 15-i Nagymarosi Ifjúsági Találkozót ismét online térben tartják meg, bízva abban, hogy a fiatalok bár fizikailag nem lehettnek jelen, de lélekben ez alkalommal is sokan csatlakoznak majd.

„Gondolkodtál már azon, milyen lenne egy film – rendező nélkül? Egy ház – tervező nélkül? Egy hajó – kormányos nélkül? Sokszor bosszankodunk azon, hogy miért olyan a világ, amilyen. Pedig rajtad is múlik, hogy milyenek lesznek a jegyeid az iskolában vagy az egyetemen, hogy ebédel-e ma a hajléktalan, akivel találkoztál, hogy eluralkodik-e rajtunk a klímaváltozás… Egyáltalán: hogy milyen lesz az életed, a kapcsolatod a családoddal, a barátaiddal, a világ, amiben élsz, a hited, az egyházad, a kapcsolatod Istennel.

Isten, aki elhalmoz ajándékaival, meghív, hogy ne csak elszenvedője, hanem bátor alakítója is legyél saját életednek” – olvashatjuk a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó sajtóanyagában, amelyből az is kiderül, hogy a nap témája: „Rajtad is múlik!”  a főelőadó pedig Böjte Csaba testvér lesz.

Az előadás és a találkozó programjai követhető: a https://www.youtube.com/channel/UCItxEWYxZPkm-gVTNBi32xQ) csatornán és egy Zoom felületen. A Zoomon tartott fakultációk előzetes regisztrációhoz kötöttek, ennek részleteit a szervezők később teszik közzé.

A találkozó programja

• 9.30: napindító és főelőadás Böjte Csaba testvérrel
• 10.10: szentségimádás a nagymarosi Laudate Zenekarral
• 10.45: fakultációk:
  • Kérdezz-felelek – Brückner Ákos atya, Kemenes Gábor atya, Fülöp Ákos atya
  • Vezetett szentignáci szemlélődő ima – Tornya Erika RSCJ
• 11.30: szentmise – főcelebráns: Kerényi Lajos atya

Beharangozó: https://www.youtube.com/watch?v=Z4hdt1aTXIk

További tudnivalók: http://nagymaros.katolikus.hu

Forrás: Katolikus Ifjúsági Találkozó - Nagymaros

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a templom felszentelési (1746. június 5.) évfordulójának  előestéjén, 2021. június 4-én, pénteken, a 18.00-kor kezdődő hálaadó szentmisén megáldja a Szent Anna-székesegyház felújított Aquincum-orgonáját. A szentmise után Kovács Szilárd orgonaművész, a pécsi székesegyház kántor-karnagya orgonaavató koncertjén vehetünk részt.

Az orgona felújítási munkálatai során az elektronika, a játszóasztal és az új regiszter, a Trompete real beépítésére, valamint a 3. manuálba beépítendő új regiszter, az oboa beépítésére került sor.

A felújítási munkálatok 15 637 510 Ft-ba kerültek. Az egyházközség köszöni a nagylelkű adományozók segítségét, akik nélkül nem valósulhatott volna meg ez a szép álom.

Dobos Mihály, a székesegyház kántor-karnagya kutatómunkát végzett a Szent Anna-templom eddigi orgonáinak történetéről. Erről bővebben itt olvashatunk:

http://www.dnyem.hu/index.php/item/3450-befejezodott-a-debreceni-szent-anna-szekesegyhaz-orgonajanak-a-felujitasa

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek engesztelő szentmisét mutatott be Mindszenty József újratemetésének 30. évfordulója alkalmából május 8-án az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban. A szentmisén Varga László kaposvári megyéspüspök mondott beszédet.

A hagyományos Mindszenty-zarándoklat keretében az Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával bemutatott engesztelő szentmisén Michael August Blume apostoli nuncius, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, valamint a püspöki testület tagjai és számos pap koncelebrált.

A szertartáson részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Varga Zsolt András, a Kúria elnöke; továbbá az állami és a kulturális élet több képviselője.

Az idei zarándoklatot az érvényben lévő járványügyi szabályok betartásával rendezték meg. A szentmisét élőben közvetítette a Magyar Katolikus Rádió és a Mária Rádió.

Különleges módon emlékezünk most Mindszenty bíborosra és imádkozunk azért, hogy Isten tiszteletre méltó szolgáját minél előbb a boldogok sorában ünnepelhessük – mondta el a szertartás elején Erdő Péter. – Nehéz időszakot zárunk, még nem múltak el a korlátozások sem, az iskolák tanulói szervezett módon még nem zarándokolhattak ide az esztergomi bazilikába, de már látjuk a jeleket, már láttam szlovákiai rendszámú autókat is itt, a bazilika előtti parkolóban.

Valami megindult a szívekben. 

Mindszenty bíboros úr emléke ma is eleven, nem halványult el, és úgy látszik, nem függ az időjárástól sem. Igen, mert ő az egész életét adta azért, mert szerette Istent, szerette az Egyházát és szerette a hazáját. A sorsa pedig a rágalmak és a meg nem értés, a megértés és az újrafelfedezés közepette valamiképpen egész népünk sorsának a jelképévé vált. Imádkozzunk tehát ebben a szentmisében hazánkért és népünkért is! – biztatott a bíboros.

Varga László kaposvári megyéspüspök kérdésekkel kezdte szentbeszédét: Ha Mindszenty bíboros köztünk élne, vajon mi ellen küzdene? A globalizáció, korunk diktatúrái, a relativizmus ellen?

Felemelné-e a szavát a korszellem, a konzumkereszténység és a kulturális kereszténység ellen? Mi mellett állna ki?

Küzdene a társadalmi igazságosságért, a lelkiismereti szabadságunkért és az Egyház hitelességéért?

Mindszenty bíboros élete és tanítása prófétai jel volt, amelynek ellene mondtak – mutatott rá a püspök. – A próféta mindig nyugtalanító, a szavait nem lehet könnyen fogyaszthatóvá tenni. Ugyanakkor a hercegprímás nagyon szerette az Egyházát. Vállalta érte a börtönt, a kínzásokat, a száműzetést.  

A következőkben Varga László Mindszenty bíboros Egyház iránti szeretetét állította középpontba. Mint mondta, soha nem látott keresztényüldözésnek és Egyházunk elleni külső-belső támadásoknak vagyunk tanúi és elszenvedői, s nem mindegy, hogy miként válaszolunk minderre.

Vannak, akik a támadásokra túlfűtött indulattal válaszolnak. Jó, ha tudjuk azonban, minél jobban szidjuk a sötétséget, annál nagyobb erőt adunk neki – figyelmeztetett a szónok.

Minél többet beszélünk az ellenünk fordulók bűneiről, annál nagyobb lesz a szívünkben a félelem és a fájdalom, ha pedig hallgatunk, akkor cinkosokká válhatunk. Az Egyház ellen irányuló ítélkezésnél még nagyobb gond a közöny, s nekünk azok felé is van küldetésünk, akik nem tesznek fel kérdéseket az Egyházzal kapcsolatban.

Szent Pál arra tanít, hogy a rosszat jóval győzzük le – hangsúlyozta Varga László. – Minél inkább támadják, gúnyolják a hitünket, erkölcsi értékeinket, annál nagyobb szükség van katolikus keresztényekre, akik szeretik az egyházukat és készek szenvedni is érte. 

Az Egyház az igazságot hirdeti, az emberek többsége mégsem nálunk keresi az igazságot. Mi lenne, ha nem szidnánk, hanem megkeresnénk őket és meghallgatnánk a véleményüket?

Talán esélyünk lenne egy hitelesebb, vonzó Egyházat építeni. Nem a népszerűségre kell törekednünk, de fontos meghallgatni és meghallani a véleményeket, mert ezek egyben a keresők segélykiáltásai is. Legyenek ők az Egyházon belül, vagy kívül. 

A Katolikus Egyház ma sokak rokonszenvét elveszíti azért, mert nem látják meg benne az élő, feltámadott Krisztust, aki telve van szeretettel és irgalommal. Úgy tekintenek az Egyházra, mint csupán emberi intézményre a maga rítusaival, tételeivel, szolgáival. Az Egyházhoz tartozók pedig sokszor maguk is táplálják a félreértést. Önigazolás, morgás, ítélkezés, bűntudatkeltés, elégedetlenkedés és vádaskodás helyett naponta tehetnénk tanúságot a feltámadott és köztünk élő Krisztusról, akinek a szeretete és irgalma sokszor még a keresztények szemében is botrányos – hívta fel a figyelmet a kaposvári főpásztor. –

Vannak, akik szerint az Egyház olyan engedelmességet követel, amely kamaszkorban tarja a híveket,

mások az Egyház történelme miatt vonakodnak templomba járni, lejáratott intézménynek látják, amelynek túl sok vér tapad a kezéhez, túl sok spirituális zsír van a testén, túl sok csontváz van a szekrényében, és  nem gondolják olyan intézménynek, amely Krisztus kegyelmét közvetíti. 

Varga László többek közt megjegyezte, hogy miközben drasztikus módon növekszik az Egyházból kilépők száma, meglepő dolognak lehetünk tanúi: nagy az Egyház állóképessége. Vallásszociológiai tény ugyanakkor, hogy sok hívő nem vesz részt az Egyház életében, de arra igényt tart, hogy részesülhessen az Egyház szolgáltatásaiban.

Nem hagyják el az Egyházukat, de nem járnak templomba. A fentiek fényében felmerül a kérdés: vajon mi szeretjük-e a Katolikus Anyaszentegyházat?

Ha igen, akkor az Egyház iránti szeretetünk kibírja-e a támadásokat? A válasz ott van a szívünkben. 

A továbbiakban arról beszélt a szónok, hogy ő miért szereti az Egyházat. Hangsúlyozta, hogy mindannyiunkra vonatkozik Gyökössy Endre református pasztorálpszichológus gondolata: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok.”

Amire nézek, az vagyok, s arról vallhatok. Szeretem az egyházamat, mert megismertette velem a Mennyei Atyát. Hiszem, hogy ő hívott meg, s választott ki arra, hogy az Egyház tagja, papja, püspöke legyek. Szeretem, mert az Egyház által találkozhattam az Atya mindent megelőző, megelőlegező és mindenkinek elébe menő szeretetével. A szent, de még meg nem dicsőült Egyház közösséget vállal a bűnösökkel, és ma is képes megszólítani a keresőket. Krisztus a bűnös Egyházzal vállalt közösséget, benne él, és szenvedélyesen szereti mint jegyesét.

Otthon érzem magam az Egyházban, mert bűnös, mint én vagyok és velem is irgalmasságot gyakorolt sokszor és sokféleképpen.

Szeretem, mert eloszlatja a magamról alkotott illúziókat, segít abban, hogy megtérjek. Ettől az Egyháztól kaptam a hitemet.

Szeretem az Egyházamat, mert megismertette velem az evangéliumot és azt a Krisztust, aki a pogányok előtt is megnyitja a kaput; aki a vámszedő imáját többre becsüli, mint a farizeusét; aki ma is képes egy gazembertől élete utolsó percében elfogadni a bűnbánatot és beengedni a paradicsomba; aki az elkóborolt bárány kedvéért elhagyja a nyájat; és aki hízott borjút vágat a hazatérő tékozló tiszteletére.

Öröm olyan Egyházhoz tartozni, amely a fejmosás helyett a lábmosó szeretetről ad példát, amely megtanít a szeretet gyakorlására és elfogadására, s ezzel felkészít az életre és a halálra, erősíti, támogatja a jóságot, a hitet és élteti a reményt.

Sok igaz, jó, hittel élő ember van az Egyházon kívül is, és azt gondolom, Isten azt szeretné, hogy velük közösségben járjuk az utat és ne tőlük elhatárolódva. Az Egyház a szeretet civilizációját és a gondoskodás kultúráját építi, segít szeretettel elszenvedni egymást, és időnként átveszi az én terheimet is. Megtanít együtt álmodni másokkal, akiknek szintén fáj a sok szenvedés, igazságtalanság, de él bennük a remény, hogy tehetnek valamit a szenvedőkért, a szegényekért, a világért. Szeretem az Egyházamat, mert megtanított imádkozni és ezzel felkészít a mennyországra.

Az ima nem egy dolog a sok közül, hanem az egyetlen, amivel jól látjuk a dolgokat (Richard Rohr), az imában Isten nem eszme, hanem személyes kapcsolat.

Az ima által miénk lehet a misztikusok tapasztalata, amelyet a Teremtés könyve így ír le: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam.” Hiszem, valóban az Úr van ebben az Egyházban és ezért nagyon szeretem.

Mindszenty bíboros Egyháza iránti szeretete kiállta a legkeményebb megpróbáltatásokat.

Kérjük a közbenjárást azért, hogy a már jelen lévő és a ránk váró üldöztetések közepette is hűségesek maradjunk hitünkhöz, a gyűlöletre megbocsátással és ellenségeink szeretetével válaszoljunk,

minden megosztási kísérletre békességteremtéssel feleljünk. Akikben pedig eluralkodik a félelem, azokban erősítsük meg a bizalmat és az igazi reményt – zárta szentbeszédét Varga László püspök.

Az áldozás utáni könyörgést követően Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke vezetésével a jelenlévők elmondták a Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért szóló imádságot.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros megköszönte Varga László kaposvári püspök beszédét, és reményét fejezte ki, hogy a járványhelyzet enyhülését és a közösségi élet újraindulását követően az idén Budapesten sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson „más népek képviselőivel és a Szentatyával együtt adhatunk hálát a köztünk lévő Krisztusnak”.

A szentmisét követően először a koncelebráló püspökök és papok, valamint az asszisztencia imádkoztak Mindszenty bíboros sírjánál, majd a hívek is meglátogathatták az altemplomban található nyughelyet, ahol 1991. augusztus 16-án, magyarországi apostoli látogatása első állomásán Szent II. János Pál pápa is imádkozott.

Forrás: Körössy László/Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2021. május 7-én, Boldog Gizella emléknapján a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye több köznevelési intézményéből indultak kis csoportban Máriapócsra a zarándokcsapatok. A katolikus iskolák közül a kisvárdai Szent László, az ajaki Tamási Áron, a nyírteleki Szent Anna és a nyíregyházi Szent Imre diákjainak és pedagógusainak küldöttsége is csatlakozott az Erdélyi Mária Út Egyesület kezdeményezéséhez, a szimbolikus csíksomlyói szalagos zarándoklathoz. 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 7-én kiadott járványügyi rendelkezését olvashatják az alábbiakban.

Május 9-én a Tömegtájékoztatás 55. világnapja lesz. A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) sajtóról és kommunikációról szóló „Inter Mirifica” kezdetű, 1963-ban kelt határozata kezdeményezte, hogy minden évben egy vasárnapon legyen a Katolikus Egyházban a TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS VILÁGNAPJA. A másik mérvadó vatikáni nyilatkozat a „Communio et Progressio” című lelkipásztori határozat. 1967 óta tartják ezt a napot, nálunk húsvét VI. vasárnapján. Január 24-én minden évben pápai üzenetet adnak ki, mely meghatározza és kifejti a májusi nap témáját.

Az alábbiakban Ferenc pápa a tömegtájékoztatás 55. világnapjára írt üzenetét olvashatjuk.

Kedves Testvérek!

A „jöjj, és lásd” felhívás, mely Jézusnak a tanítványokkal való első megindító találkozásait kíséri, minden hiteles emberi kommunikáció módszere is. Ahhoz, hogy el tudjuk beszélni a történelemmé váló élet igazságát (vö. Üzenet a tömegtájékoztatás 54. világnapjára, 2020. január 24.), fel kell hagynunk azzal a kényelmes feltételezéssel, hogy „már ismerjük” dolgokat, és ki kell mozdulnunk, el kell indulnunk, hogy lássunk, hogy együtt legyünk az emberekkel, hogy meghallgassuk őket, hogy befogadjuk a valóság sugallatait, amely mindig meglep bennünket néhány aspektusában. „Csodálkozva nyisd ki szemed arra, amit látni fogsz, hagyd, hogy a dolgok frissessége és életereje megtöltse kezedet, hogy mások számára, amikor olvasnak téged, kézzelfoghatóvá váljon az élet vibráló csodája” – tanácsolta Boldog Manuel Lozano Garrido[1] újságíró kollégáinak. Ebben az évben tehát ezt az üzenetet a „jöjj, és lásd” meghívásnak szeretném szentelni, amely inspirációként szolgálhat minden olyan kommunikáció számára, amely arra törekszik, hogy világos és őszinte legyen: egy újság szerkesztőségében, az internet világában, az Egyház napi igehirdetésében vagy a politikai és társadalmi kommunikációban. „Jöjj, és lásd!” – mindig ez volt a keresztény hit továbbadásának a módja, kezdve a Jordán folyó és a Galileai-tó partján történt első találkozásoktól.

Elkoptatni a cipőnket

Gondoljunk először a híradás nagy témájára. Figyelmes hangok egy ideje már kifejezték aggodalmukat a „fénymásolt újságokká” vagy lényegében azonos televíziós és rádiós hírműsorokká és weblapokká való ellaposodás veszélye miatt, ahol a tényfeltárás és a tudósítás műfaja teret és minőséget veszít az előre csomagolt, „székházban gyártott”, önreferenciális információk javára, amelyek egyre kevésbé képesek megragadni a dolgok igazságát és az emberek konkrét életét, és nem képesek meglátni a legsúlyosabb társadalmi jelenségeket, sem a társadalom legmélyéről előtörő pozitív erőket. A kiadói ágazat válsága azzal fenyeget, hogy az információk a szerkesztőségekben, a számítógépek előtt, az ügynökségek állomásain, a közösségi hálózatokon készülnek anélkül, hogy szerzőik kilépnének az utcára, „elkoptatnák a cipőjüket”, felkeresnék az embereket, történeteket keresnének vagy bizonyos helyzeteket saját szemükkel ellenőriznének. Ha nem nyílunk meg a találkozás előtt, csupán külső szemlélők maradunk mindazon technikai újítások ellenére, amelyek lehetővé teszik, hogy elmerüljünk egy nagyobb és közvetlenebb valóságban. Minden eszköz csak annyiban bizonyul hasznosnak és értékesnek, ha arra késztet bennünket, hogy kilépjünk és megnézzünk olyan dolgokat, amelyekről egyébként nem tudnánk, ha olyan híreket tesz fel az internetre, amelyek máskülönben nem terjednének, ha olyan találkozásokat tesz lehetővé, amelyekre máskülönben nem kerülne sor.

Beszámolórészletek az evangéliumban

Az első tanítványoknak, akik meg akarták ismerni Jézust a Jordán folyóban való megkeresztelkedése után, ő így válaszol: „Jöjjetek, és lássátok” (Jn 1,39), így hívta meg őket arra, hogy megéljék a vele való kapcsolatot. Több mint fél évszázaddal később, amikor János, immár öregemberként, megírja evangéliumát, felidéz néhány „beszámoló” jellegű részletet, amelyekből kiderül, hogy ott volt a helyszínen, és hogy az az élmény milyen hatást gyakorolt az életére: „A tizedik óra körül járhatott” – jegyzi meg, vagyis délután négy körül (vö. Jn 1,39). Másnap – beszéli el János – Fülöp elmondta Nátánáelnek a Messiással való találkozását. Barátja szkeptikus: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp nem próbálja őt érvekkel meggyőzni, hanem egyszerűen azt mondja neki: „Jöjj, és lásd” (vö. Jn 45–46). Nátánel elmegy, és látja, és attól a pillanattól kezdve megváltozik az élete. A keresztény hit így kezdődik. És így adják tovább: közvetlen tudásként, mely tapasztalatból és nem hallomásból születik. „Most már nem a te szavadra hiszünk, mert magunk is hallottuk” – mondják az emberek a szamariai asszonynak, miután Jézus a városukban maradt (vö. Jn 4,39–42). A „jöjj, és lásd” a legegyszerűbb módszere a valóság megismerésének. A legtisztességesebb igazolása minden bejelentésnek, mert ahhoz, hogy megismerjünk, találkoznunk kell, hagynunk kell, hogy az előttünk álló személy beszéljen hozzánk, hagynunk kell, hogy tanúbizonysága elérjen bennünket.

Hála sok újságíró bátorságának

Az újságíráshoz mint a valóságról való beszámoláshoz is szükség van arra a képességre, hogy elmenjünk oda, ahova senki más nem megy el: elindulás és látás iránti vágy. Kíváncsiság, nyitottság, szenvedély. Hálával tartozunk sok szakember – újságírók, operatőrök, szerkesztők, rendezők – bátorságáért és elkötelezettségéért, akik gyakran kockázatot vállalva dolgoznak. Erőfeszítéseiknek köszönhetően ma már tudunk például az üldözött kisebbségek nehéz helyzetéről a világ különböző részein; ők felemelték szavukat a szegények és a teremtés ellen elkövetett számos visszaélés és igazságtalanság ellen; és számos elfeledett háborúról is beszámoltak. Nemcsak a hírközlés, hanem az egész társadalom és a demokrácia számára is veszteség lenne, ha ezek a hangok elnémulnának: emberségünk szegényedne el.

Bolygónk számos valósága, különösen e világjárvány idején, meghívást intéz a kommunikáció világához: „Jöjj, és lásd!” Fennáll a veszélye annak, hogy a világjárványról és így minden válságról csak a gazdagabb világ szemével, egyfajta „kettős látással” beszéljünk. Gondoljunk csak az oltóanyagok és általában az orvosi ellátás kérdésére, a legszegényebb néprétegek kirekesztésére. Ki számol be nekünk a gyógyulás utáni várakozásról Ázsia, Latin-Amerika és Afrika legszegényebb falvaiban? Fennáll a veszélye annak, hogy a globális társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek döntenek a koronavírus elleni oltóanyagok elosztásának sorrendjéről. A szegények mindig a sor végén vannak, és az egészséghez fűződő egyetemes jog, melyet elvben kimondtak, kiüresedik valódi értékéből. De a szerencsésebbek világában is nagyrészt rejtve marad a szegénységbe gyorsan lecsúszó családok társadalmi drámája: megsebeznek és nem bírnak hírértékkel azok az emberek, akik szégyenüket leküzdve sorban állnak a karitászközpontok előtt, hogy egy csomag élelmiszert kapjanak.

Lehetőségek és buktatók az interneten

Az internet a közösségi média számtalan kifejezőeszközével növelheti az elbeszélés és megosztás képességét: sokkal több nyitott szem a világra, képek és tanúbizonyságok folyamatos áramlása. A digitális technológia lehetővé teszi számunkra, hogy első kézből és idejében szerezzünk információkat, melyek gyakran nagyon hasznosak: gondoljunk csak bizonyos vészhelyzetekre, amikor az első hírek és a lakosságnak szóló szolgálati közlemények is az interneten terjednek. Ez egy nagyszerű eszköz, amely mint felhasználókra és kedvezményezettekre mindannyiunkra felelősséget ró. Mindannyian tanúskodhatunk olyan eseményekről, amelyeket a hagyományos média máskülönben figyelmen kívül hagyna, civil hozzájárulást adhatunk, több történetet, köztük pozitív történeteket is nyilvánosságra hozhatunk. A világhálónak köszönhetően lehetőségünk van arra, hogy elmondjuk, amit látunk, ami a szemünk előtt zajlik, és megoszthatunk tanúságtételeket.

Ugyanakkor mindenki számára nyilvánvalóvá váltak, milyen kockázatokkal jár, ha egy ellenőrizetlen információ jelenik meg a közösségi médiában. Jó ideje tudjuk, hogy a híreket, sőt a képeket is könnyen manipulálják ezer okból, olykor csak triviális narcizmusból. Ez a kritikus tudatosság nem az eszköz démonizálására biztat, hanem nagyobb megkülönböztető képességre és érettebb felelősségérzetre a tartalomnak mind a terjesztése, mind a fogadása terén. Mindannyian felelősek vagyunk a közléseinkért, az általunk adott információkért, az ellenőrzésért, melyet az álhírek leleplezésével közösen gyakorolhatunk. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy az igazság tanúi legyünk: hogy elmenjünk, lássunk és megosszunk.

Semmi sem helyettesíti a személyes tapasztalatot

A kommunikációban semmi sem helyettesítheti teljesen a személyes tapasztalatot. Bizonyos dolgokat csak tapasztalatból tanulhatunk meg. Nemcsak szavakkal, hanem szemünkkel, hangszínünkkel és mozdulatainkkal is kommunikálunk. Jézusnak a vele találkozó emberekre gyakorolt vonzereje igehirdetésének igazságától függött; de mondanivalójának hatékonysága elválaszthatatlan volt a tekintetétől, a magatartásától, sőt a hallgatásaitól is. A tanítványok nemcsak hallgatták a szavait, hanem figyelték is, ahogyan beszél. Benne, a megtestesült Logoszban ugyanis az Ige arcot öltött; a láthatatlan Isten hagyta, hogy lássák, hallják és megérintsék, ahogy maga János írja (vö. 1Jn 1,1–3). A szó csak akkor hatékony, ha „látjuk”, ha bevon egy tapasztalatba, egy párbeszédbe. Ezért a „jöjj, és lásd” meghívás lényegi fontosságú volt, és ma is az.

Gondoljunk csak arra, mennyi üres beszéd hangzik el korunkban is a közélet minden területén, az üzleti életben és a politikában egyaránt. Ez az ember „végtelen mennyiségű semmit beszél össze, többet, mint bárki Velencében; az ő gondolatai olyanok, mint két szem búza két véka korpa közé rejtve; egész nap keresheted, és ha megtaláltad, kiderül, hogy nem érte meg a fáradságot.”[2] Az angol drámaíró gúnyos szavai ránk, keresztény kommunikátorokra is érvényesek. Az evangélium jó híre az ember és ember közötti, a szív és szív közötti találkozásoknak köszönhetően terjedt el az egész világon. Olyan férfiakról és nőkről van szó, akik elfogadták ugyanazt a „jöjj, és lásd” meghívást, és akik elcsodálkoztak azon az emberségbeli „többleten”, amely átragyogott a Jézus Krisztusról tanúságot tevő emberek tekintetén, beszédén és mozdulatain. Minden eszköz fontos, és az a nagyszerű kommunikátor, akit Tarzuszi Pálnak hívnak, bizonyára igénybe vette volna az e-mailt és a közösségi oldalak üzenetküldési lehetőségeit; mégis a hite, a reménye és a szeretete volt az, ami lenyűgözte kortársait, akik hallották őt prédikálni, és akiknek szerencséjük volt együtt időzni vele, látni őt egy gyülekezetben vagy egy személyes beszélgetés során. Azáltal, hogy látták őt működés közben azokon a helyeken, ahol járt, meggyőződtek arról, mennyire igaz és gyümölcsöző volt az élet számára az üdvösségnek az az üzenete, amelynek ő Isten kegyelméből hirdetője volt. Ott is, ahol személyesen nem lehetett találkozni Istennek ezzel a munkatársával, az általa küldött tanítványok tanúságot tettek Krisztusban való életmódjáról (vö. 1Kor 4,7).

„A kezünkben könyvek vannak, a szemünk előtt pedig a tények” – jelentette ki Szent Ágoston,[3] amikor arra buzdított, hogy ismerjük fel a valóságban a Szentírásban található próféciák beteljesedését. Így az evangélium ma újra végbemegy, valahányszor olyan emberek ragyogó tanúságtételével találkozunk, akiknek az életét megváltoztatta a Jézussal való találkozás. Több mint kétezer év óta a találkozások láncolata adja tovább a keresztény kaland varázsát. Az előttünk álló kihívás tehát az, hogy úgy kommunikáljunk, hogy ott és úgy találkozzunk az emberekkel, ahol és ahogy vannak.

Uram, taníts meg arra, hogy kilépjünk önmagunkból, és elinduljunk az igazság keresésére.

Taníts meg arra, hogy menjünk és lássunk, hogy meghallgassunk, hogy ne tápláljunk előítéleteket, és ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket.

Taníts meg arra, hogy elmenjünk oda, ahová senki más nem akar elmenni, hogy időt szánjunk a megértésre, hogy a lényegesre figyeljünk, hogy ne vonja el figyelmünket a felesleges, hogy megkülönböztessük a megtévesztő látszatot az igazságtól.

Add meg annak kegyelmét, hogy felismerjük lakhelyedet világban, és az őszinteséget ahhoz, hogy elmondjuk, amit láttunk.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2021. január 23-án, Szalézi Szent Ferenc emléknapjának vigíliáján.

Ferenc

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vidám, családias hangulatban telt a Szent József, az apai szív című egyházmegyei rajzverseny díjkiosztó ünnepsége május 6-án Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a területén élő óvodás és általános iskolás korú gyermek részére életkor szerinti öt kategóriában hirdette meg a rajzpályázatot a Szent József-év alkalmából. A felhívásra 345 gyermek mélyült el Szent József alakjának üzenetében az ábrázolás különböző technikáival megjelenítve azt. A beérkezett alkotásokat az elmúlt héten értékelték a zsűri tagjai: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; Németh István, a Római Biblikus Intézet hallgatója, a nyíregyházi főplébánia káplánja; dr. Valikovics Ferencné, a Szent Imre Katolikus Gimnázium művészettörténet, vizuális kultúra tanára;  Schmiedné Mohácsi Tímea, a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola rajz és vizuális kultúra tanára.

Az ünnepélyes alkalomra Palánki Ferenc megyéspüspök, a rendezvény házigazdája, valamint Tóthné Bakai Berta és Gerhes József egyházmegyei hitoktatási koordinátorok várták a versenyzőket, felkészítő tanárokat, hitoktatókat, szülőket, iskolalelkészeket.

 Gerhes József egyházmegyei koordinátor köszöntő gondolataiban elmondta, a rajzverseny a Ferenc pápa által meghirdetett – 2020. december 8-tól, 2021. december 8-ig tartó – Szent József-év programsorozatába kapcsolódott be, amelyen a gyermekek szabadon választott technikával jelenítették meg Szent József alakját, mint a szent engedelmesség, a családi gondoskodás, a szerény alázatosság, az apai szív példaképét.

A zsűri tagjai művészi megjelenítésekkel, részletekben gazdag, kifejező, érdekes, kreatív megoldásokkal is találkoztak. A szakmai szempontokon kívül teológiai aspektusból is értékelték az alkotásokat. Azon túl, hogy Szent Józsefről kevés ismeretünk van, a gyermekek ezt a keveset is továbbgondolták kifejezve az igaz, a jó embert, az apa-gyermek kapcsolatban fellelhető pozitív feszültség mély kacsolódási pontjait.

Palánki Ferenc megyéspüspök a díjkiosztó ünnepséget megnyitó gondolataiban a Szent József-évre irányította a figyelmet, amely középpontjába állítja a családok védőszentjét, azzal a céllal, hogy ebben a zűrzavaros világban a biztos pontot a családban, az apa személyében találjuk meg. Az édesapa a gondoskodást, gondviselést, biztonságot jelenti, az édesanya pedig a szerető szívet. Isten szándéka szerint a házasságban a két szív egymást kiegészíti, mind a ketten a biztonság és szeretet forrásai lesznek.

A főpásztor elismeréssel szólt a gyermekek munkáiról, amelyek ötletgazdag technikával a legkülönbözőbb aspektusból világítanak rá az apa családban betöltött szerepére, a jóságára, szeretetére. Az ábrázolásokban mindez felfedezhető volt: mint ahogyan Szent József átöleli a Kisjézust, az édesapa úgy öleli át gyermekét. Ebben a szeretet áramlásban lett szent a szent család, és ha ezt a példát követjük, akkor reményeink szerint a mi családjaink is szentek lesznek, vagyis otthont adnak az igazi szeretetnek és forrásának, Jézus Krisztusnak.

A püspök atya utalt azokra az alkotásokra is, amelyeken a gyermekek az alvó Szent Józsefet ábrázolták. Ferenc pápa íróasztalán is található egy alvó Szent József-szobor, amely azt fejezi ki, hogy álmában kapta Isten üzenetét arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie. A Szentatya a nehezebb ügyeket leírja egy cetlire és a szobor alá helyezve kéri Szent Józsefet, hogy aludjon rá egyet. Így sikerül meghoznia a jó döntéseket.

Ferenc pápa a Szent József-évvel a szolgálatra is ráirányítja a figyelmet. Szent Józsefnek is volt egy álma, családra vágyott, de Isten közbeszólt, és a Fiát bízta a gondoskodására. Ez lett Szent József szolgálata. Nem az álma teljesült tehát, de a valóság: amit Isten tervezett számára az sokkal szebb. A Szentatya így fogalmazott, Szent József Isten szeretetének a kinyújtott keze volt.

A püspök atya nagy örömét fejezte ki azért is, mert a beérkezett 345 pályamunka legalább ennyi család részvételét, együtt gondolkodását jelentette ebben a munkában. A gyermekek otthonaikban készítették el a rajzokat, átbeszélve a szülőkkel, testvérekkel a technikákat, ötleteket, gondolatokat. „Nagy öröm van a szívemben, mert mindez azt is igazolja, hogy az apa szerepe a családok hétköznapjainak, ünnepnapjainak a középpontjában van. A pályamunkák beérkezésének, határideje Szent József a munkás emléknapjára, anyák napjához közel eső napra esett. Így kaptuk meg egyszerre a rajzokban is az anyaság, az apaság és a család szépségét. Segítsük továbbra is az egyházmegye családjait, hogy az apák apai szívvel, az anyák anyai szívvel tudják egymás és legdrágább kincsüket a gyermekeiket szeretni” – fejezte be megnyitó gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök atya.

Ezután következett a díjak átadása, majd a főpásztor vezetésével a jelenlévők közösen elimádkozták a Szent József-litániát, és megtekintették a díjazott alkotásokból rendezett kiállítást.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Óvoda:
1. Bige Zoé Veronika – Mátészalka
2. Káplár Kamilla – Hajdúbagos
3. Oláh Veronika – Mátészalka

Különdíj:

Molnár Júlia – Ajak

Lukács Barbara – Debrecen

1-2. osztály:
1. Fülöp Csenge – Nyíregyháza
2. Hegedűs Nelli – Napkor
3. Ésik Teodóra – Nyírkarász

Különdíj:

Balla Gréta – Ajak

Mikó Tibor Patrik - Demecser

3-4. osztály:
1. Papp Janka – Egyek
2. Benedek Dorka – Berettyóújfalu
3. Gorgyán Noel –Nagykálló

Különdíj:
Sinka Ádám – Nyíregyháza

Jaczkó Ábel – Nyíregyháza

Szűcs Regina – Nyíregyháza

5-6. osztály:
1. Nagy Zoltán – Egyek
2. Orosz Zoé - Kisvárda
3. Horváth Evelin – Penészlek

Különdíj:

Török Fábián Tamás – Nyíregyháza

Dalanics Hanna – Geszteréd

7-8. osztály:
1. Marsa Dorina – Nyírtelek
2. Nagy Leticia – Pócspetri
3. Zagyi Renáta – Napkor

Különdíj:

Bartku Zsuzsanna – Mátészalka

Deák Terézia – Kisvárda

 Az egyházmegyei rajzverseny díjkiosztó ünnepsége felvételről megtekinthető a társszékesegyház You-Tube csatornáján is:

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A csíksomlyói búcsút idén újra a nyeregben tartják, ahogyan az már az erdélyi sajtóban is olvasható volt. A ferences rend által a közösségi médiafelületükön megjelentett rövidhírben ehhez hozzáteszik: visszatér, de az aktuális járványügyi szabályok figyelembe vételével.

A csíksomlyói ferences rendház, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és Hargita Megye Tanácsa tájékoztatja az érdeklődőket, hogy a május 22-i csíksomlyói pünkösdi búcsú szervezésével kapcsolatos tudnivalókat várhatóan május 10-én, a szervezőkkel és a hatóságokkal közösen meghozott döntést követően közlik. Megerősítik, hogy a búcsú visszatér a somlyói nyeregbe, de sajnos még idén sem a korábbi években megszokott módon, hanem az aktuális járványügyi szabályozások figyelembe vételével. „Bízunk minden részt venni szándékozó ember felelősségtudatában! Addig is mindannyiunk biztonsága érdekében arra kérünk mindenkit, hogy éljen a védőoltások beadatásának lehetőségével! Vigyázzunk egymásra!” – írják a ferencesek a közösségi médiafelületükön megjelent rövid tájékoztatásban.

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa Atyai szívvel kezdetű apostoli levelében meghirdette a Szent József-évet, a 2020. december 8-tól 2021. december 8-ig terjedő időszakban. Ebbe kapcsolódik be a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség azzal, hogy az elkövetkezendő időszakban fókuszba helyezi a férfiak – különösképpen férjek és családapák – szerepét, amelyek példaként szolgálhatnak az ifjúság előtt. 

A Lelkészség kiemelt célja, hogy kísérje a fiatalokat a felelős felnőtté válás útján, ezért elhatároztuk, hogy 2021-ben 21 férjet vagy családapát kérdezünk meg arról, hogy a mindennapokban, hogyan segíti a családját a hitbeli növekedés útján. Szeretnénk olyan példákat közzétenni, amelyek által bátorítjuk embertársainkat a krisztusi út megélésére a családi hétköznapokban. Célunk, hogy ne csak elgondolásokat közöljünk, hanem konkrét tettekre, jó gyakorlatokra, a szeretet tevékeny oldalára világítsunk rá.

A Szentatya Atyai szívvel kezdetű levelében, a Szentatya több lényeges pontra hívja fel a figyelmet Mária jegyese, Jézus nevelőapja személyével kapcsolatban. Rámutat a köz emberének jelentőségére, mindazoknak a szerepére, akik a hétköznapokban, távol a rivaldafénytől, türelemmel hintik maguk körül a reményt és a felelős magatartást. Kihangsúlyozza, hogy Szent József úgy fejezte ki konkrétan apai szerepét, hogy háttérbe állította magát, és szeretettel a Megváltó szolgálatának szentelte életét. Észrevétlen maradt a maga hétköznapi diszkrét, rejtett jelenlétében, mégis az ő főszereplése példa nélkül való az üdvösségtörténetben.

Mária jegyese bizakodott az Úrban, elfogadta élete történéseit anélkül, hogy megértette volna azokat, bátran és erősen vállalt főszerepet, a Szentlélek erejéből fakadóan. Rajta keresztül üzen nekünk Isten: Ne féljetek! – mert a hit értelmet ad minden boldog vagy szomorú eseménynek. Szent József ezzel mutatja meg számunkra, hogy milyen a kreatív bátorság, amely a gondokat lehetőségként képes szemlélni, és bízik a gondviselésben, miközben szembenéz családja konkrét problémáival. Az ács József azt is megtanítja nekünk, hogy a fáradozással megszerzett napi betevő kenyérnek értéke, méltósága és öröme van. Arra hív meg bennünket, hogy újra és újra felfedezzük a munka értékét, jelentőségét és szükségességét, hiszen így tudunk tevékeny részt vállalni az üdvösségben, önmagunk, családunk és társadalmunk javára.

Szent József ezen mozzanatok által jelképévé vált a gyengédségnek, elfogadásnak, támogatásnak és megbocsátásnak, a fáradságos munka értékének, valamint a nők iránti szeretet- és tiszteletteljes bánásmódnak. Az ő példájában elmélyülve, hamarosan olyan tanúságtételeket mutatunk be, amelyek – bízunk benne -, értékes mozzanatokkal gazdagítják majd az olvasók életét. Kövessétek  a honlapunkat, illetve a lelkészség Facebook oldalát!

Szilágyi Eszter

Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szent József-évében szeretettel gondolunk mindazokra, akik bátran igent mertek mondani az élet befogadására.

Ferenc pápa Szűz Mária, a tisztaságos József jegyese Szeplőtelen Fogantatásának ünnepétől, egészen 2021. december 8-ig tartó Szent József-évet hirdetett meg, hogy Szent József példájára képesek legyünk napról-napra a hitéletünket megerősíteni Isten akaratának teljesítésében. Ehhez kapcsolódva az egyeki Szent József Plébánia képviselőtestülete a családok megerősítése céljából – felhívva a figyelmet a családok legnagyobb kincsére, a gyermekre – április 2-án, Szent József, a munkás emléknapján, az egyházközség búcsúi ünnepén, fát ültetett az előző évben megkeresztelt gyermekek tiszteletére hagyományteremtő céllal.

A 19 gyermek közös fáját az egyeki Karitász-ház udvarán ültettük el, amelynek tövét apró fehér kövekre írt, a kereszteléskor kapott nevek díszítik. A fán elhelyezett emléktábla felhívja hívők és nem hívők figyelmét egyaránt arra, hogy az élet Isten ajándéka, amelyet óvni és gondozni kell. A különleges faültetésre meghívtuk az ünnepelt családokat is.

Mint ahogyan a fa erőben és szépségben egyaránt növekszik Isten szabad ege alatt, úgy növekedjenek ezek a gyermekek erősségben, korban, bölcsességben, kedvességben és szeretetben családjuk és az Egyház szeretetével körülvéve.

Közösségünk a délután folyamán kerékpáros túrán vett részt, Egyek-Félhalomra látogattunk el. Itt megismerkedtünk az 1879-ben állított útmenti kereszt történetével, közösen elimádkoztuk a lorettói litániát, majd közös szeretetvendégséggel tettük családiasabbá együttlétünket.

Aranyné Szalai Tünde

Fotó: PlebaniaTeam

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye