Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye életében hagyománynak számít, hogy a hitoktatók a tanév végén más-más helyszínen adnak hálát az elmúlt év szolgálatáért, eredményeiért. Az idei összejövetelt június 19-én, Baktalórántházán, a Dégenfeld-kastély dísztermében tartották.

A megnyitó beszédet Tóth László egyházmegyei hitoktatási referens mondta, majd ezt követően Nagy Lajos Baktalórántháza polgármestere köszöntötte a katekétákat. A tanévzáró ünnepség meghívott előadója pedig dr. Serfőző Levente oktatási püspöki helynök, kateketikai és ifjúsági referens volt. 

Serfőző Levente atya az előadását azzal kezdte, hogy a jelenlévő katekéták erre az alkalomra mindazt magukkal hozták, ami a szívükben van, ami általuk történt a tanév során. E rendkívüli helyzetben nem volt könnyű a helytállás. Sokan mondják, hogy már nem leszünk ugyanolyanok, mint a járvány előtt. Ez egy vissza-visszatérő szlogen. Nekünk azonban sokkal jobbnak kell lennünk, mint amilyenek voltunk: „Mi vagyunk Istennek a hangja, az arca, Akit megmutatunk, Akiről beszélünk és közel viszünk az emberekhez. Ez a viharos időszak nagyon sok mindenre megtanított minket, főként a személyes kapcsolatok megbecsülésére figyelmeztetett. Újra kell építeni a kapcsolatokat, és ehhez személyes jelenlétre van szükség. Ferenc pápa úgy fogalmaz ezzel kapcsolatban, hogy az egyháznak kilépő egyházzá kell válnia. Nekünk (katekétáknak) kell felvenni a vízzel teli korsót és azt mondani, hogy van víz, és ha ezt a vizet iszod, akkor nem leszel olyan szomjas, mint voltál” – fogalmazott a helynök atya.  

Az előadás második felében a jelenlévők gyakorlati feladatokat oldottak meg. Le kellett írniuk, hogy a hitoktató és az egyházközség mit nyert és mit veszített a Covid-19 világjárvánnyal. Valamint négy-öt fős kis csoportokban arra keresték közösen a választ, hogy mi az, amit az elmúlt másfél évből megtartanának, elengednének, vagy megragadnának. A csoportos munkát rajzos munkával folytatták, majd ezt követően minden csoportból egy személynek ismertetni kellett a csoport álláspontját a témával kapcsolatban.

A felszólalók között voltak olyanok, akik arról beszéltek, hogy az online tér sok új lehetőséget hozott: pl. nem szükséges a személyes konzultáció egy továbbképzés során, mert ehhez sokat kell utazni, és ez anyagilag is és fizikálisan is megterhelő.    

A nap programja az ebéd elfogyasztásával folytatódott, majd ezt követően a résztvevők tárlatvezetésen vehettek részt, ahol megismerkedhettek a Dégenfeld-kastély történetével.

A programot szentmisével zárták. A misén a szentbeszédet  dr. Serfőző Levente mondta, melynek központi gondolatában – Szent Pál apostol kifejezését alkalmazva – az erőségről és a gyengeségről beszélt.

Isten az ember szívébe írta magát, és úgy teremtett meg minket, hogy bennünk van az Ő arca és az emberi gyengeségünk is. Ő így szeret, így hívott meg bennünket. Ha Isten így szeret engem, akkor nem szabad félni a gyengeségektől. Nem szabad szégyellnünk azt, hogy nem vagyunk mindenben jók, és nem minden sikerül. Vannak bűneink, és ezek nem is kicsi bűnök, amelyekkel sokszor nem is tudunk mit kezdeni. Az az igazán erős ember, aki mindezekkel szembe tud nézni.

A program szervezői megköszönik Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspöknek a támogatást és Lázár István atyának azt, hogy házigazdája volt ennek az eseménynek.  

Laskai Miklós sajtóapostol, hitoktató

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegy

Június 13-án különleges alkalma volt a debreceni Jézus Szíve-templomnak. Jézus Szíve ünnepét, a templom felszentelésének 85. évfordulóját, valamint Páduai Szent Antal ünnepét tartották.

A virággal díszített, zsúfolásig megtelt templomban Szegedi Kálmán plébános mutatott be ünnepi szentmisét.

A hívek Kálmán atya vezetésével elimádkozták a Jézus Szíve-litániát a Jézus Szíve szobor előtt, majd a Szent Antal-litániát a szépséges liliomokkal díszített szobornál, ezt pedig a virágok megáldása követte, amely egyházközségünkben hagyományként van jelen Szent Antal ünnepén. Padovában pedig ezrek gyűlnek össze erre az eseményre.

Kálmán atya a prédikációjában az evangéliumból kiemelte: Jézus Szent Szívéből kegyelmének hét forrása ered. A Golgota hegyen Jézus megnyitott oldalából mintegy folyóként áradt szét a hét szentség a Szentlélek által. Jézus Szíve szeretetének jele ez, amivel élnünk kell, és amit követnünk kell. Ez tartja/tartaná össze a világot, és ebből kifolyólag az Isten és egymás iránti szeretet, megbocsájtás kellene, hogy a legfontosabb legyen az életünkben.

A templom 85. születésnapja alkalmából készült emléklapon látható fotók az egykori templomot mutatják be. A templomszentelés ünnepén a téren hatezer ember gyűlt össze. A hitnek, a közös ünnepnek volt ez az ereje, becsülete. Hiszen egy templom építése, megszentelése, mindig a közösség összetartó erejét mutatja. Az elkötelezett hívek és lelki vezetőik, segítőik eredményének a munkája, a Szentlélek segítségével. A régi „nehezebben” megélt világban, a nagy szegénységben, mégis létre tudott jönni ez a csoda. Kálmán atya felhívta a figyelmünket: azért, hogy a templom a következő 85 évet is megélje, sokkal nagyobb lelki és anyagi támogatásra lenne szükség.

Az örömteli ünnepet követően a most megjelentetett új Szent Antal imalapon levő étkezés előtti imát közösen mondtuk el.

Dicsérünk Téged, ó Uram!

Te minden Teremtményed szereted!

Te táplálod az Ég minden madarát,

és öltözteted a Föld minden liliomát!

A szereteted jeleként adtad nekünk ezt a kenyeret!

Szent Antalra emlékezve eszünk ebből,

aki a szegények és szenvedők segítője volt.

Aki az Általad teremtett világot

nagylelkűen megosztottad sokakkal!

Könyörögve kérünk,

Erősítsd irántad való hitünket,

a Te hatalmas kinyilatkoztatásod által!

Tégy minket a Teremtés hű őrzőivé,

akikhez bizalommal vagy és leszel!

Ajándékozz nekünk hatalmas szívet

és add, hogy a szükséget szenvedő

Nővéreink és Bátyáink,

a Te gyermekeid mindennapi szükséges élelme

ne hiányozzék!

Könyörögjünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Amen

(Páduai Bazilika imalapja.)

A kertben szépen megterített asztalokra házi készítésű finomságok kerültek. A templom hívő közösségéhez tartozó cukrász tanuló még egy finom, hatalmas tortával is meglepett bennünket.

A beszámolóhoz az úrnapi sátrakról készült fotókat is csatoljuk.

v.RÉ

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az online tanulás után, alig vártuk a találkozást az iskolában. Tudtuk, hogy nagyon be kell osztanunk az időnket, hiszen csak hat hetünk van a zárásig. El is fáradtunk a rengeteg bennünket ért impulzustól és a sok megoldásra váró feladattól a tanév végi hajrában, mígnem elérkezett 2021. június 17-és 18-án a hálaadás ideje. Az ünnepi szentmisét Nagy Csaba atya, iskolalelkészünk celebrálta.

Az alsó-, felső- és a gimnáziumi tagozat külön lehetett csak jelen intézményünk kápolnájában, így három alkalommal hangzottak el Csaba atya bölcs tanácsai. A megfelelő korosztálynak szólóan más és más fontos tanításokkal látta el diákjainkat a szünet idejére.

Prédikációjában kiemelte: „Örülök, hogy nyáron nem szól a csengő. Örülök, hogy nem éber a tanárok szeme. Örülök, hogy elmentek. Örülök, mert így alkalmatok van nagykorúvá válni. Így van alkalmatok kereszténységből, becsületességből vizsgázni. Örülök, mert lesz alkalmatok megmutatni önmagatoknak és a világnak, hogy kik vagytok.”

Ezután a hálaadás fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét: „Hálát adunk először is az Istennek, megköszönjük a barátokat, osztálytársakat, tanárokat. Mindenki ajándék a másik számára. Életre szóló élményeket kaphattok egymástól. Hála legyen az Istennek a tudományokért, amelyeket magatokba szívtatok. Az életnek tanultatok.”

A szentmisét minden alkalommal a gyerekek műsora követte, ahol versek hangzottak el, ifjú szavalók tolmácsolásában.

Tormássiné Kapitány Ágotha Intézményvezető asszony tanévzáró beszédében így fogalmazott: „Hálatelt szívvel vettünk részt a tanévzáró szentmisénken, a Te Deum-on, hiszen az elmúlt tanévben nem volt lehetőségünk az együtt töltött évet ünnepélyesen lezárni.” Majd így folytatta:

„.. de mai örömünknek más forrása is van. Annak örülhetünk, hogy bár kevesebb közös élménnyel, de szép eredményekkel bezárjuk ezt a tanévet, és megkezdjük a nyári szünetet, a megérdemelt pihenést.”

Az intézményvezető Kálnay Adél költő idézetével üzent a diákoknak, hogy bízzanak magukban, legyenek kitartóak céljaik elérésében és hittel merjék a jövőjüket alakítani.

„…Te vagy az, aki nyitott szemmel és szívvel jársz a világban.

Te vagy az, aki észreveszi az élet apró szépségeit,

te segítesz jó szívvel, ahol éppen kell,

általad lesz ez a világ még szebb és jobb.

Mi legfeljebb segítünk neked…”

Az átlagon felüli teljesítményeket a vezetőség és a tanári kar jutalmazta, így a versenyeredményekért és a kiváló tanulmányi munkáért a tanulók jutalomkönyveket és okleveleket vehettek át az intézményvezető asszonytól.

A tanévzáró végén felcsendült a Himnusz, melyet nagyon régen énekeltünk el közösen. Így együtt csodálatos élmény volt!

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye összes intézményének kívánunk szabadságuk idejére tartalmas kikapcsolódást, feltöltődést és jó egészséget! Kérjük Isten áldását az egyházmegye összes dolgozójára és diákjára!

Szöveg: Zagyva Klára sajtóapostol

Fotó: Zagyva Klára, Hubainé Orosz Szilvia, Hubai Levente

Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Domonkos pünkösd közösségi napra ellátogatott Kőrösiné Merkl Hilda, a magyar világi domonkos közösség vezetője is, hogy beszéljen a 800 éves jubileum alkalmából országszerte tervezett eseményekről. Akik ismerik Hildát a Bonum TV domonkosokat bemutató sorozatából, tudják, hogy nem csak óriási tudás birtokosa, hanem érthetően és élvezhetően tudja azt átadni. Erről győződhetett meg a vele folytatott beszélgetés során is Lieli Mariann debreceni sajtómunkatárs.

– Be tudna mutatkozni röviden a debreceni híveknek?

– Három gyermek édesanyja és hét unoka nagymamája vagyok. Tanár vagyok, az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak tanszékén dolgoztam, ahol az irodalom volt a fő területem, illetve voltam egy ideig az MTA könyvtárának tudományos főmunkatársa, és 1990-ben a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium alapítója, majd 16 évig igazgatója.

– Emellett pedig a magyar világi domonkosok vezetőjeként tevékenykedik. Hogyan került kapcsolatba a Domonkos-renddel?

– Egy karizmatikus közösség tagjaként tolmácsoltam 1987-88 körül Michael Marsch domonkos atyának, aki Németországból jött Magyarországra, többek között papi lelkigyakorlatokat tartani. Pszichoterapeutaként jött be az országba, civilben, mert nem biztos, hogy beengedték volna mint domonkos szerzetest. A mi karizmatikus imaközösségünk is még félig-meddig a föld alatt működött akkoriban. Az atya a domonkos dolgokról direkt módon nem sokat beszélt a közösségünknek, mert nem akart „letámadni” senkit egy határozott rendi vonulattal. De minden, amiről beszélt, ebbe a lelkiségbe illett, például a töretlen lojalitás az Egyházhoz, mint Krisztus misztikus testéhez. Nagyon fontos volt nála a tanulás (amit stúdiumnak neveznek a rendi szabályzatban), és rendkívül művelt volt. Nyugat-Németországból érkezvén tisztában volt vele, hogy nálunk is kezdődik már valami mozgolódás, ami a rendszerváltás irányába hat. Nyugaton már érezték, hogy nem tartható tovább ez a vasfüggönnyel kettészakított világ. Első látogatása után folyamatosan kapcsolatban voltunk, és megmutatta nekünk az európai lelkiségeket, közösségeket. Így jutottunk el az ő németországi gyógyító közösségéből – ahol többnyire szerzetesek, szerzetesnők gyógyultak egy hosszabb ott-tartózkodás során –Franciaországba, s így jártunk Taizében és Toulouse-ban a Saint Jacques közösségnél. Ellátogattunk Rómába a Júda Oroszlánjai (Nyolc boldogság) közösséghez és a karizmatikus világkonferenciára, s együtt voltunk Assisiben is. De a körülnézésnek, a „keresztény turizmusnak” a csúcspontja Fanjeaux volt, ahonnan Szt. Domonkos annak idején útnak indult. Első utunk abba a földalatti pinceszerű helyiségbe vezetett, ahol Szt. Domonkos kezdte a küldetését, és 10 évig ott várakozott imában arra, hogy jelentkezzenek hozzá testvérek. Amikor leértünk a pincébe, Michael atya a fehér habitusában lefeküdt a földre, mint a papszenteléskor szokás és elkezdte rázni a zokogás. Mi csak álltunk némán mellette, nem kellett semmit mondanunk, éreztük, hogy most lelkileg hazaértünk. Ez a bensőséges találkozás a rendalapítóval nagyon megszólított minket. Ekkor határoztuk el, hogy domonkos harmadrendiek leszünk. (Már mindannyian házasok voltunk gyerekekkel, tehát adott volt az életállapotunk.) Elindulásunkkor a német közösséghez kapcsolódtunk. Éveken át vagy ők jöttek lelkigyakorlatra hozzánk, vagy mi utaztunk hozzájuk Heiligkreuztal-ba, egy Ulmtól kb. 50-60 km-re levő csodálatosan felújított 16. századi ciszterci női kolostorba. Ezek voltak tehát a kezdeteink. Utána megismerkedtünk Dóczy Zsigmond OP atyával, és bekapcsolódtunk a magyar vonulatba. Nagyon jól éreztük magunkat közöttük, és végül ide csatlakoztunk, mert a német közösséggel a földrajzi távolság miatt nagyon időigényes lett volna a rendszeres kapcsolattartás.

– Mi az, hogy domonkos harmadrend, és mi köti össze az egyes közösségeket?

– A harmadrend a domonkos család része. Első rendnek nevezzük az atyákat, a másodrendhez tartoztak a szemlélődő nővérek, akiknek a közösségét Szent Domonkos alapította Prouille városában. Ők már sajnos nem működnek Magyarországon, mert kihaltak. A harmadrend az apostoli nővérek és Szent Domonkos Világi Rendje, ezek vagyunk mi. Az országban 13 világi közösség van 120-130 taggal, földrajzilag olyan szépen szétszórva, hogy igazi hálózatot képezünk. A jelöltség 1 év komolyan vett képzés után a beöltözéssel kezdődik, ahol lehet 1, 2 vagy 3 évre ígéretet tenni. A 3 éves ígéret után következik az örök fogadalom. Az előbbi létszámba a már ígéretet tett és az örökfogadalmas testvérek tartoznak. A domonkos lelkiség oszlopai az ima, a stúdium, a közösség és a prédikálás. Ez utóbbi nemcsak a verbális igehirdetést jelenti, hanem azt is, amit a compassio szóval fejezhetünk ki, az együtt szenvedést, ami több, mint együttérzés. Benne vagyok a másik életében, és segítek neki hordozni azt, ami az ő vállát nyomja, de ugyanakkor vele is tudok örülni. Ez a legkrisztusibb értelemben vett felebaráti szeretet is az egyik oszlopa a domonkos lelkiségnek. Ha ezt tesszük a szegényekkel, rászorulókkal, sérültekkel, betegekkel, akkor is prédikálunk. A prédikáción kívül – amit egyébként tanárként én közvetlenebbül is meg tudtam valósítani – engem a stúdium is nagyon vonz. Szent Domonkos szerint az eretnekség oka részben az egyháziak és főként a világiak tudatlansága. Sok keresztény valóban szánalmas tudással rendelkezik a hitéről. Ha én keresztényként Jézus Krisztust akarom az emberek felé közvetíteni, akkor kötelességem – amennyire Istenről egy ember képet alkothat – ismereteket szerezni róla, leginkább a Szentírás olvasása által.

– Milyen a közösség utánpótlása? Hányan vannak, akik a képzésben vesznek részt, vagy még az első ígéretek valamelyikénél járnak?

– A képzésben most kb. 10-15-en vannak. Sajnos ez nem akkora utánpótlás, amekkorát szeretnénk. Részben a nem ismerés az oka ennek, részben pedig az, hogy az életükről már dönteni képes fiatalok – egyfajta hamis szabadságot bálványozva – nagyon félnek az elköteleződéstől. Ezzel szemben mi nem a valamitől, hanem a valamire való szabadságot hirdetjük, gyakoroljuk és tudjuk, hogy az igazság tesz szabaddá. Felnőtten, felelősen kell mindenkinek döntenie, és a döntése nyomán bizonyos utakat kizárnia az életéből. Ha Isten mellett döntök, nem lehetek ateista, nem mehetek szembe a tízparancsolattal.

– Hogyan próbálnak nyitni a fiatalok felé?

– A nagy missziós terület itt elsősorban a család. A generációknak szót kell érteni, ami nem egyenlő azzal, hogy a szülők „megmondják a tutit”. Hagyni kell a fiatalokat gondolkodni, választani, dönteni. Ne az én hitemet kövessék, mert az nem fogja megtartani őket az életben, hanem legyen saját hitük. Nehéz elérni a fiatalokat, és nem lehet a keresztény kódokkal frontálisan letámadni őket. Barátság kell, odafigyelés, és beszélgetni kell velük nagy türelemmel, ahogyan annak idején Szent Domonkos tette a katarokkal. Ez nagy és időigényes munka. Az biztos, hogy exponenciálisan nem fog nőni a közösségeink létszáma, bár Tokodi László atya 800 új domonkos hivatásról álmodik az évforduló kapcsán. Megmaradva a valóságban, 8 szerzetes novícius azért jó lenne. A fiatalok megszólításához szemléletváltás, új formanyelv kell. Éppen ez a legnagyobb gond az idős testvéreknél, akik rengeteg primér tapasztalattal rendelkeznek a rendről, amit továbbadhatnának, de technikailag nem naprakészek, nem tudják kezelni az okostelefont vagy a számítógépet. Pedig nagy szükségünk van rájuk, mert ahogy és amennyit ők tudnak imádkozni, úgy és annyit nekünk még nincs időnk. A szeretet leleményességével össze kell fognunk a generációkat.

– Hogyan működnek az egy településen levő közösségek?

– Egy adott világi közösségbe a havi 1-2 személyes találkozóra kívülről, más településekről is jönnek tagok. Változó helyszíneken: plébániákon vagy családoknál jövünk össze. Mindannyian aktívan tevékenykedünk a saját plébániai közösségünk életében a legkülönfélébb feladatokban – ez maga már egy szép formája a prédikálásnak. Többféle összejövetelt szoktunk tartani. Van olyan este, amikor csak imádkozunk a közösség által kiválasztott szándékokért: hordozzuk a rend, a világ, az egyház gondjait. Van bibliaóránk, illetve a stúdiumnak is szentelünk alkalmakat. Két éve az a gyakorlat, hogy közösen az egész országban ugyanazokat a könyveket olvassuk. Most a magyarországi rendtartomány története van soron, tavaly Paul Murray OP: A domonkos lelkiség új bora c. könyve. A mi közösségünkben van egy ún. „profán” találkozó is, amikor csak beszélgetünk a mindennapi életünk dolgairól. Ez is fontos, hogy tudjuk compassióban hordozni egymást, illetve konkrét segítséget is nyújthassunk egymásnak.

– Végül egy személyes kérdés: hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját, a családot, és a domonkos közösségben végzett szolgálatát?

– A Jóisten különös kegyelme, hogy alacsony az alvásigényem, kb. 5-6 óra. Emellett meg kellett tanulnom jól beosztani az időmet, szerencsére sikerül gyorsan és jól átlátnom a feladatokat. Ennek kulcsa az a modell, amit otthon láttam. Amíg a gyerekek kicsik voltak, édesanyám és anyósom sokat segítettek, a férjem is nagy támasz volt ezek alatt az évtizedek alatt. Még egy nagy áldása a Jóistennek, hogy a gyerekeim jó tanulók voltak, így az együtt töltött idő nem a házi feladatokra ment, hanem más pluszt adhattam nekik. Amikor nagyobbak lettek, mindig szét tudtuk osztani az otthoni feladatokat, mert közös munka nélkül nem ment volna. Nehézségből is volt persze mindenféle, de az ima megtartja az embert. A fő irányt még a lelki szárazságok alatt – ami mindenkinél előfordul – sem veszítettem el. Nem a saját ügyességemnek vagy okosságomnak, hanem Isten végtelen kegyelmének köszönhetően.

Lieli Mariann

Szent László Domonkos Plébánia

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Debrecen, az orgonák városa. Az első minőségi orgonája 1993-ban épült a Szent Anna-székesegyházban. Ez a hangszer ebben a térségben akkor egyedülálló volt, liturgiára, koncertekre, hangversenyekre alkalmas, neves orgonaművészek játszottak rajta. A székesegyház orgonájának megépülése húzóerőt jelentett, ezután sok orgonával gazdagodott a város.

Az Aquincum-orgonát felújították, Dobos Mihály, a székesegyház kántor karnagya régi álma valósult meg a vörös rézből készült spanyol trombita megépítésével. Az orgonát Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyház felszentelési évfordulójának  (június 5.) előestéjén, 2021. június 4-én áldotta meg.

A megújult orgonáról Dobos Mihály beszél a Debrecen Televízió Erőnk Forrása című felekezeti magazin műsorban.

Dehir - Erőnk Forrása 2021-06-17

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kántor továbbképzést tartottak onlien formában, a Gödöllői Premontrei Apátság gondozásában megjelent Graduale Hungaricum Orgonakíséretek című kötet bemutatójával egybekötve június 12-én, a Gödöllői Premontrei Apátságban.

A bemutatott kötet hiánypótló. Dobos Mihály, a debreceni Szent Anna-székesegyház kántor, karnagya 2006-ban állította össze a Magyar Graduale című magyar nyelvű liturgikus énekgyűjteményt, a Graduale Romanum mintájára. A Gödöllői Premontrei Apátság Graduale Hungaricum című kiadványa pedig 2007-ben jelent meg, ami a korábban kiadott Introitusok könyve és Offertotiumok könyve, Communiok könyve egybeszerkesztett, kibővített kiadása.

A két kiadványban sok az átfedés, de mindkettőben van egyedi tartalom is. Mindkét kötet egyszólamú kottázással jelent meg, ami több kántornak nehézséget okozott az orgonakíséret hiánya miatt. Ezt a hiányt pótolja a most bemutatott Graduale Hungaricum Orgonakíséretek című kötet.

A könyvbemutatót szakmai továbbképzéssel egybekötve Balogh Péter Pius apát vezette, aki maga is kiváló egyházzenész.

Egyházzenészek, művészek, kántorok beszéltek a gregorián liturgikus énekek szerepéről, szükségességéről, használatáról. Idéztek az ide vonatkozó egyházi előírásokból, rendelkezésekből.

Sok példával bemutatták az énekek használatát. Tanácsot adtak a kántoroknak a hívek tanításához. Az egész közvetítést az alázat, szolgálat, szerénység jellemezte, amit Farkas Domonkos zárszavában kihangsúlyozott: „legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Mt 10,16).

A továbbképzést ajánlom minden kántornak, papnak, és mindenkinek, aki szívén viseli a mai magyar egyházzene sorsát. Visszanézhető a Premontrei Apátság youtube oldalán a https://www.youtube.com/watch?v=9Ooe1wxxTiA linken.

Géczy István

kántor, karnagy – Debrecen, Szent István-templom

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A hagyományokhoz híven a nyírgyulaji egyházközség az idén is templombúcsút tartott június11-én, Jézus Szíve ünnepén. Az ünnepi szentmisét Babáy András nyírbátori plébános mutatta be.

András atya a szentmise homíliájában Jézus Szíve ünnepének titkáról elmélkedett. Emberileg tudjuk, hogy a szív a testnek a motorja, és ha ez a motor megbetegszik, megáll, akkor az ember földi élete véget ér. A szív a szeretetnek a szimbóluma, rendeltetése nem más, mint az, hogy szeresen. Korunk embere számára ez az ünnep kettős üzenettel is bír. Az egyik üzenet arra mutat rá, hogy sebzettek és betegek vagyunk a szeretetben. Jól tudjuk, ha egy betegségből nincs kiút, akkor az fokozatos leépüléshez, az ember halálához vezethet. A krízisben szenvedő ember nem mindegy, hogy milyen utat választ a gyógyulás felé.

András atya a bevezető gondolatokat továbbfolytatva azt hangsúlyozta, hogy a Jézus Szíve ünnepet nagy misztérium veszi körül. Isten annyira szereti az embert, hogy egyszülött Fiát odaadta értünk áldozatul. Jézus keresztáldozata megnyitotta számunkra az Ő szentséges Szívét, hogy legyen menedékünk a küzdelmek és a szenvedések órájában.

Jézus Szíve ünnepéhez ájtatosságok kapcsolódnak. A nyírgyulaji egyházközségben körmenet helyett a Jézus Szíve-litániáját éneklik a hívek. András atya felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a litánia végzése során figyeljünk a könyörgés üzenetére, és ne irányítsuk másfelé a gondolatainkat.

Az litánia utolsó sorainak kezdő megszólítása: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te szíved szerint.” A beteg ember szeretne meggyógyulni, ha a szeretetünk szenved, akkor forduljunk Jézus Krisztushoz mint orvosunkhoz, Hozzá nem kell időpontot foglalni, várakozni, sorban állni, Ő minden emberre odafigyel.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy Jézus a beteg szívünket meggyógyítsa? Ha a szívnek a törvénye szerint szeretnie kell, akkor a szeretet útját kell követnie. Erről a nagy szentek, lelki írók számtalan könyvet írtak már. A ma emberének már nincs ideje arra, hogy elolvasson minden könyvet, amely a szeretet útjáról szól. Ha a gyógyulás útját választom, akkor az első, amire gondolnom kell, az a litániának a már elhangzott fohásza. Bíznunk kell az orvosunkban, bíznunk kell Jézusban.

Tekintsünk az Ő szívére. Hisz azt mondtuk, hogy „Alakítsd szívünket a Te szíved szerint”. Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismernünk kell a tanítását. Mennybemenetele előtt azt mondja a tanítványainak: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok elég erősek hozzá.” Felmerül az a kérdés, hogy vajon mit mondhatott volna még Jézus nekünk. Biztosak lehetünk abban, hogy amire mi kíváncsiak vagyunk, azt Jézus elrejtette a szívünkben. Mit kell tennünk ahhoz, hogy Istenek tetsző cselekedetet hajtsuk végre? Követnünk kell az Evangélium tanítását!

A szentmise szentségimádással és szentségi áldással zárult. Ezt követően agapén kötetlen beszélgetést folytattak a jelenlévők.

Laskai Miklós

sajtóapostol, Nyírgyulaj

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„A tanítás az optimizmus legnemesebb megnyilvánulása” (Colleen Wilcox)

Pedagógusnapi elismerések a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda pedagógusainak és diákjainak

Kisvárda Város a hagyományokhoz híven Az év óvodapedagógusa, Az év pedagógusa, Az év tanulója, Az év kis művésze díjakkal ismerte el a kitartó és áldozatos pedagógusi munkát és a tehetséges tanulók odaadó felkészülését és eredményes szereplését a különböző versenyeken. Ugyanakkor kedves gesztusként a Város köszöntötte a nyugdíjba vonuló pedagógusokat is. A díjakat dr. Seszták Miklós kormánybiztos, országgyűlési képviselő és Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere adta át.

A pedagógusnapi városi ünnepség fényét csellójátékával Máté Csaba Csongor diákunk emelte.

A Szent László közösségéből a következő elismerések születtek:

Az év óvodapedagógusa: Dudásné Popovics Angéla

Az év pedagógusa (általános iskola): Máté Csabáné Orosz Beáta

Az év pedagógusa (középiskola): Dajka Miklós

Az év tanulója (általános iskola): Németh Eszter

Az év tanulója (középiskola): Jurás Dorka

Az év kis művésze (általános iskola): Máté Csaba Csongor

Nyugdíjba vonuló óvodapedagógus: Dr. Csontó Lászlóné

Sok szeretettel gratulálunk az elismerésekhez. Büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, hogy tevékenységükkel közösségünket építik.

Szeretnénk bemutatni a díjazottakat a laudációkból kiemelt legjellemzőbb vonásaikkal.

Dudásné Popovics Angéla:

Sokoldalú, kreatív személyiség, aki ötleteivel, az óvodapedagógusok tevékenységeinek összefogásával nagy hangsúlyt fektet a gyermekeket motiváló és fejlődésüket segítő kiegyensúlyozott lelki és esztétikus fizikai környezet kialakítására. Szeretetteljes odafordulásával régóta élvezi a gyermekek és szülők bizalmát.

Máté Csabáné Orosz Beáta:

Lelkiismeretes munkája, gyermekszeretete, szakmai igényessége, korunk kihívásainak megfelelő pedagógiai módszerei, eredményes versenyfelkészítő tevékenysége révén az intézmény egyik oszlopos tanáregyénisége.

Dajka Miklós:

Innovátor mesterpedagógusként a tehetséggondozásban céltudatos, kiváló érzékkel választja ki, motiválja és tartja meg a versenyzés világában a tehetséges diákokat. Kiváló versenyfelkészítő díjat kapott 2020-ban, mellyel az Emberi Erőforrások Minisztériuma ismerte el kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetséggondozó munkáját a Nemzeti Tehetségprogram keretében.

Dr. Csontó Lászlóné:

Városunk közéleti személyisége, aki a kisvárdai Doktorock Színtársulat alapítása óta a csapat aktív tagja. A Sérült Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnökeként nagyon sokat tett és tesz a mai napig a sérült gyermekért, fiatalokért. Több száz gyermek óvodai nevelése fűződik a nevéhez. Végtelen gyermekszeretet jellemzi. Kreatív, az újat kedvelő, megvalósító személyiség. Mindig mosolygós tekintete a gyermekek számára megnyugtató, biztonságot adó.

Németh Eszter:

Megbízhatóság, nagyfokú segítőkészség és példamutató magatartás jellemzi. Kiváló tanulmányi eredményei, illetve emberi értékei alapján példaként állítható diáktársai elé. Több országos és nemzetközi versenyen is sikeresen szerepelt. Az egyéni megmérettetések mellett tudását csapatversenyeken is kamatoztatja.

Jurás Dorka:

Nagyon sokoldalú tanuló. Kiváló versenyeredményei mellett közösségi, jótékonysági tevékenységre is áldoz idejéből, energiájából.

Szorgalmával, kitartásával, tisztelettudásával már öt éve nem csak osztályának, hanem egész iskolaközösségének is példát mutat. Mindvégig kitűnő tanulmányi eredményt ért el, a pedagógusok számtalan tantárgyi dicsérettel jutalmazták munkáját.

Máté Csaba Csongor:

A Weiner Leó Alapfokú Művészeti Iskola 5. évfolyamos cselló tanszakos növendéke, aki intézményünk ünnepi alkalmait, a diákönkormányzat jótékonysági akcióit ihletett játékával teszi varázslatossá. A Csellóegyüttes tagjaként rangos városi rendezvények színvonalát is emeli. Mestere Agárdi Gáborné tanárnő, aki Csaba különleges zenei tehetségét korán felismerte. Regionális és országos versenyeken egyénileg és a Csellóegyüttes tagjaként is többször kapott kiemelt nívódíjat és különdíjat.

Kaszásné Tóth Judit intézményvezető

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ünnepélyesen bemutatták az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszát és az esemény 12 hírnökét 2021-es budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus világeseménye előtt, június 14-én, Budapesten, a Szent Máté Kulturális Központban.

Magyarország 2021. szeptember 5-12. között ad otthont a katolikus világeseménynek, amelynek záró szentmiséjén a tervek szerint részt vesz Ferenc pápa is. A szervezők bemutatták Koudela Géza, Bangha Béla „Győzelemről énekeljen” kezdetű művének újrahangszerelt változatát, amely 1938-hoz hasonlóan, most is a kongresszus himnusza lesz. A zenei munkálatokat Kovács Ákos Kossuth-díjas magyar dalszerző, zeneszerző és az After Crying tagjaival a Torzók című filmhez írt zenéjével Oscar-díjra is jelölt Pejtsik Péter végezte.

A himnusz angol és magyar nyelvű szöveggel is hallható lesz. A felvételeken közreműködött a Magyar Állami Operaház kórusa és zenekara is.

Három fiatal zenész is bekapcsolódott a himnusz, valamint az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus imázsfilmjének elkészítésébe. A zenekedvelők számára valamennyiük neve ismerős lehet, hiszen több tehetségkutató műsorban hallhattuk már őket. Nagy Bogi, Dánielfy Gergő és Czinke Máté alakítja azt a három fiatalt, akiknek megtérés történetével bátorítanak mindenkit a kongresszuson való részvételre és a találkozásra Jézussal. A forgatókönyvet Ákos írta. A film elkészítésében szerepet vállalt Farkas Attila atya, aki gyermekként vett részt az 1938-as eucharisztikus világkongresszuson, valamint Sára Bernadette Jászai Mari-díjas színésznő és Cseke Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, színházigazgató, akinek csupán a karját láthatjuk egyetlen jelenetben, amikor a Czinke Máté által alakított feldúlt fiút elrántja egy száguldó autó elől.

A sajtóbemutatón Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek köszöntötte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 12 hírnökét is. Az ő feladatuk az esemény és annak fő céljának - az Eucharisztiában jelenlévő Jézus közös megünneplésének – a népszerűsítése. A világesemény 12 hírnöke: Baricz Gergő zenész, dalszerző, Böjte Csaba ferences szerzetes, Csókay András idegsebész, Dolhai Attila színész, énekes, Kubik Anna színművésznő, Lackfi János író, költő, Petrás Mária népdalénekes, Sena Dagadu énekesnő, Szalóki Ági előadóművész, dalszerző, Szikora Róbert az R-GO frontembere, Pindroch Csaba színművész, Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató.

1938-hoz hasonlóan, 2021-ben is kulcsszerepet kapnak a világesemény lebonyolításában az önkéntesek. Ismert és elismert személyiségek – többek között Dani Gyöngyi, Miklósa Erika, Dánielfy Gergő, Kuzmányi István - vállalták, hogy népszerűsítik az önkéntes munkát és tagjai lesznek ennek a nagyszerű közösségnek. A nagy érdeklődésre tekintettel az Önkéntes Program június 24-ig várja még a jelentkezőket! 

A himnusz és a kongresszust népszerűsítő film megtekinthető az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus youtube csatornáján!

Forrás: NEK titkársága

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A częstochowai Fekete Madonna kegykép Márianosztrán őrzött másolata magyarországi körútja során 2021. június 5-én, szombaton érkezett a debreceni Szent László domonkos templomba a Debreceni Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat közreműködésével. Dr. Rónayné Słaba Ewa lengyel nemzetiségi szószóló asszony az Eucharisztikus Kongresszusra készülve az "Összeköt bennünket az ima!" nevű rendezvénysorozat keretében kíséri a kegykép másolatát az egyházközségekbe, és előadásával népszerűsíti, ismerteti a kép történetét. A kegykép másolatát Budapesten, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjén ünnepélyes külsőségek között fogják fogadni.

A Szent László-templomban június 5-én, szombati napon 17 órától gyűltünk össze, hogy bekapcsolódjunk a világméretű szentségimádásba a kegykép jelenlétében. A csendes egyéni ima után közösen imádkoztuk a rózsafüzért. A 18 órakor kezdődő ünnepi szentmise előtt dr. Rácz Tibor, a Debreceni Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszélt a częstohowai Fekete Madonna-kegyképről, mely a lengyel katolicizmus és a lengyel függetlenség szimbóluma, ugyanakkor a sok évszázados magyar-lengyel barátság jelképe is.

„A częstohowai Jasna Góra kolostor legnagyobb kincse Szűz Mária csodatevő kegyképe" – mondta el vendégünk: „A festmény nélkül Jasna Góra nem volna több egy épületkomplexumnál, műalkotások gyűjteményénél, amelyek kétségkívül értékesek és szépek, de hiányzik belőlük az élet ereje. A Fekete Madonna a misztérium, az alapzat, az atmoszféra a Jasna Góra-i szentélyben.” Hallhattuk a festménnyel kapcsolatos legendákat, és azt is, hogy a művészettörténészek mai napig nem tudják pontosan megállapítani a kép keletkezési helyét, korát, eredeti díszítését. De a kegykép a lengyel függetlenségi harcoknak, sőt egy időben a magyarok török ellenes harcainak is jelképévé vált. A képről számos másolat készült, Magyarországon a legismertebb a pálosok egykori kolostortemplomában, Márianosztrán található, mely 1729-ben, a kolostor felújításakor érkezett Márianosztrára. 1994-ben, a pálosok hazatelepülésének 60. évfordulójára, a Madonna kegyképének hiteles másolatát a Gellért-hegyi Magyarok Nagyasszonya szilatemplomnak adományozták lengyel testvéreink. 2011-ben pedig egy újabb hiteles másolat érkezett Magyarországra, melyet a Szent István-bazilikában őriznek – fejezte be ismertető előadását vendégünk.

A szentmise főcelebránsa Górski Jacek OP házfőnök, plébános volt. Úrnapja előesti szentmiséjére gyűltünk össze – kezdte szentbeszédét Jacek atya –, az Eucharisztiát ünnepeljük, és közben Szűz Máriát tiszteljük, akinek egy szép ábrázolása jött közénk. Mi köti össze ezt a két eseményt? – tette fel a kérdést Górski Jacek atya, majd így folytatta: ez a ’zarándoklat’ szó. Jézus messziről érkezik húsvéti zarándokként Jeruzsálembe, az emeleti terembe, hogy tanítványaival elfogyassza az ünnepi vacsorát. Most mindenki háttérbe szorul, Jézus lesz a középpont. Szavai szokatlanok: „..ez az én testem, … ez az én vérem… Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában” (Ld. Mt 26, 26-29). Nem értik a tanítványok, pedig erről szólt Jézus tanítása, a csodák, az előkészület a vacsorára. Utólag lehet csak megérteni: az volt a cél hogy Jézus oda tudja adni önmagát értünk.

Mi is zarándokok vagyunk az élet útján. A vándorláshoz táplálék szükséges, ami nem jutalom, el kell azt fogyasztanunk. Ma nagyon sokan úgy gondolják, hogy nem fontos a lelki táplálék. Az utóbbi évben kitűnt, hogy a lelki táplálékról könnyen lemondtak az emberek, de a közönséges kenyérről nem. Az interneten főzött ételből senki sem tud az otthonában fogyasztani.

Egy zarándok számára a legnagyobb öröm, ha megérkezik úti céljához. A częstohowai Jasna Górán Szűz Mária évszázadok óta várja gyermekeit. A csodatevő kép előtt a zarándokok leteszik terheiket, elmondják imaszándékaikat, s átadják azt is, amit mások rájuk bíztak.

Most viszont az édesanya zarándokolt ide gyermekeihez, itt kérjük most őt, hogy járjon közbe a két nemzetért. Mária nem akart nagyobb lenni fiánál, de hatalmas közbenjárónk Istennél, és odavezet Fiához. Maximilian Kolbe atya egy Szentségimádás-kápolnát építtetett, ahol Szűz Mária alakja úgy jelenik meg, hogy a szíve alatt ott egy monstrancia, azt jelképezve, hogy Jézus 2000 éve mint egy darab kenyeret, adja oda magát nekünk. Egy kenyér sok búzaszemből lesz, egy kehely bor sok cseppből áll. Így gyűjt minket össze Jézus az egyházban. A közös ima összekapcsol. Kérjük, hogy megmaradjunk békében, egységben, és megmaradjon a kereszténység a közös Európában – fejezte be szentbeszédét Jacek atya.

A szentmise után dr. Rónayné Słaba Ewa szószóló asszony elmondta, hogy tavaly februárban indult el körútjára hazánkban a márianosztrai kegyképmásolat, hogy Budapestre érkezzen az Eucharisztikus Kongresszusra. A világjárvány miatt sajnos az utat félbe kellett szakítani. Most újraindult, és itt, Debrecenben ez a 21. állomása. Szeptember 5-én a Kongresszus nyitó szentmiséjén lesz az ünnepélyes fogadása.

Honnan jött a gondolat a kegykép utaztatására? Éva asszony elmondta, hogy unokájával sok legendát olvasnak, sokat mesélt neki e kép történetéről is, melyet ő is nagyon szeret, valamint ismert tény a magyar és lengyel nép évszázadok során kialakult számtalan közös kapcsolata történelmi, kulturális és egyéb téren. Ezeket a kapcsolatokat és a két nép barátságát – folytatta Ewa asszony –, feltétlenül át kell adnunk a fiataloknak. Forduljunk Szűz Máriához mint anyánkhoz, imádkozzuk a rózsafüzért és kérjük bizalommal hathatós közbenjárását. Ne felejtsük el Robert Schumannak, az Európai Unió egyik alapítójának gondolatát: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

A szentmise befejeztével egy-egy Üdvözlégy Máriát imádkoztunk magyarul és lengyelül, majd a Boldogasszony Anyánk és a Czarna Madonno kezdetű częstohowai Szűz Mária-énekkel zárult az ünnep.

Vendégeink egy-egy rózsafüzérrel és a kegyképet ábrázoló szentképpel ajándékozták meg a résztvevőket. Köszönjük e meghitt estét!

Összeköt bennünket az ima – Laçzy nas modlitwa

Fotó: Tokodi László OP

Szöveg: Havas Lászlóné

Debrecen, Szent László Domonkos Plébánia

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye