Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Virágvasárnap, nagyhétfőn és nagykedden, március 28-29-30-án, 18 órától kezdődik Dr. Martos Levente Balázs, a budapesti Központi Szeminárium rektorának, a Pápai Biblikus Bizottság tagjának online nagyböjti elmélkedéssorozata, amely az egyházmegyénk You Tube csatornáján is követhető. 

­­***

Dr. Martos Levente Balázs Szombathelyen született 1973. november 18-án. 1998. június 27-én szentelték pappá a Szombathelyi Egyházmegye számára.

Szolgálati helyei:

2000–2007: káplán, szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház
2000–2006: hitoktató Szombathelyen
2000-től: teológiai tanár, Győri Hittudományi Főiskola, Szombathelyi Hittanár szak
2007-től: teológiai tanár, Győri Hittudományi Főiskola
2013–2018: prefektus, Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet
2014-től: a Pápai Biblikus Bizottság tagja
2018-tól: felnőttképzési püspöki referens, egyetemi lelkész Szombathelyen

Teológiából doktorált a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán 2002-ben, ugyanitt biblikum tudományszakon habilitált 2010-ben.

2019. szeptember 3-tól a Központi Papnevelő Intézet rektora.

Fotó: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyböjt vége felé egyre közelebb kerülünk Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának ünnepléséhez. Erre mutat Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe is, amely visszavezet bennünket a kezdetekhez, Jézus életpályájának indulásához, arra az időre, amikor Isten belépett a világba - osztja meg velünk gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén. A főpásztor ezen az ünnepen szentmisét mutatott be debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyen a rendelkezések értelmében hívek nem vettek részt.

Mária volt az a lépcső, amelyen keresztül az Isten be tudott lépni a világba. A fiatal názáreti lány igent mondott Istenre, hogy aztán az emberek nemet mondhassanak rá, visszautasíthassák, kigúnyolják, megkínozzák, keresztre feszítsék – fogalmazott a főpásztor majd azt hangsúlyozta, hogy ez a történet, az üdvösségtörténetünk csúcsa, a megváltás teljessége a mai napig tart. Nemcsak azért, mert mi még nem üdvözültünk, hanem mert azon múlik, hogy ki mond Igent Istenre, és ki mond nemet. Attól lesz gyümölcsöző az ember élete, ha igent tud mondani Istenre, az Ő akaratára. Lehetőségünk van arra, hogy mi is elgondolkodjunk ezen. A mai kor emberének is döntenie kell.

A főpásztor egy vele készült interjúra utalt, amelyben a kérdés arra irányult, hogy van-e különbség a régi és a mai világ problémái között? A válasz így hangzott: a világ legnagyobb problémája mindig is az önzés, amikor az ember csak magával foglalkozik.

„Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” (Iz 7,10). Acház király álszerénységből vonakodott jelet kérni az Úrtól, mert attól félt, hogy olyan választ kap, amelyre meg kell változtatni az életét. Ferenc püspök példaként említette e szentírási szakaszt, arra utalva, hogy a mai korban az ember sokszor nem figyel Istenre, visszautasítja, becsukja a fülét, nehogy meghallja, felfogjon valamit az üzenetéből, mert akkor meg kell változtatnia az életét.

Mindezzel szemben ott van Mária, a szerény, alázatos, vidéki fiatal leány, aki az igazi gyümölcsöt, a szeretet gyümölcsét termette meg. Ő mer igent mondani és ott lenni Jézus életében egészen a keresztig.

Ferenc pápa a napokban elhangzott katekézisében arról beszélt, hogy Mária most is ott áll mindannyiunk mellett, amikor bennünket is megfeszítenek, amikor nehézségeket, fájdalmakat hordozunk. Mária most is igent mond Jézusra bennünk, a mi életünkben.

Ezért nemcsak hogy példát ad, hanem segít nekünk, hogy tudjunk igent mondani az Isten szavára és ezáltal egymásra is, hogy a szeretet örökké tartó gyümölcseit tudjuk megteremni életünk, szolgálatunk, munkánk révén – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Örö-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus fogantatását, Urunk megtestesülését (Conceptio Domini, Conceptio Christi) ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén.

Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep, Rómában a keleti származású I. Sergius pápa (687–701) honosította meg Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven. 692-ben említik először, amikor a trullai zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben való ünneplését – valószínűleg ekkor már hosszú ideje a jeles napok sorába tartozott. Korábban, Ravennából származó adatok szerint a karácsonyt megelőző vasárnap emlékeztek meg az angyali üdvözletről.

Ezen a napon, ahogy karácsony ünnepén is, a hitvallás „...megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett...” szavaira térdet hajtunk. 

A hírüladás napjának egyik sajátossága, hogy fényét elhomályosítani látszik a nagyhét és húsvét ünnepének közelsége. Hiszen rendszerint vagy éppen csak megelőzi ezeket, vagy ha egybeesnék velük, akkor elhalasztásra kerül, és csak utánuk következik az első köznapon, húsvét második hetének hétfőjén. Azonban úgy tűnik, a korábbi évszázadokban ez egyáltalán nem jelentett akadályt, sőt éppen ez a szoros közelség volt hivatott kiemelni az ünnep hitbéli jelentőségét.

Az ünnep Rómából, a 7. századból származó miseszövegének ékköve a mise kollektája, vagyis a fő könyörgése. E retorikai remekmű értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mind a mai napig olyan imádság, amelyet számtalan katolikus hívő betéve tud, és nap mint nap imádkozik: „Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

A II. vatikáni zsinat után megújított liturgiában ez a könyörgés advent negyedik vasárnapjára került át, azt megelőzően pedig március 25-e áldozás utáni könyörgéseként szerepelt.

A könyörgés a megtestesülés, a keresztre feszítés és a feltámadás misztériumát összekapcsolva foglalja össze Krisztus üdvösséget hozó művét, amelyből – Isten kegyelméből – a keresztény ember is részesedhet. Az a teológiai gondolkodás, amelyben ez a könyörgés megszületett, e három misztérium egységében ismerte fel a keresztény megváltás lényegét, amit megerősített az az ősi hagyomány, amely szerint Jézus március 25-én halt kereszthalált. E könyörgés annak a liturgikus elvnek a remek példája, hogy mivel Krisztus életének egyetlen mozzanata sem érthető önmagában, ezért az Egyház egyiket sem pusztán önmagában, összefüggéséből kiszakítva ünnepli.

Az ünnep magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását nálunk ez idő tájt szokták végezni. Országszerte általános szokás volt, hogy ezen a napon kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.

A korábbi századok kódexeiben, kalendáriumaiban az ünnep különböző elnevezéseivel találkozunk: Testfogadó Boldogasszony; Asszonyunk, Szűz Máriának szeplételen foganatja; Boldogasszony fogadása.

Legrégibb liturgikus emlékeink is számontartják az ünnepet – az ünnepi szentmise liturgiájához Padányi Bíró Márton följegyzése szerint hozzátartozott a leborulás régi magyar hagyománya: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét, és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.”

A göcseji archaikus néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad ezeket a fákat, maguktól kell elkorhadniok. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázták a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Csíkban az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot kötöttek. Csíkmenasági hiedelem szerint jó jel, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napján már nincs hó a vetéseken. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kiment a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelölte meg. Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák.

Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak is, mert ekkor a déli szél hazafelé tereli a fecskéket. Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárta az istálló ajtaját: meghívta a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint a fecskék jelenléte felért egy tűz ellen való biztosítással. A madarak érkezése azt is jelezte, hogy eljött a tavaszi munkák ideje. Azt tartották, hogy a derült idő Gyümölcsoltó Boldogasszony napján bő termést jósol.

„A föld és a menny a Te »igen«-edre vár, ó legtisztább Szűz. Szent Bernát szavai ezek, híres, szép szavak. Várják „igen”-edet, Mária. Várják „igen”-edet. Egy édesanya, akinek szülnie kell. Egy férfi, akinek személyes, családi, társadalmi felelősséget kell vállalnia, várja igenlésedet.

S itt következik Mária válasza, itt a válasz, melyet egy édesanya ad, íme egy fiatal asszony válasza: egy igen, mely egész életre szól.”

Szent II. János Pál pápa

Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, isteni természetének is részesei lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás: Magyar Kurír

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Általános iskolánk az ország többi iskolájához hasonlóan március 8-tól kénytelen volt digitális oktatásra átállni. Harmadik hetüket kezdték meg a gyerekek az online térben, és bátran elmondhatjuk, hogy mint a hős kislovagok, nagyon ügyesen küzdötték át magukat a kezdeti nehézségeken, és azóta is lelkesen dolgoznak, tanulnak.

Számukra a digitális világban való kalandozás nem jelent nagy feladatot, így jól eligazodnak a Google Classroom felületén is. A digitális órarend bevezetése könnyebbséget jelent, hiszen így pontosan tudják, hogy melyik nap miből és milyen lecke, illetve feladat érkezik. A legnagyobb kedvenc, a nap fénypontja: a Meet-es óra. Nemhiába, hiszen ekkor láthatják osztálytársaikat és a tanító néniket. Az „együtt” továbbra is megmarad a mindennapjaikban: együtt imádkoznak, együtt köszöntik a születés- és névnaposokat, együtt tornáztatják az ujjaikat, együtt haladnak a tananyaggal még akkor is, ha csak a monitor képernyőjén nevethetnek egymásra.

A lelkes tanító nénik mindent megtesznek, hogy az órák az online térben is érdekesek, színvonalasak legyenek! Profi módon használják a nemrég még idegen digitális kommunikációs formákat, amelyek informatikai jártasságuknak, technikai lehetőségeiknek, szimpátiájuknak, és – nem utolsó sorban – tanítványaiknak legjobban megfelelnek. Így szívesen használják a Sutori, Biteable, Renderforest Wordwall, Learningapps digitális program- és feladatkészítő felületeket. Ezekkel valóban játszva tanulhatnak iskolánk kisdiákjai. A tanító nénik is hetente Meet-es kisértekezletet tartanak, ahol jó tapasztalataikat megoszthatják egymással.

Nem feledkezhetünk el a tanító nénik helyetteseiről sem, akik támogatják, segítik otthonról gyermekeik továbbhaladását. A virtuális tanteremben szinte minden nap találkozunk velük is. Megnyugtató érzés látni, hogy minden kislovag mellett ott áll az igazi hős: a SZÜLŐ.

Forrás: szentimre-nyh.hu

Hubainé Orosz Szilvia tanítónő

Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vetőmagok kiosztására kerül sor a napokban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén élő rászoruló családok részére is. A Katolikus Karitász jóvoltából az egyházmegyei karitász csoportok segítenek eljuttatni a tavaszi munkálatokhoz szükséges vetőmagokat.

E támogatás keretében az egyházmegyénkben 300 rászoruló család részére biztosítanak 23 féle vetőmagot.

Köszönjük az Ajaki Szent István Karitász Junior közösség fiataljainak a segítségét, akik a csomagokat összeállították.

Roszel Gertrud

irodai szolgálat – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”( Mt. 25,40 )

„…..Kedves Mónika, kérem ne haragudjon, hogy ilyen későn zavarom. Ezúton szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindazért, amit Édesanyánkért kórházi ágya mellett tett. Sajnos ma délután kaptuk a szörnyű hírt, hogy meghalt, elkéstünk. Örökké hálásak leszünk Önnek, hogy mellette volt, àldja meg a Jóisten érte. Üdvözlettel,….”

A múlt héten szerdán késő este kaptam egy kétségbeesett hívást Németországból. Egy hölgy keresett, aki az interneten akadt rá az elérhetőségemre, és az édesanyjával kapcsolatban kért segítséget – nem tudják elérni, nem tudják, mi van vele, csak annyit tudnak, hogy Debrecenben a Klinikán fekszik.

Másnap Geréné Sárga Monika beteglátogató kolléganőm reggel felkereste a beteg hölgyet, és felvette a kapcsolatot a lányával, aki ettől a beszélgetéstől kicsit megnyugodott. Tervezték, hogy a testvérével haza indulnak az édesanyjukhoz, aki teljesen egyedül élt Magyarországon.

A fenti sms üzenet ma éjjel érkezett a kolleganőm részére.

Az élet és halál egymás kiegészítői. A modernizáció a halál rítusait átalakította - talán nincsenek is már rítusok az életünkben – mégis valahogyan meg kellene találni annak a lehetőségét, hogy együtt legyünk azokkal, akik az útjuk végéhez érkeztek. Sajnos nem mindenkinek adatik ez meg, és talán egy–egy ilyen helyzet értékeli fel a beteglátogató szolgálatát a betegágy mellett.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy nincs élet halál nélkül, és hogy a búcsúzás lehetőségét, mint visszahozhatatlan pillanatot mindig meg kell becsülni. Sokszor erre csak akkor jövünk rá, amikor már nincs lehetőségünk búcsút venni a szeretett embertől.

Azt gondoljuk, velünk ez nem történhet meg, elindulunk, de nem érünk oda.

Vannak halálok, amelyek elfogadhatóbbak a túlélők számára: könnyebb elengedni azt, aki egy teljes életút végén búcsúzik. De egy gyermek halála, egy baleset, vagy erőszak során bekövetkezett halál nem ilyen. Egy idős szülő elvesztése, akit talán már évek óta nem láttunk, nem ilyen.

Ugyanakkor szembesítenek bennünket azzal, hogy bármennyire tagadunk, hárítunk, nem beszélünk róla, a halál lehetősége velünk van a mindennapjainkban. Nincs ráhatásunk, hatalmunk felette, nem csaphatjuk be, és nem rejthetünk el előle senkit, még azt sem, akit a legjobban szeretünk a világon.

Azt tehetjük, hogy számolunk vele, és abban bízunk, hogy lesz időnk elbúcsúzni egymástól, mert nincs ennél fontosabb, sem a távozók, sem az itt maradtak számára.

Ez az időszak, a pandémia nem segít nekünk ebben a folyamatban. Sokaktól hallom, hogy nem tudott elbúcsúzni a szeretett személytől, talán soha be nem gyógyuló sebet cipelve magával.

Hogy lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant? Az elmúlt évek tapasztalatai azt tanították meg számomra, hogy sehogy. Meg tudunk tanulni együtt élni a veszteséggel, de el kell fogadni, hogy már semmi nem lesz olyan, mint előtte.

Most, amikor sok esetben nincs rá módunk, eszünkbe jut, hogy mintha elfelejtettük volna tisztelni a haldoklás folyamatát. Pedig az egy olyan közösen bejárt út lehetne, amire később sokkal könnyebb visszanézni, mint arra, amikor nem voltunk jelen. Mert nem mentünk be a szobába, hisz nem bírjuk nézni a szenvedést. Amikor nem tudtuk elviselni és elfogadni, hogy amit látunk, az már az élet végét jelenti. Mert nem tudtuk mit mondjunk, hogyan búcsúzzunk. Ez talán érthető is, hiszen ahogy fentebb írtam, nincsenek erre rítusok, amik segítenének bennünket. Nem tanuljuk meg a búcsúzás hogyanját, nem találjuk a szenvedés helyét az életünkben.

Ha a mindennapi emberi kapcsolatainkat nem tudjunk érdemben lezárni, hogyan is tudnánk egy végleges elválással mit kezdeni? Hogyan legyen tovább? Honnan kaphatok erőt?

Közeledve Húsvét ünnepéhez talán érdemes ezeken a kérdéseken is elgondolkoznunk, és válaszokat keresni rájuk saját életünkben.

Áldott nagyböjti készületet kívánok Mindnyájunknak!

A beteglátogató munkatársak elérhetősége ITT található.

Berényiné dr. Felszeghy Márta

koordinátor – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A mai világ egyik legégetőbb kérdése a Föld, az emberi környezet állapota: a globális klímaváltozás hatását az emberek testükön érzik. Az Isten képére teremtett ember felelőssége a világ gondozása, Istentől kapott feladata, hogy megőrizze és fejlessze azt a természetet, amelyet Isten állandó gondoskodásban részesít (vö. Ter 2,15). A kereszténység ezzel a felelősséggel viszonyul a teremtett világhoz. A felebaráti szeretet megjelenési formája az is, ha valaki odafigyel arra a környezetre, amelyben nemcsak ő, hanem testvérei is élnek – olvashatjuk a katolikus.hu oldalon a teremtésvédelemről és környezetvédelemről megfogalmazott gondolatokban.

A pandémiás időszakban gyermekek és felnőttek egyaránt részesedhetünk a távolinak tűnő természet szépségéből az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács "Élet a csemetekertben" című oktató kisfilmjén keresztül, amely felhívja a figyelmet az erdők fontosságára, az erdők életében szerepet játszó erdőtelepítésre, valamint az erdészeti csemetekertek jelentőségére.

Az alábbiakban az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács Élet a csemetekertben – oktatófilm kicsiknek és nagyoknak az erdősítésről című sajtóközleményét is olvashatjuk.

Az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács "Élet a csemetekertben" című oktató kisfilmjében hívja fel a figyelmet az erdők fontosságára, és az erdők életében szerepet játszó erdőtelepítésre, valamint az erdészeti csemetekertek jelentőségére. Az országos érdekvédelmi szervezet a kisfilmjét a pandémiás időszakra tekintettel elérhetővé tette, hogy a digitális oktatásban a környezetnevelés részeként felhasználhatóvá váljon.

A pandémiás időszakban a digitális oktatás kihívásai közepette a pedagógusoknak és a diákoknak egyaránt fontos, hogy érdekes és izgalmas, ugyanakkor szakmailag megalapozott tartalmakkal találkozhassanak az iskolai tananyag elsajátítása során, ezért az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács és a Sopron Média együttműködésében készült "Élet a csemetekertben" című kisfilm e szempontok mentén hívja fel a figyelmet az erdők fontosságára, az erdőtelepítésre és az erdészeti csemetekertek hangsúlyos szerepére.

Az oktatófilmben Makk manó kalauzolja a kis nézőket az erdők világába. Kiderül, hogy mennyi munka és szakértelem van egy csemete felnevelésében, végigkövethetjük, miként lesz egy apró magból csemete, mi történik a csemetekertben, és hogyan kerülnek a növények az erdőbe annak érdekében, hogy hazánkban még nagyobb területet borítsanak be erdők.

A szakirányú országos érdekképviseleti szervezet oktatófilmjét online felületein ingyenesen elérhetővé tette, hogy a digitális oktatásban a környezetnevelés részeként a pedagógusok fel tudják használni, és a diákok megérthessék az erdészeti csemetekertek szerepét az erdők életében.

A videó ezen a linken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=Vk5x992N60Y

Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács

Az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács (EESZT) – mint az egyetlen szakirányú országos érdekképviseleti szervezet – 1994. óta képviseli az összes hazai erdészeti és energetikai szaporítóanyag (csemete, dugvány, mag) termelők, kereskedők és felhasználók érdekeit hazai és nemzetközi, szakmai és közéleti fórumokon. A Terméktanács, mint egyesületi formában működő jogi személy célja nemcsak a teljes termékpálya résztvevőinek érdekképviselete, de a szakma képviselete is a társadalom felé. Az EESZT stratégiai partnere az Agrárminisztériumnak.         

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Jót tenni jó! – ismerjük valamennyien ezt a nem hétköznapi mondatot, hiszen évek óta ez a mottója a legértékesebb szeretet kifejezésének, az adakozásnak.

Szükség van az alázatra ahhoz, hogy tiszta szívből tudjunk adni, az adakozás pedig csak akkor lesz igazán szívbéli, ha levetjük a felsőbbrendűség, a vagyok valaki, a hiúság, az elbizakodottság és önteltség ruháját.

Magunkra kell öltenünk az alázat hajszálvékony köntösét, mely hófehér és szinte áttetsző, mint a fátyol.

Elfogadni sem könnyű. Kimutatni, felszínre hozni, láttatni a másikkal, hogy igen, én vagyok, akinek nincs, akinek elfogyott, akinek sohasem volt, aki elesett, aki lecsúszott.

Jézus valamennyiünknek példát mutatott keresztútján, a legnagyobb fájdalmában és kiszolgáltatottságában elfogadta a segítséget Veronikától és Cirenei Simontól.

Most, egy hétig mi voltunk Veronika és mi voltunk Cirenei Simon, és a Magyar Katolikus Karitász felhívásának eleget téve tartós élelmiszert gyűjtöttünk a kisvárdai római katolikus templomban a kisvárdai karitász munkatársainak segítségével, hogy adományainkkal segíthessük a rászorulókat, a bajban lévőket.

Segítettünk, adtunk, önzetlenül és alázattal! S milyen jó volt, mert jót tenni jó!

Köszönjük mindenkinek a szeretetteljes felajánlást!

Borus Lászlóné

sajtófelelős

Kisvárda – Szent Péter és Pál-templom

Öröm-hír Sajtóiroda/ Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Keresztények, krisztusiak, mutassátok meg a ti Jézusotokat, ahogyan szerettek, áldozatot vállaltok, olykor megfeszültök, másokért éltek. Mutassátok fel a hiteles képet a ti Megváltótokról, akit követtek, akihez hasonlóan a búzaszem sorsát vállaljátok, amely nem az elmúlásról szól, hanem az élet csodájáról.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nagyböjt ötödik vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen hívek nem vettek részt. A súlyosbodó járványügyi helyzet miatt hozott rendelkezések értelmében március 15-től visszavonásig a nyilvános liturgiák szünetelnek. A főpásztor továbbra is mutat be szentmisét vasárnaponként, 11.30-tól a székesegyházban, amelyet élőben közvetít a Debrecen Televízió, és követhetünk az egyházmegye You Tube felületén is.

Ferenc püspök nagyböjt ötödik vasárnapján arról az evangéliumi szakaszról elmélkedett, amelyben Jézus megjövendöli megdicsőülését (vö.: Jn 12,20-33).

„…ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Az Isten magához vonzza az embert annak szívén keresztül. Az ünnepre sokan zarándokoltak Jeruzsálembe, köztük görögök is, akik kérésükkel Andráshoz és Fülöphöz fordultak, hogy láthassák Jézust. Nem tudni, milyen indíttatásból kérték ezt, hallottak-e a csodáiról, tanításáról, de szívük mélyén az Istennel való találkozás vágya élt. Ez a vágyakozás mindannyiunk szívében jelen van – kezdte elmélkedését a főpásztor. Vágyok-e az Istenre, és ha nem, akkor miért nem? A püspök atya hangsúlyozta, a nagyböjti időszak készületében bele kell tekintenünk a szívünkbe és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hol tartunk most, merre halad az életünk? Istennel, vagy nélküle éljük az életünket? Figyelünk-e az üzenetére, a szívünk rezdüléseire, hogy benne mi történik, mi játszódik le? Törekszünk-e életünk megmentésére, arra, hogy itt a földön igazi boldogságban éljünk?

Jézus arra hívott bennünket, hogy kövessük Őt és eljussunk az élet teljességére. Ha valaki meri odaadni az életét mások szolgálatára, mer másokért élni, akkor nyeri el az örök életet, az élete teljességét – fogalmazott a főpásztor, majd Jézusnak a búzaszemről szóló hasonlatát idézte: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24).

Jézus bennünket is meghívott. „Aki nekem szolgál, az engem kövessen” (Jn 12,26). Hová kövessük őt? A keresztútra. Ő maga is megdöbben azon, hogy meg akarják ölni, és akkor mondja ki, hogy „éppen ezért az óráért jöttem” (Jn 12,27). Nem a szenvedésről beszél, hanem, hogy megdicsőüljön az ember fia: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” (Jn 12,28).

Annak ellenére, hogy sok nehézség ér bennünket, ragaszkodunk földi életünkhöz, mert olyan szép az élet. Különösen most, a járvány idején féltjük szeretteink életét, imádkozunk egymásért, az áldozatokért, azért, hogy minél hamarabb megszűnjön a járvány. A betegséget elkerülhetjük, de az életünket nem tudjuk túlélni. Előbb utóbb mindannyian elérkezünk a kapuhoz, amikor ki kell lépni a földi életünkből, de nem mindegy, hogyan állunk Isten elé, az ítélet hová fog juttatni bennünket – figyelmeztetett a püspök atya.

Az életünk attól szép, hogy odaadható, mákokért élhető. „Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.” Ebben a mondatban benne van a jutalomnak az ígérete. Ha végigjárjuk keresztutunkat, a szeretet útját, megtapasztalhatjuk napról napra Jézus jelenlétét, szeretetének a jóságát. Ahhoz, hogy életünket oda tudjuk adni a szeretetben, és életünk gyümölcsöző legyen, le kell mondanunk az önzőségről, a saját elképzeléseinkről. Legyenek terveink, vágyaink, kell, hogy a jó, igazi célokért fáradozzunk és küzdjünk, de soha ne feledjük el, hogy a mi hazánk a mennyben van, onnan várjuk az üdvözítőt – hangsúlyozta Ferenc püspök.

„Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,9). A mi dolgunk az engedelmesség. Jézus megjelenik az életünkben ott, ahol merjük az Ő életét élni, a szeretetét megmutatni.

Ő nem szenvedni, meghalni jött erre a világra, hanem, hogy megtanítson bennünket szeretni. A szeretet mindig áldozattal jár.

Ezután a püspök atya Hegyi László, pécsi egyházmegyés pap keresztútjának elmélkedésére utalt, aki a következőképpen fogalmaz: „Uram Jézus, ezt a képet tartottad magadról hitelesnek. Odaszegezett lábbal, sokkal több utat tettél meg a világban, mint annak idején, Galilea útjain.” Ez a kép bejárja a világot, sokakat irritál, támadják Jézust, és vannak, akik szeretnék rajtunk keresztül Őt meglátni, és kimondva kimondatlanul hozzánk fordulnak, hogy találkozhassanak Jézussal.

Keresztények, krisztusiak, mutassátok meg a ti Jézusotokat, ahogyan szerettek, áldozatot vállaltok, olykor megfeszültök, másokért éltek. Mutassátok fel azt a hiteles képet a ti Megváltótokról, akit követtek, akihez hasonlóan a búzaszem sorsát vállaljátok, amely nem az elmúlásról szól, hanem az élet csodájáról.

Kérjük az Urat, segítsen bennünket, hogy azzal a fáradhatatlan szeretettel szerethessük, segítsük egymást, amivel Ő szeretett minket, hogy eljussunk az élet teljességére. Segítsen, hogy az életünket ne csak túléljük, hanem eljussunk az igazi boldogságra, amelyet Jézus azoknak ígért, akik engedelmeskednek neki – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa által meghirdetett és 2021. március 19-én megnyitott, családnak szentelt különleges évre készülve szerettük volna megerősíteni házastársi hűségünket, szerelmünket a közelmúltban Pócspetri templomában megtartott Családok Jézus Irgalmas Szívében Családközösség találkozóján. Hisszük, azzal, hogy egymást megerősítjük a szeretet egységében, egész családi életünk egységét szolgáljuk.

A templomban a „terített asztal ünnepe” nagy meglepetésünkre valóban menyegzős asztal volt, amely várt minket. Meghatódva fogadtuk a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség meglepetését, a szimbólumokkal feldíszített asztalokat, amelyeken az ajándékok lépésről lépésre lettek kibontva. Minden, ami a megterített asztalon volt, az az imádságunk része lett a délután folyamán.

Meglepő volt a helyszín, amely meghitté és különlegessé tette számunkra az ünnepet. Bennünk van az Isten, aki öröktől fogva kiválasztott minket egymásnak. Házasságunk az Istenbe nyúlik, fontos, hogy ne válasszuk ezt külön, ezért terítették meg nekünk az asztalt az Úr Jézus körül. Körülvettek minket az imádságos falak, az Úr Jézus jelenléte az Oltáriszentségben.

Szenes István atya a fazekasmester képét bízta ránk: Amikor igent mondtunk egymásra, akkor az Isten kezébe is adtuk magunkat, hogy Ő képezzen ki bennünket jó fazekasmesterré. Hisz egymás számára mi fazekasmesterek vagyunk. Kell a konfrontáció, mert az Isten így tud formálni bennünket. Ha nehézségeink vannak, akkor egymásba kell kapaszkodnunk.

• A család a szeretet iskolája. Önajándékozásban élünk, állandóan ajándékozzuk magunkat egymásnak. Ez megment minket attól, hogy önző módon birtokoljuk egymást. A szeretet iskolájában ajándékként fogadom a másikat.
• A család az imádság iskolája, amelyben együtt tudjuk felemelni a kezünket Isten felé.
• A család a szolgálat iskolája, ha a másik ajándék, akkor arra vagyok rendelve, hogy szolgálatára legyek a házastársamnak, gyermekeimnek. Egyszerre hordozzuk azt, aki szeret, és akit szeretnek.

A délután folyamán az első meghitt mozzanat során a Szentírásban, az Énekek éneke szavaival, vagyis Isten szavával vallhattunk egymásnak szerelmet, mely egész mélyen elérte a szívünket, lelkünket. Mély imádság volt ez halk zeneszó kíséretében.

• A terített asztal első szimbóluma az aranyszínű csigaház volt. Ez a párunkat jelképezte. Belenéztünk a szívünkbe, lelkünkbe és kerestünk ott egy komoly szót, ami a párunknak szólt, olyan személyeset, amit csak ő ért. Ezzel üzenve neki, hogy kijöhet a csigaházából és újra rám bízhatja az életét. Közel kellett hajolunk és egymás fülébe súgni az üzenetet. Így cseréltünk csigát.
• Második jelképként egy villát, tányért és két szelet süteményt találtunk az asztalon. Gesztus ima volt, amire ebben meghívást kaptunk. Engedd meg, hogy a másik táplálja testedet. Tápláltuk és falatról-falatra etettük nagy szeretettel és odaadással egymást, közben figyelve rezdüléseinket.
• Egy gyönyörű narancsszínű rózsatövet találtunk még az asztalunkon, melyet házi feladatként otthon őriznünk és óvnunk kell. A gyönyörű kis virág színe is jelkép volt, hiszen akik egymással házasságra léptek, azokban Isten szeretete mindig jelen van. A velünk ünneplő jegyespár a tisztaság jelképeként fehér rózsatövet kapott.
• Egy szívvel és rózsával díszített kinyitható képeslapot is kaptunk, melyre feljegyezhettük, ami számunkra fontossá vált és megfogalmazódott bennünk a párunk felé.
• Végezetül egy kapott mécses figyelmeztet bennünket, hogy szeretetünk lángját őrizni és táplálni kell.

A közös délutánunk méltó lezárásaként a szentélyben megkaptuk a személyes házastársi áldást, mely mindannyiunk számára megerősítő és megható volt. Végül István atya a következő szavakkal búcsúzott el és egyben indított minket utunkra:

„Isten tegye teljessé a jót, amit küldetésként rátok bízott! Az egymás iránti szeretetben való növekedést kívánom és kérem nektek.”

Köszönjük szépen ezt a csodálatos és lélekemelő délutánt. Istennek legyen hála!

Tatár Péterné Krisztina      

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye