December 13-án választotta meg püspök-lelkipásztorának a Debrecen- Nagytemplomi Református Egyházközség a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét. A kialakult szokás szerint a nagytemplomi gyülekezet, mint a tiszántúli egyházkerület „első” gyülekezete a kerületben megválasztott püspököt, a püspöki szolgálata idejére meghívja lelkipásztorának. Fekete Károly lelkipásztori beiktatását január 10-én tartották, elődje 18 éven keresztül Bölcskei Gusztáv volt, aki jelenleg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora.
„Imádkozzatok értünk!”- talán ez az ige az egyik legfontosabb, hanem a legfontosabb kérés, ami püspök-lelkipásztor beiktatásán elhangozhat- mondta igehirdetésében a Debreceni Református Egyházmegye esperese. „Imádság nélkül lelkileg halott az ember, de az imádkozó életre kel és csodákat tapasztalhat meg. A Krisztust követő ember pedig nem csak másokért imádkozik, hanem mások imádságát is igényli”- emelte ki Vad Zsigmond. A nagytemplomi gyülekezet vezető lelkésze kifejtette, hogy ez nem a gyengeség, tehetetlenség jele, hanem a leghasznosabb, legszükségesebb dolog, amit mások tehetnek értünk.
„Egy püspök-lelkipásztor életében a hétköznapokban honnan jön az erő, amely átsegít az akadályokon, átlendít a szakadékokon? Honnan jön az erő a sokrétű, kimerítő szolgálatokhoz? Az imádságból! A mi imáinkból és azokból, amelyeket mások mondanak értünk. Az imádság alapja pedig az, hogy Isten mindig meghallgat bennünket”- hangsúlyozta Vad Zsigmond, aki igehirdetése után beiktatta püspök-lelkipásztori tisztébe Fekete Károlyt.
Az ünnepélyes pillanatok után először szolgálhatott a Nagytemplom szószékén a gyülekezet püspök-lelkipásztoraként Fekete Károly, aki igehirdetésében kiemelte, hogy ahol Jézus beavatkozik, ott csoda történik. Ott egyetlen magban benne feszül a teljes búzakalász, vagyis a megsokszorozódás ereje. „Jézus előtt a százannyi ígérete van. Lám, mire képes a föld, a befogadó, az ember, ha Ő beavatkozik! Beiktatásom napján nekem is szükségem van arra, hogy megerősödjek a százannyi csodájában, mert az igeellenes erőkben ma sincs hiány”- mondta a Tiszántúl püspöke, aki kiemelte, hogy ma is megtalál minket a gonosz, aki, mindent elkövet azért, hogy az Ige és az ember közé álljon! Eltávolít bennünket Krisztustól, az Igétől, az Üdvösségtől, a bátor hitvallástól, az igaz emberségtől. Feszítő ék lesz, ami eltávolít és gátolja az összetartozást: nagyban és kicsiben, egyházban és világban. „Ezekkel szemben meg kell hallani: akinek van füle a hallásra, hallja azt az Igét, amely termőre fordít. Részesüljön annak az igének az erejéből, amelyik szembeszáll a gond- gazdagság- élvhajhászás- hatalmi téboly ördögi eszköztárával. A termőre fordító Ige ereje - Isten Igéjének legyőzhetetlen ereje van. Jézus Krisztus azért jött, hogy elhozza a magvetés idejét, amikor kiiktatódik az akadály, a közbevettetés, mert a közbevetett, akadályozó gonosz helyett belép Ő maga, az egyetlen Közbenjáró, az Ige és az ember mindent átformáló, megváltoztató hatását megteremtő Megváltó”- hangsúlyozta Fekete Károly, majd prédikációja végén hozzátette: „Én sem tehetek mást, minthogy hirdetem a százannyi csodáját, hirdetem, hogy hiszek az Ige diadalmas erejében! Hiszem, hogy a befektetett energiák, a jó kezdeményezések, a helyes döntések, a testvéri és lelkészi segíteni akarás ma is meghozza gyümölcsét”!
Az ünnepi istentiszteleten köszöntötte a Debrecen- Nagytemplomi Egyházközség püspök-lelkipásztorát Virágh Pál a gyülekezet gondnoka és Vad Zsigmond a gyülekezet esperes-lelkipásztora. Köszöntötte még Fekete Károlyt a Tiszántúli Református Egyházkerület nevében Derencsényi István főjegyző, valamint Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, Palánki Ferenc római-katolikus megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Réz- Nagy Zoltán evangélikus lelkipásztor, Papp László Debrecen polgármestere és Pajna Zoltán a Hajdú- Bihar Megyei Közgyűlés elnöke, illetve ige köszöntőt mondtak a Debreceni Református Egyházmegye lelkipásztorai.
Fekete Károly püspök-lelkipásztori megbízatása, püspöki szolgálatának végéig szól.
Fotó: Barcza János