Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Tárkányi Díj Átadás
2016. január 1.

A máskor szokásos újév délutáni tompult fáradtság, most messze elkerülte az Egyeki Szent József plébánia környékét. A parkolók zsúfolásig telve, és a Tárkányi közösségi ház ünnepi terme is barátságos, nyüzsgő, életteli volt, ebben a szürkületi órában.
Belépve a teraszról a kis tálaló konyhára láthattunk, ahol szorgos testvérek kezei a szeretetvendégség finomságait rakták tányérra, készítették elő az ünnepi asztalra a színes, ínycsiklandó csemegéket.

A teremben ülőhely már alig akadt, testvérek az egyházközségből, Újszentmargita és Tiszacsege fíliákból, vendégek, hozzátartozók közelről, vagy a távoli Szigetszentmiklósról népesítették be a helyiséget. Csendes, várakozó, halk beszélgetéssel melegítették be a közösségi dísztermet.

Az ünnepi téren a technika eszköze működésre készen, Tárkányi Béla akvarelljét és az emlékplaketteket, kitűzőket, okleveleket kivetítve adta meg fensőséges külsejét a színtérnek.

Oldalt felsorakozva egyházközségünk csinos zsengéi, készen a felolvasás és konferálás nemes szolgálatára, szemben, az első sorban a kitüntetésre jelöltek, illetve hozzátartozóik foglaltak helyet elegánsan.
Farkas Réka bevezetőjében köszöntötte a jelenlevőket, s méltatta a díj alapítóját, házigazdánkat, plébánosunkat: ”Bizonyára a Szentlélek sugallatára támadt a díj megalapítására vonatkozó építő javaslata. A hitét példamutató módon élő testvéreknek évente odaítéli - a képviselőtestület javaslatára - az arra méltónak talált testvéreinknek e nemes, Tárkányi Béla díjat.”

Most először került sor a közösségi házban a díjátadásra, korábban templomunk volt a megemlékezés helyszíne. Ebben a barátságos környezetben nem titkolt célja volt a szervezőknek, hogy minél személyesebbé tegyék a találkozót, s a közösségkovácsolás lehetősége mellett a baráti kézfogásra, az új naptári év köszöntésére is lehetőséget kívántak biztosítani, testvéri szeretetközösségben.

Sorrendben az első kitüntetett Csetneki Csaba Újszentmargita polgármestere volt. Arany Viktória mutatta be életútját.

„Komoly segítséget nyújtott abban, hogy a 2008-ban megtépázott templom felújítása pályázati forrásból megtörténhessen. Azóta is különös figyelmet fordít arra, hogy lehetőségeihez mérten segítse a katolikus egyházat, és nagyszabású tervekkel bír a parókia jövőbeli hasznosítását illetően. Fontosnak tartja, hogy a település a vezetése alatt ne csupán anyagiakban, de erkölcsi-szellemi értékekben is gyarapodjon, és ebben támaszkodik a katolikus egyházra is.” - olvasta Viktória az agilis, közösséget építő településvezetőről.

Bódi György Zoltán projektvezető következett a kitüntetettek sorában. ”Munkáját mindig precízen, pontosan végzi, ezáltal 100%-os sikerre vitte pályázatainkat. Embersége, segítőkészsége és egyházhoz való hűsége példaértékű. Szoros együttműködésünk remélhetőleg folytatódni fog a későbbiekben is.” - hallhattuk életrajzában Tóth Orsolyától.

Egyek település ez évi kitüntetettje Szincsák Ferenc, képviselőtestületünk világi elnöke, akolitus, aki korábban több cikluson át volt Egyek polgármestere. ”A templomtető felújításában, a toronyóra újraindításában, a Kálváriás temető rendezetté tételében megkapta a képviselőtársak segítségét, melynek eredménye ma is látható. Külön öröm számára, hogy elindítója, tervezője és a pénzügyi fedezet megteremtője lehetett a templom körüli gyönyörű park kialakításának.” – tudtuk meg életrajzából Mucza Szilvike tolmácsolásában.

Az idei év posztumusz díját egy szép kort megélt drága nagymama, sokak „Giza mamája”, Szabó Istvánné Pásztor Gizella hozzátartozói vehették át.

Unokája így vall nagymamájáról: „Ministránsként megfigyeltem, hogy minden rendszeresen templomba járó testvérünknek megvolt a „saját” helye a templomban. Egyesek elől szerettek ülni, mások hátrébb, vagy fent az orgona mellett. Nagymamámnak pedig állandó álló helye volt, balra az utolsó padsor mögött. Ez is jól szimbolizálja az Ő jellemét. Soha nem szerette volna senkitől elvenni az ülőhelyet. Amíg a Jóisten erőt ad, addig állni is tud, mondta. Nem sietett előre soha, nem akart kitűnni az egyházközségben, Ő mindig Istent helyezte a középpontba. Ez a végtelen türelem és alázatosság jellemezte mindennapjait is.”

Laci atya sorra szeretettel és tisztelettel adta át a kitüntetéseket, s tűzte föl a kitűzőket.

A kitüntetettek köszöntésének sorát Derzsényi Dorka gyermeki bájjal elmondott verse nyitotta, melyben a nagyszülője iránt érzett szeretetét vallotta meg, mint szerető unokája a harmadik kitüntetettnek.

A második részben betekintést kaptak a kedves jelenlévők közösségünk előző évi tevékenységéről. Összefoglalóként, továbbgondolásra, feladat kijelölésre, és nem utolsó sorban hálaadásként mindazokért melyeket közösségben megélhettünk.

A megjelenő képek között láthattunk a négy kitüntetettről is pillanatfelvételeket.

Utolsó volt a műsorszámok között az az imádság, melyet posztumusz kitüntetettünk naponta imádkozott. Az „A fényes nap immár lenyugodott” kezdetű ének Farkas Réka lélekemelő tolmácsolásában olyan ajándék volt minden jelenlévő számára, ami csak ritkán adatik meg. Fülünkkel befogadva az énekszót, vérünkben éreztük áramlani az imát. Igazi közös imádság volt ez, aminek mindenki megérintettje lett. Méltó befejezése volt ez a köszöntésnek, és alkalmas kezdete a szeretetvendégségnek.

Meghitt, baráti beszélgetés közben, ünneplőbe öltözött lélekkel telt az agapé. Az irgalmasság évében ettől alkalmasabb naptári év indítást nem is remélhetünk.

„Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (1Kor 10,17)

Farkas Éva tanító, képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston