A Szent Erzsébet rózsája-díj

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat kezdeményezésére „Szent Erzsébet rózsája” elnevezéssel 1999 decemberében díjat alapított az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek elismerésére, és a díjazott személyes példájának felmutatására.

A díj Pálffy Katalin szobrászművész alkotása.

A „Szent Erzsébet rózsája” díj 95 mm átmérőjű bronz érem, mely előoldalán rózsát ábrázol, hátoldalán a következő felirat található: „Szent Erzsébet rózsája díj; Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”.

A díjazott immár hagyományosan több kiegészítő díjban is részesül. A korábbi években Márk Gergely rózsanemesítő a 2000-ben Rómában aranyéremmel jutalmazott Szent Erzsébet emléke elnevezésű rózsafajta töveit ajándékozta a díjazottnak. Köszönjük a Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft-nek, hogy folytatják a kiváló kertészmérnök által megkezdett hagyományt.

László Ádám pékmester a díszesen elkészített Szent Erzsébet kenyérrel, Hermann István a Szent Erzsébet rózsája-díj átadásának emléket állító bélyegív bekeretezett díszpéldányával kedveskednek a díjazottnak. Orient Enikő textilművész és V. Andrejszky Katalin iparművész Szent Erzsébet rózsáiból összeállított virágcsokor-kompozíciójával is gazdagabb lesz a kitüntetett, az Új Ember Kiadó pedig egy könyvválogatással ismeri el a díjazott munkásságát.

A díj átadására évente Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan, kulturális rendezvény keretében kerül sor.

Az elmúlt évek kitüntetettjei:

2014 – Simon Sándorné, a Ferences Világi Rend tagja

2013 – Mészáros Gézáné, a kalocsai karitász önkéntes munkatársa

2012 – Nagy Lászlóné, a pusztadobosi plébániai karitászcsoport vezetője

2011 – Jáki Zoltánné, a Kaposvári Egyházmegyei Karitász önkéntesként dolgozó vezetője

2010 – Soltész Mária, a szendrőládi cigányság felkarolásáért

2009 – Hajdó Györgyné Madaras Olga, a pusztaszabolcsi plébániai karitász önkéntese

2008 – Messné Mezey Klára, a pécsi székesegyház plébániáján működő Családért Csoport vezetője

2007 – Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete

2006 – Gombás Istvánné Fehér Anna, a szenvedélybetegek gyógyulásáért kifejtett fáradhatatlan, önzetlen tevékenységéért

2005 – Meszlényi László és Meszlényiné Bükkösi Gabriella, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat és a Katolikus Karitász önkéntes munkatársai

2004 – Kurucz Béláné Mészáros Márta, a kiskunfélegyházi Szent István-plébániai karitászcsoport alapító tagja

2003 – Fábián Zsuzsanna, az Egri Főegyházmegyei Karitász munkatársa

2002 – Dr. Halász Tiborné, a Krízis-iroda vezetője a Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportjából

2001 – Győrvári Edit, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász Családsegítő Szolgálatának munkatársa

2000 – Matt Jánosné, a pécsi pálos templom karitászcsoportjának vezetője

Szóda Józsefné, az Esztergom-Budapesti Egyházmegyei Karitász tagja

kapja idén a Szent Erzsébet rózsája díjat

Tizenhatodik alkalommal adja át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Szent Erzsébet rózsája díjat. A kitüntetésre javasoltak közül ebben az évben a testület tagjai Szóda Józsefnét választották ki, Écsy Gábor az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Karitász vezetőjének ajánlása alapján. A díjat Veres András püspök, az MKPK elnöke adja át november 21-én, szombaton Budapesten, a Groupama Aréna Rendezvény Központban.

Szóda Józsefné Eitl Anna a Szent Erzsébet Karitász Központ Bajóti Régiójában, Tokodon a Szent Mihály karitászcsoport vezetője. Segítő szolgálata sokszínű, legfontosabb teendőjének az istenkereső emberek megszólítását, a lelki segélyszolgálatot tartja. Csoportjával együtt törekszik a híd szerepét betölteni az egyház és a falu népe között: a rászoruló idős, beteg embereket rendszeresen látogatják, hetente ruhát és ajándékot osztanak, figyelemmel kísérik a nehéz sorsú családok életét. A hetven év felettieknek karácsonykor ajándékot osztanak, a nagycsaládosoknak ajándékcsomagot készítenek, önkéntes munkát végeznek a templomi liturgia szolgálatában. Együttműködnek a Családsegítő Központtal.

Szóda Józsefné 1939. július 18-án született Nagysáp-Órisáp településen. Esztergomban óvónői, majd Sopronban óvópedagógusi diplomát szerzett és a tokodi óvodában kezdte meg hivatását. 1975-ben az óvoda vezetője lett.

A nagy szeretettel és örömmel végzett negyven év szolgálat alatt mintegy 5000 kisgyermekkel került kapcsolatba, így szinte az egész falut ismeri. Bár 15 éve nyugdíjba vonult, de azóta is sokan megosztják vele életük gondjait, örömeit.

1996-ban a Bajóti Karitász Régió által szervezett mentálhigiénés és szociális alapfokú képzés után megbízást kapott a tokodi karitászcsoport, majd a régió helyettes vezetésére. Így nagy és sokrétű kreativitásátmint Istentől kapott talentumot a szeretetszolgálatban a település és a családok ismeretével, megszakítás nélkül tudja folytatni.

Szóda Józsefné rendelkezik azzal a „szent” szigorral és igényességgel is, amely képes az önkéntes szolgálatot magasztos lelkülettel megtölteni, tudja, hogyan lehet az állapotbeli kötelesség mellett erejét, idejét a szeretet szolgálatába állítani. Felismerte, hogy az idős embernek milyen nagy igénye van a közösségre, a mindennapi feladatokra, a hasznos időtöltésre. Szelíd, ugyanakkor következetes, odafigyelő szervezéssel állítja össze évről évre a településen az önkéntes karitászcsoport programját, amellyel az egyházközség területén kiemelkedő karitászmunkátvégez.

A csoport legszebb missziója: felkutatni az Istenre vágyó beteg, mozgásukban korlátozott testvéreket, s velük együtt ünnepelni az Eucharisztiát. Személyes meghívással és gondos szervezéssel szállítanak kétszáz idős embert a húsvéti betegek miséjére.

Hagyományt teremtettek az évi két alkalommal szervezett betegek miséjével, a betegek szentségének felvételével és az azt követő agapéval, együttléttel.

Szóda Józsefné vallja, hogy a karitászmunkát és a csoport működését nagyban segíti és erősíti a rendszeresség, az egyéni feladatokért érzett felelősség, ezért havonta tartanak összejöveteleket a plébánián, ahol a plébános atyával együtt beszélik meg a szolgálatban gyűjtött tapasztalatokat, mindenkor szem előtt tartva Albert Schweitzer gondolatát: „A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával törődnek”.

Budapest, 2015. november 21.