Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 2015. november 14-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban beiktatott püspöke ünnepi székfoglaló szentmisét mutatott be másnap, 2015. november 15-én, Nyíregyházán az egyházmegye Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházában.

A szentmise kezdetén Tóth László atya, a társszékesegyház plébánosa felolvasta a pápai kinevezési bullát, majd köszöntők hangzottak el: Takács János rakamazi plébános a papság, Ilosvai Gábor a képviselőtestület, majd a Szent Imre Gimnázium diákjai a fiatalok nevében köszöntötték Palánki Ferenc főpásztort.

Ezután a megyéspüspök köszönetet mondott a szeretetteljes fogadtatásért, a fiatalok köszöntéséért, majd hozzátette: mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági referense: a fiatalok nevelését szívügyének tekinti azzal a szándékkal, hogy elkötelezett felnőtt keresztényekké váljanak. A megyéspüspöki szolgálat megkezdésében számít a paptestvérek, munkatársak, hívek imájára, mert, mint mondta, ha együtt fordulunk az Istenhez, az segít bennünket abban, hogy mindenki megállja a helyét ott, ahol van.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában a napi evangéliumra utalt, amely a végidőkről tanít. A főpásztor gondolataiban kifejtette, hogy most még inkább átérezzük az elmúlt napok eseményeit, megtapasztalva, hogy milyen az, amikor a világon az összetartó erők megrendülnek. Az embereket félelem tölti el, az megkötöz bennünket, és semmit nem tudunk tenni. A világban tapasztalt, megélt sötét kép a bűnről szól. A világot a szeretet erői tartják össze, de a bűn megpróbálja ezt felborítani. Jézus az életről beszél, Ő nem félelmet kelt bennünk, hanem az élet teljességét, az örömhírt mutatja be.

Ezután a püspök atya felhívta a figyelmet a helyes értékrend szerinti életre. Az életünkben jelenlévő mulandó dolgok fontosak ugyan, de azokat mindig csak eszközként kell használni az életünk menete segítésében. Az Isten meghívott bennünket a helyes sorrendet követő életre: Jézus ezt mondta Mártának: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges” (ld. Lk 10, 38–42), Az első lépcső a szükséges, ezután jön a hasznos és csak utána a kellemes. A mai világban megfordult ez a rend. Először azt keressük, ami kellemes, amihez sok pénz kell, utána jön a hasznos, azután, hogy valami szükséges-e vagy sem, az már sokadrangúvá válik. Közben elfeledkezünk arról az egy szükségesről, magáról az Istenről, akire Jézus irányítja a figyelmünket. Az Isten szeretete az örök, maradandó érték, amely szíven talál bennünket, bátorít, hogy ne féljünk ebben a világban. Nem az a kérdés, hogy most milyen a világ, hanem, hogy milyenné formáljuk. Tudunk-e szeretetben találkozni azzal a közösséggel, akikkel kapcsolatba kerülünk, tudjuk-e egymást segíteni, bátorítani, boldogabbá tenni, hogy ne a félelmet keltő rosszra figyeljünk, hanem arra, amire Jézus figyelt, az Istennel és az egymással való szeretetkapcsolatra. A maradandó teremtmény az Ember: mindannyiunknak örök élete van – tanított a püspök atya. Végül hozzátette, mindanyiunknak az élet kenyerét kell osztanunk, mert aki ebből a kenyérből eszik, az örökké él. Aki hisz bennem, ha meghal is él – idézte Jézus szavait (ld. Jn 11, 25-26).

Kovács Ágnes