Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2015. Június 27-én, szombaton délután fél 3-kor kezdődő szentmise keretében Dóka Ferenc hegyfalui plébános úr megáldotta azt a keresztet, amelyet falujának híve, a 94 éves Nagy Kálmán bácsi ajánlott fel hálából, mert a II. Világháború idején, amikor a debreceni csata dúlt, akkor ő is -mint magyar katona- részt vett benne, s túlélte a hatalmas tűzharcot. Ennek emlékére és alkalmából, 70 év után ajánlotta fel ezt a keresztet, amelyet Török József újfehértói sírköves mester készített el a templom előtti téren, amely Téglás Város tulajdona, amelyhez az Önkormányzat hozzájárult.

A Téglási Római Katolikus templom elé egy különlegesen szép keresztet alíttatott a hála jeléül Nagy Kálmán bácsi, aki az ország másik szegletében Hegyfalún él és a Jóisten kegyelméből 94 évesen még mindég nagyon jó testi és szellemi egészségnek örvend.
A II. Világháborúban Téglásra és környékére vezényelték katonaként, itt élte túl azt a tűzharcot, amelyben Isten, védelmező szeretetét érintését megtapasztalta. Kálmán bácsi elmondása szerint az embertelen harcban, amely körülötte zajlott, ő egy gyengéd fuvallathoz hasonló érintést érzett az arcán mintha valaki finoman megsimogatta volna. Kálmán bácsiban akkor a félelem és a kétségbeesés nyugalommá szelídült, és mély hálát érzett Isten iránt. A kegyetlen tűzharcban ő megmenekült, míg bajtársai körülötte sorra elestek.
Kálmán bácsi ebben az időben ismerkedett meg az első feleségével, Tőke Vilmával aki Tégláson is született, és ettől az időtől számítva 10 év múlva házasodtak össze. Már együtt fogadták meg, hogy egy feszület állításával meghálálják a jó Istennek, hogy így alakult a sorsuk. Az Isten Tégláson megmentette az életét és itt is találta meg élete szerelmét. Sajnos első felesége korán meghalt, a keresztállításra még nem kerülhetett sor.

Kálmán bácsi nagy bánatában Grázba, egy kolostorba ment. Ott ismerkedett meg második feleségével, Lomosicz Vilma professzor asszonnyal, aki nyugdíjasként szintén a kolostorban tevékenykedett. Barátságukból házasság lett. Kálmán bácsinak megadatott - és ebben is a jó Isten kegyelmét látja, hogy második felesége, aki szintén Vilma, ugyanolyan jóságos, áldott teremtés volt, mint Tőke Vilma.

Hetven évet kellet várni, mert ekkor rendelkezett Tőke Vilma jóvoltából Kálmán bácsi olyan anyagi háttérrel, amely lehetővé tette a korábbi fogadalomnak a megvalósítását.
2015. Június 27-én, szombaton Kálmán bácsi hozzá tartózói átutazva az országot egy teljes autóbusszal érkeztek Téglásra, hogy a felajánlott kereszt megszentelésén részt vegyenek.
Dóka Ferenc hegyfalui plébános úr vezette a kis közösséget, zarándoklatot. Akik ideérkeztek mindannyian katolikusok voltak, de nem mindenki hegyfalui, mert például Kálmán bácsi testvére, és annak családja Veszprémben lakik. A család minden tagja számára fontos a vallás gyakorlása. Természetes volt, hogy Kálmán bácsi rokonsága a hosszú útra papi vezetéssel indul.

Hegyfalun Dóka atya már öt éve van, aki nagyon lelkes, sok mindent szervez. Ő beszélt először Juhász Imre plébános atyával, és kérte a segítségét a feszület felállításához. Így kapták meg Török József kőfaragó mester elérhetőségét, aki készségesen vállalta e szép, és áldásos munka elvégzését!

Szombaton délután fél 3-kor kezdődő szentmise keretében Dóka Ferenc hegyfalui plébános úr megáldotta azt a keresztet, amelyet falujának híve, a 94 éves Nagy Kálmán bácsi ajánlott fel hálából. A prédikációjában részletesen megismertette a Téglási hívekkel az érdeklődőkkel a hallgatósággal Kálmán bácsi életútját és a kereszt felállításának történetét.

Kálmán Rózsával, Kálmán bácsi unokahúgával, aki nagybátyja kívánságát segített megvalósítani beszélgettem, Ő az aki legtöbbet tud a felajánlásról és a keresztállításról.

- Volt-e más alkalom is, hogy felajánlott Kálmán bácsi hasonló nemes célra, mint a Téglási kereszt?

- Kálmán bácsi, és második felesége (akinek köszönhetően rendelkezésre állt a pénz!) már régóta adományoznak jó célokra, főleg egyházi célokra. Pár évvel ezelőtt a hegyfalui templomkertben felújíttatták Szűzanya szobrát. A temetőben két feszületet szintén, az egyik most van folyamatban. Ebben az évben ünnepeljük a hegyfalui templom felszentelésének 200. évfordulóját. Ebből az alkalomból Kálmán bácsi megcsináltatja a kerítést, ami szintén komoly összeg.

- A rokonság nagyon szeretheti Kálmán bácsit, hogy ennyien elindultak, az ország másik végébe, és vállaltátok az út fáradalmait. Nagyon összetartó a család?

- Nekem nagyon fontos volt, hogy teljesüljön Kálmán bácsi kívánsága. Amikor megláttam – ott a helyszínen a feszületet, hihetetlen boldogságot éreztem – mert egy kicsit „benne lehettem" én is azáltal, hogy szerveztem. Valamennyien vallásos emberek vagyunk, maga az esemény „súlya" is késztetett bennünk, hogy ott legyünk. És hát valóban nagy a család, nagy a rokonság, és mindannyian jelenlétünkkel szerettünk volna örömet szerezni Kálmán bácsinak.

- Mindannyian támogatták Kálmán bácsi elképzelését, a keresztállítással kapcsolatban? Ma, amikor mindenre áldoznak az emberek, hasonló kezdeményezés nagyon ritkán adódik.

- Ahogy mondtam, a második feleségének köszönheti, hogy lehetősége lett megvalósítani elképzeléseit. Személy szerint én nagyon örülök, hogy jó célra fordította Én úgy gondolom, Kálmán bácsi döntését mindenki tiszteletben tartja, felnézünk rá, hogy 95. évében, éles, tiszta elmével olyan döntést hozott, ami nem csak Hegyfalun, de az ország másik végében –Tégláson is sokáig emlékezetessé teszi nevét!

- Mi volt az első gondolatuk, amikor közeledtek Tégláshoz, és megláttátok a gyönyörű keresztet?

- Nekem többször is elküldte Török Józsi a képet, ennek ellenére, amikor megláttam, valami hihetetlen öröm töltött el. Gyönyörű! És ahogy az arcokat néztem, és hallottam a reagálásokat, mindenki hasonlóképpen vélekedett.

- Végig utazni az országot azért, hogy egy fogadalom megvalósulását lássák, lelkileg mit jelentett önök számára?

- Én nagyon sajnáltam, hogy Kálmán bácsi nem részesülhetett ebből az élményből, mert annyira felemelő, annyira magasztos esemény volt – de így, hogy már túl vagyunk az úton, örülök, hogy nem vittük el., mert nagyon fárasztó lett volna számára!

- Ezzel a hálás gesztussal Kálmán bácsi maradandó emléket állított ebben a városban. Visszajárnak majd időközönként ehhez a kereszthez? Mennyire tartozik majd hozzá a család történetéhez ez a kereszt?

- Az enyémhez mindenképpen hozzá fog tartozni. Ha egészségem engedi, én mindenképpen szeretnék oda visszatérni! Erről a dologról a többiek nevében nem nyilatkozok. Én hiszem, hogy Isten irányít bennünk, segít bennünk, és dönt a sorsunkról. Nekem fontos volt ez a feszület, benne van a hálám, a köszönetem a jó Istennek!

- Tény, hogy hálával gondolnak önökre a Téglási hívek, ilyen nemes ajándékot ritkán kap az egyházközség. Van-e valamilyen üzenet számukra?

- Mindannyiunk benyomása a Téglási emberekről nagyon pozitív. Azóta is, ha beszélünk Róluk, mindenki szeretettel gondol vissza e napra, Rájuk, a fogadtatásra. Mit is lehetne üzenni, ami méltó e naphoz? Talán azt, hogy segítse e feszület a Téglási embereket mindig a helyes úton járni, szeretetben, békességben.

- A kereszten megakad a szem, és a kereszt mindég is igazodási pont volt az ember életében. Ez a kereszt, hasonló szerepet tölt majd be az itt élő és a városon áthaladó emberek számára. Ez az ahol majd meg lehet állni, keresztet venni, letérdepelni, fohászkodni és sorolhatnám...Milyen érzés ennek a részesének lenni?

- Történeteket, emberi sorsokat, gyakran tragédiákat őriznek a feszületek, keresztek. Lehetnek az emlékezés jelképei, ha valamely tragédia helyén állították. Lehetnek a fogadalom, a teljesült kérés, a szerencsés megmenekülés, a hála, a köszönet jelképei. Lehetnek az engesztelés jelképei. Jelentsen mindenkinek azt, amiért megáll egy pillanatra ott, és keresztet vet, vagy elmond egy imát, vagy megemeli kalapját.

Zsirosné Seres Judit