Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Papszentelés és Szent László ünnepén Nyíregyházán

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében 2015. június 27-én, az egyházmegye védőszentjének ünnepén Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök áldozópappá szentelte Mészáros Zsolt diakónust és diakónussá szentelte Markovics Balázs akolitust Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, amelyen az egyházmegye papjai, hívő közössége, valamint a szentelendők tanárai is részt vettek.

Bosák Nándor megyéspüspök a szentmise homíliájában Szent László király példájára irányította a figyelmet, aki különös gondossággal és szeretettel közbenjár az egyházmegye közösségéért. Éppen ezért ez az ünnep a hálaadás, tisztelgés napja, amelyen elhangzik a fohász is azért, hogy a védőszentünk Isten elé vigye kéréseinket.

A főpásztor visszatekintett azokra a történelmi időkre, amely alapján Szent László királyt Szent István király után második honalapítóként ismeri el a magyar történelem. István király halálát követően zavaros történelmi idők - belső háborúk, pogánylázadások - nehezítették az ország életét. Évtizedek múlva Szent László király gondoskodott az államalapító törekvésének megszilárdításáról, megvédte és véglegesen meggyökereztette hazánkban azt a keresztény hitet, ami ezer év óta tartja ennek az országnak a népét.
A püspök atya Szent László király tevékenységéből két mozzanatra hívta fel a figyelmet. Egyrészt megvédte az országot a kívülről jövő támadásoktól és a testvérháborúk okozta belső békétlenségtől, biztosította az ország és a szegények, a gyengék védelmét, másrészt látta azt, hogy nem elég csak szervezetileg biztosítani egy ország békéjét, hanem az emberek szívében is meg kell gyökereztetni a keresztény tanítást. A lovagkirály Zsinatokat szervezett (1092-ben területünkön, Szabolcs várában), törvényeket alkotott, amellyel a nemzet belső és mindennapi életét szabályozta, ennek irányadója pedig a 10 parancsolat volt.
A papszentelés a közösségünk belső életerejét fejezi ki – folytatta a főpásztor a gondolatait. Szent II. János Pál pápa 22 évvel ezelőtt alapította meg az egyházmegyét, amelyben azóta templomok épültek, iskolák alakultak, intézmények szervezetek jöttek létre. A 22 éve alatt elértük azt, hogy a papság több mint 2/3-a az egyházmegyében felszentelték közül valók. Ez a közösség tehát munkásokat gyűjtött és ad erre a szolgálatra, akik felelősek a közösségért. Ugyanakkor félő, hogy a papi hivatások számát illetően egy csökkenő tendencia indul el, amely az Európában, így hazánkban is az egyre jobban elhatalmasodó vallásos közömbösség következménye. Csökken a családok tisztelete, megbecsülése, az élet szolgálata, és ezek hozzájárulnak a hivatások csökkenéséhez is. Jellé kell válnunk ebben a világban annak az igazságnak, amely nemcsak lelki, hanem társadalmi és közösségi vonatkozásban is békét és rendet tud teremteni – fejezte be gondolatait a püspök atya.

Mészáros Zsolt, az újonnan szentelt pap 14 gyermekes vallásos család ötödik gyermeke. Zsolt atya a hivatása bölcsőjének tekinti a családját. Szülei példaként állnak előttük, akiktől tisztességes munkát, őszinteséget, nagylelkűséget tanultak, és mindenekelőtt a másokért, egymásért élni és tenni akarást, vagyis a szolgálatot.
Jelmondata, amit életprogramomnak is választott: „Éloí, Éloí lámmá szábáktáni – Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34). Mészáros Zsolt atya azt vallja, hogy először szembe kell néznünk az előttünk álló kereszttel, és ha nem is értjük meg, mégis azt kéri tőlünk, hogy öleljük át, és a keresztben szorítsuk magunkhoz a szenvedő és értünk keresztre feszített Jézust. Öleljük át, és azonnal kezdjünk el szeretni. Ez minden fájdalom kulcsa, és rögtön megjelenik a remény. A fájdalmak elfogadása meghív arra, hogy tovább szeressük a testvéreinket, így a fájdalomból új élet születik. Ez, a minden értelmet felülmúló Szeretet, aki mindenét odaadja, hogy a másiknak élete legyen, örök élete.

Kovács Ágnes