Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyszombat Jézus haláláról, sírban nyugvásáról és dicsőséges feltámadásáról szól. Egyszer csak eljött az idő, amikor már nem kívánt mást az Atya Jézustól, csak azt, hogy adja át életét neki, ha másként nem megy, hát a halálon keresztül is. Jézus jól tudta, hogy keresztre feszített állapota is gyümölcstermő, halála sem kudarc, hanem éppúgy megdicsőítése az Atyának, mint bármelyik más földi tette, hiszen ez is akarata, öröktől elhatározott akarata szerint történik. Isten előre látva azt, hogy miként fogadja majd egy erőszakos, bűnben elveszett emberiség földre szállt, emberré lett Fiát megvetni, és népének a főpapi Nagytanácsa hogyan fogja mint istenkáromlót halálra ítélni, keresztre feszítve megölni. Semmi esetre sem mondhatjuk, hogy az Isten ezt a szörnyű bűnt jóváhagyólag határozta volna el öröktől fogva, hanem csak elviselte, elszenvedte az emberi történelem akkori állapotát.

Engedelmes volt a kereszthalálig

Amikor Jézus érezte, hogy elszáll minden ereje, egy utolsó lélegzetvétel után mondta Atyjának a köszönet, a hála, a dicsőítés és a végső győzelem szavait: „Elvégeztetett!" Az valósult meg, amit Pál apostol így fogalmazott meg a Filippi levélben, amelyben Jézus magatartását egyben követendő példaként is állítja a hívek elé: „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, Isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2,5-8). A megváltás nem annyira Jézus szenvedésével valósult meg, hanem azáltal, hogy szenvedése ellenére is mindvégig engedelmes maradt az Atyának.

Bárcsak egyre több olyan alkalom lenne életünkben, amikor az Isten küldetésében járunk, amikor nem a magunk vágyainak teljesítésén fáradozunk, hanem az Istenén, amikor nem a magunk javát keressük, hanem a ránk bízottakét, és ezért belső örömmel, és Istent dicsőítve mondhatnánk Jézussal együtt: „Elvégeztetett!" Az a kérdés, hiszed-e ezt és a föltámadást?

Akarsz hinni, vagy nem? Ez a kulcskérdés.

A vannak hívők és hitetlenek felosztás helyett én helyesebbnek találom azt a felosztást, miszerint vannak, akik AKARNAK HINNI BENNE, és vannak, akik NEM AKARNAK BENNE HINNI. Mire jó ez a megkülönböztetés? Arra, hogy világossá legyen előttünk a hitre való készség fontossága. Ha nem vagy kész hinni Istenben, Jézus föltámadásában, és más hitigazságban: a Szentírás örömhírüzenetében, akkor Isten sem győzhet meg téged, akkor minden bizonyítékra találsz ellenbizonyítékot, akár csak a farizeusok. Mivel nem akartak Jézusban hinni, ezért állandóan az alkalmat keresték, hogy szavaiba kössenek, hogy megcáfolják, hogy tekintélyét lerombolják, vagy éppen egy-egy rázós kérdéssel csapdát állítsanak neki, hogy aztán vádolhassák, törvényesen elítélhessék.

Jézus mondta, hogy: „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik." Mivel tudjuk, hogy a hit Istentől való ajándék, fel kell tételeznünk, hogy ezt az ajándékot személyválogatás nélkül mindenki megkapja Istentől. Ha ezt megkérdőjelezné valaki, azt kockáztatja, hogy Isten kész volna valakit is kárhozatra taszítani, amiért nem hitt Benne, de nem is hihetett, mert nem kapta meg a hit ajándékát. Fel kell tételeznünk Istenről, hogy olyas-mit nem fog rajtunk számon kérni, aminek a lehetőségét sem adta meg. A hit kezdő lépése, hogy az Istent jónak gondoljuk, és bizalommal tekintsünk rá.

Az elutasítással szemben Isten is tehetetlen

Isten nem kívánja, hogy erőnek erejével, mintegy önmagunkat ráerőszakolva higgyünk Benne, hanem csak azt várja el tőlünk, hogy akarjunk Benne hinni, legyen meg bennünk a hitkészség. A hitet úgyis Ő ajándékozza nekünk, nekünk csak készséggel meg kell ragadnunk a hitből fakadó élet lehetőségét. Az a hit, amit mi préselünk ki magunkból erőszakkal, úgysem érne semmit. A húsvét ajándéka: hit a föltámadásban, hit abban, hogy Jézus föltámadt. Te nem hiszel abban, hogy Jézus feltámadt a halálból? Ez még nem baj. De felteszem a második kérdést is: akarsz-e hinni benne? Ha igennel válaszolsz, Isten ma megajándékozhat téged a feltámadás hitével. Azt nem mondom, hogy aki ide jött, az mind hiszi, hogy Jézus föltámadt. A te emberi döntéseden múlik, hogy a húsvéti hittel megajándékozva térsz-e haza szeretteid közé, vagy üres kézzel, üres szívvel.

Ha nem akarsz hinni Istenben, akkor mindent elveszíthetsz: Krisztus barátságát, bűneid bocsánatát, belső békédet, az örök életet. Ha viszont hinni akarsz, mindezt megnyerheted!

Keresztes László plébános
Nyíregyháza-Nyírszőllős