„Domonkosok – református szemmel" címmel 2015. március 19-én előadás hangzott el Debrecenben a Szent László Domonkos Plébánia mellett működő II. János Pál Intézetben a város katolikus újjászületése 300 éves jubileumi ünnepségsorozata részeként. Az előadó dr. Zágorhidi Cigány Balázs történész volt, aki a – többek között – a Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény vezetője. Az előadó a debreceni egyemen szerezte bölcsész oklevelét és ugyanott doktorált. Fő kutatási területe a középkor története. A Domonkos-rend magyarországi történetével is intenzíven foglalkozik.
Zágorhidi Czigány Balázs előadásában nagy vonalakban felvázolta a Domonkos-rend magyarországi történetét, mely igen viszontagságos időket élt meg az eltelt 800 év alatt. A török előtti időkben mintegy 50 domonkos kolostor volt az ország területén, de ezek közül a mai Magyarország területén csak a vasvári kolostor épülete maradt meg, mely az elmúlt évtizedekben felújításra került. E jelentős épületben kapott helyet a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény és zarándokszállás is működik falai között.
A rend első 300 évének történetére vonatkozó középkori, szétszóródott forrásanyag nem lett összegyűjtve, sem feldolgozva. Az 1600-as évek első felében Sigismundus Ferrarius kapta feladatul, hogy újjászervezze a Domonkos-rendet, s ő először megírta a rend történetének első modern, forráskritikai kiadását (De Rebus Hungaricae Provinciae Ordinis Praedicatorum..., Viennae, 1637.). Az újjászervezés során az első rendházat Szombathelyen alapították (1638). A rend magyarországi története később is viszontagságos volt, önálló magyar rendi provincia csak 1938-ban jött létre Badalik Bertalan OP, veszprémi püspök vezetésével. Átfogó rendtörténeti munka sem készült, bár rendtörténeti válogatások jelentek meg (Horváth Sándor OP, Iványi Béla, Szalai János, Bőle Kornél OP, köztük az első igazi fontos mű Pfeiffer Miklós kassai kanonok, domonkos harmadrendi írása: „A domonkosrend magyar zárdáinak vázlatos története". Kassa, 1917.)
Református kutatók közül néhányan foglalkoztak a középkori egyháztörténet feldolgozásával. E munkálatok nagy jelentőségű eredménye Harsányi András református lelkész 1938-ban Debrecenben kiadott könyve: „A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt" (reprint kiadása: Kairosz Kiadó, 1999.). A szerző e művével szerzett filozófiai doktorátust. A 350 oldalas mű a történeti vonatkozások gazdag tárháza miatt igen fontos olvasmány és alap lehet további kutatásokra a 16. század előtti domonkos rendtörténet vonatkozásában. A könyv első része a rend középkori történetével foglalkozik, majd a rendi fegyelem visszaállításának (observantia) kérdésével, részletesen tárgyalja a rendi tanulmányok kérdését (studia), az európai egyetemek közti kapcsolatokat, a magyar domonkosok könyvkultúráját, pasztorációs munkáját. A domonkosrend és reformáció c. fejezetben pedig tárgyilagos ismertetést ad a kétféle elvi álláspontról.
A Domonkos-rend átfogó történetét később Implom Lajos készítette el, aki a szétszóratás idejében a rendtartomány főnök volt. Azokban az években a tudományos kutatás elől elővigyázatosságból szigorúan el kellett zárni ezt a művet is. Ennek egy-két részlete viszont a közelmúltban már napvilágot látott.
Előadónk kitért arra is, hogy bár a hagyomány szerint létezett Debrecenben is domonkos rendi szerzetesek kolostora a 13.-14. században, de erről semmilyen megbízható forrás nem maradt fent. Viszont jelentős tény, hogy a vasvári gyűjteménybe az újabb kori rendtörténetre vonatkozó sok anyag került be és bukkanak rá ilyenekre napjainkban is, de ezek feldolgozása még várat magára.
Az előadás végén a Debreceni Egyetem Bölcsész Karáról és a Református Hittudományi Egyetemről érkezett résztvevő kutatók hozzászólásait hallgattuk meg, melyek nagyban gazdagították a rend történetével kapcsolatos ismereteket.
Havas Lászlóné