Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Gondolatok Virágvasárnapra

(Jer 31,31-34 – Zsid 5,7-9 – Jn 12,20-33)

Az ünnepekre fölzarándokolt emberek között voltak görögök is, akik azzal mentek oda Jézus tanítványaihoz, hogy „Uram, Jézust akarjuk látni." Miután elmondták Jézusnak, Ő nem üzent értük, hogy jöjjenek és lássák, hanem egy tanítással válaszolt: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz." Ezzel mintha Jézus azt mondaná: Nem az ismer meg engem igazában, aki csodatétel közben lát, aki prédikálás közben lát, aki imádságomat hallgatja, vagy látja. amikor gyógyítok, hanem az, aki szenvedni, meghalni lát, aki úgy lát, mint egy földbevetett búzaszemet. Az ismer igazán engem, aki fölismeri, hogy az elhalt búzaszem végülis föltámad, és a kalászában sok kicsi magban újra él. Jézus a saját, értünk odaadott életére céloz, melynek gyümölcse a keresztények életében ismerhető föl, de csak akkor, ha ők is vállalják a földbevetett búzaszem sorság, halálát. Ezért teszi hozzá Jézus: „Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre." Minden keresztény hittel élő ember Jézus halálának gyümölcse, termése. A mi emberi életünk is akkor lesz áldott és hasznos, akkor lehet gyümölcsöző, ha Urunkhoz hasonlóan halálba adjuk: ha nem dédelgetjük énünket, ha az önmagunknak élést meggyűlöljük („aki gyűlöli életét ebben a világban"). Nyilvánvaló, hogy nem fizikai halálra gondol Jézus, hanem mindannak haláláról, ami bennünk Istennel ellenkezik: bűneink, önző énünk – amit Ádám-Évától örököltünk-, amelyik mindig a maga érdekét nézi, és gőgjében nem szolgálni akar testvéreink, hanem uralkodni fölöttük.

A mi keresztény életünknek is hasonlóvá kell lennie az elvetett búzaszemhez. Amikor hittel elfogadtuk Krisztust, életét a szívünkbe rejtettük. Csakhogy nem mindig látszik bennünk a krisztusi élet, mert eltakarja a külsőnk: akik vagyunk a saját erőnkből, a gyöngeségünk, tudatlanságaink, és nem egyszer bűneink. De az emberek látni akarják Jézust! Hogyan lehetséges ez? Ahogyan a búzaszem belső, rejtett élete is láthatóvá lesz, ha elhal a földben, de hamarosan kicsírázik. Körülményeid miatt, talán te is olyan helyzetbe kerültél, mint egy földbevetett búzaszem. Egy nagy baj következtében minden elsötétedett körülötted. Valaki, akit nagyon szerettél, aki neked talán a mindent jelentette, eldobott magától. Sötétben vagy, és nem találod a kiutat. Ahogyan a búzaszemet is körbeveszi a nyirkos föld, rothasztó ereje, te is úgy érzed, hogy a környezeted nem hagy élni. Reményvesztetten adod fel a harcot életedért, mert úgy érzed minden erőd elhagyott. És ekkor váratlanul megszakad benned valami, mint ahogy felszakad a búzaszem külső burka. Valami elhal benned, de nyomában jön az új élet. Így töri bennünk össze Isten mindazt, ami elrejtette bennünk Krisztus életét, és nem engedi életre kelni, kicsírázni, hogy az mások számára is látható legyen.

Az Ószövetségben, a Bírák könyvében található az a történet, amikor Gedeon 300 emberéve körülvette az ellenség táborát. Mindegyikük kezében volt egy cserépkorsóba rejtett égő fáklya. Egy adott jelre összetörték a korsókat, és látható lett a fény. Közben hangosan kürtöltek. Ez teljesen összezavarta az ellenséget, és Gedeon győzelmet arathatott felettük. A hitben élő keresztény ember is ehhez a cserépkorsóhoz hasonló. Kívül csak cserépedény, de benne a világ világossága van: Jézus Krisztus. Ahhoz, hogy Krisztus világossága látható legyen bennünk, az edénynek össze kell törnie: vagyis énünket halálba kell adnunk. Ne bánd, ha Isten a nehéz körülményeiden, a nem várt fájdalmas eseményeken, megaláztatásokon, különféle csalódásokon keresztül összezúzza a cserépedényedet. Igaz, ez először keserves, ámde utóbb mindig nagy áldás fakad belőle.

Az Úrnak sem volt könnyű összetöretni. A mai evangéliumban hallottuk: „Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Jézusnak azért is volt rendkívül nehéz összetöretni, mert ő szent, tiszta és bűntelen volt, halál nélkül is tudott volna új fiakat szülni Istennek, di neki a bűnösöket kellett újjászülnie. Mint szent Isten Fiának, mint Isten Bárányának kellet magára vennie minden bűnt, mintha Ő lenne a gonosztevő. Azzal is számolnia kellett, hogy nemcsak értünk kellett meghalnia, hanem szinte helyettünk és miattunk is. És végül majd azt is át kell élnie, hogy még az Atya is elhagyja. Ezt természetesen nem a tiszta tudata mondta neki, hanem nagy szenvedésében úgy érezte, hogy Isten is elhagyta. Ezt imádkozva vallotta meg.

Nekünk sem lesz könnyű megtagadni énünket, halálba adni elképzeléseinket, evilági vágyainkat, lemondani önzésünkről, erőszakosságunkról. Lelkünket lehangolja, amikor Isten olyan emberekkel hoz össze, akiket nem mi választottunk. Minden nemszeretem helyzet alkalmas arra, hogy összetörjünk és kitűnjön összetört életünkön keresztül a ragyogó Krisztus. Ámen!

Keresztes László plébános
Nyíregyháza-Nyírszőlős