Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Hangverseny március 15-én a székesegyházban

A katolikus újjászületés 300. évfordulójának megünneplésére rendezett hangversenysorozat soron következő előadását 2015. március 15-én tartották, a debreceni Szent Anna Székesegyházban.
Az est vendége volt Kapitány Dénes orgonaművész, a Zirci Ciszterci Apátság orgonistája és a Debreceni Szent László Kórus. Vezényelt: Dobos Mihály, Közreműködött: Ludmány Antal - oboaművész és Ludmány Antalné Szilágyi Ágnes - alt. A hangverseny március 15-e tiszteletére a Magyar Himnusszal kezdődött és Erkel Ferenc Szózatával ér véget.

A résztvevőket Zsengellérné Varga Valéria, a hangversenysorozta egyik főszervezője köszöntötte, gondolataiban a hangverseny mottójára irányította a figyelmet.

„Hit nélkül alkotás nem születne, mert a művésznek hinnie kell elgondolásának megvalósíthatóságában. A nagy művekhez, az emberiséget megszólító alkotásokhoz azonban ennél több kell: az Istenbe vetett hit. Annak tudatát, hogy a tehetséget Isten kezéből kaptuk, soha nem feledhetjük. Erre tanítanak bennünket a legnagyobbak.

Mozart kijelentésének tulajdonítják egyes történetírók ezt a mondatot: „Műveimet nem én írom, felülről vezetik kezemet." Bach minden műve végére 4 betűt írt a Fine / Vége / szó alá: D S G L - Deo Soli GLoria, vagyis, Egyedül Istené a Dicsőség.

A hit erőt ad a hűséghez. A hazához való hűséghez is erő kell, mert nem csak virágzásában, hanem gyengeségében is vállalnunk kell az országot, népet, nemzetet, ahova tartozunk. Sőt ekkor kell igazán okosan, bátran cselekedni, tenni érte és felemelni. Eötvös József írja 1839-ben. "Nehéz a kor, melyben élünk, forró egünkön terhes fellegek tornyosulnak, s az ember lankadtan, remegve a közelgő vésztől,halad örömtelen ösvényein; de ha a nap legforróbb, s a vetés föld felé hajolva már alig bírhatja kalászait, nem közeleg-e éppen akkor az aratás? Reméljetek ifjak! "

1848 márciusában egy maroknyi ifjú magyar nem csak remélt, tett is. A szabadságvágy elindította az évszázad legszebb és legkétségesebb kimenetelű forradalmát. Illyés Gyula 100 évvel Eötvös kesergő - bízó sorai után így von számvetést történelmi küzdelmeinkről: „A magyarság ... létét vakmerő harcainak köszönheti. E harcok kezdettől fogva mindig védekező harcok, az idő elteltével mind kétségbeesettebb védekező szabadságharcok. Valamennyi reménytelen. A meglepő az, hogy kitörésük pillanatában a legreménytelenebbek; az ellenség mindannyiszor legalább húszszor erősebb; a józanész visszatántorodnék ilyen vállalkozástól. A higgadtságáról, tárgyilagos szemléletéről híres nemzet látja, hogy nekiugrása csak kudarccal végződhet, s mégis újra és újra nekiugrik Góliátnak. Balsejtelme mindannyiszor valóra válik, de ebből a leckéből sem okul. Történelmünk nem logikára oktat. Arra oktat, s ez benne a vigasztaló és magasztos, hogy nemzetek életében olyan fogalmaknak is van értelme, mint bátorság, merészség, ideákhoz való ragaszkodás. Vagyis hűség."

Sajtóiroda – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye