Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A felajánlás megnyitja az eget (I.)

„B" (Ter 22,1-18 – Róm 8,31b-34 – Mk 9,2-10)

Amikor Jézus felajánlja életét Istennek, mindig megnyílik az ég, és vagy az Atya szózata hallatszik, vagy angyalok szállnak alá az égből, hogy megerősítsék. Közvetlenül megkeresztelkedése után „vitte a Lélek a pusztába". Mély ellentétet érzünk a két esemény között. A keresztelkedés ünnepélyes istenélmény. A pusztában pedig eltűnik az Isten-látomás és az emberek közelsége. Jézus magára marad a sátánnal, vadállatokkal és angyalokkal. A Jordán vize helyett a kiaszott puszta; Isten helyett sátán; emberek helyett vadállatok. A ma hallott színeváltozás is felajánlás, hiszen Mózessel közelgő haláláról beszélget, amit kész elvállalni.

A lemondás, a felajánlás, mivel éppen a ragaszkodás, a birtokolni akarás ellenkezője, szenvedéssel jár együtt. A legnagyobb felajánlás, amikor az ember az életéről mond le Isten javára. Ez a nagylelkű lemondás, odaadás, ami mindig szenvedéssel jár, soha nem marad vá-lasz nélkül Isten részéről. Megnyílik az ég, és az Atya vagy az Atya angyala kifejezi elismerését, az odaadással, a lemondással kapcsolatban. Az Istenért való lemondás, felajánlás – a szen-vedések és a halál ellenére is – valójában a MEGVÁLTÁS ÉS A MEGVÁLTOTTSÁG ALAPSZÖVETE. Jézus, felajánlásával, elvállalt szenvedésével kapcsolatban négyszer nyílik meg az ég, és az Isten szózata hallatszik, ami megerősítés Jézusnak, hogy jó úton jár, és bátorítás felénk, hogy kövessük Őt, mi is merjük vállalni felajánlásainkat, mert ez Istennek tetszik.

Jézus nagyon finom pedagógiával vezeti rá apostolait, hogy nekik is fel kell ajánlaniuk életüket Istennek, a közben jelentkező szenvedések ellenére is. Mindez közvetlenül a színeváltozása, a táborhegyi megdicsőülése előtt történik. Miután Péter apostol megvallja Jézusról, hogy Ő az élő Isten Fia, a Messiás, Jézus arról kezd beszélni nekik, annak ellenére, hogy Ő az Isten Fia, neki szenvednie kell, és majd meg is fog halni. Péter határozott tiltakozására Jézus sátánnak nevezi Pétert, mert Jézus felajánlását, élete odaadását akarja ellehetetleníteni, és ezzel a megváltást teszi kockára. Ezután Jézus tanítást ad nekik a felajánlás várható következményeiről: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem." Utána kell érteni, hogyha kell, még a halálba is. Jézus tehát felajánlja magát az Atyának, elindul az Atya felé a szenvedésen, a halálon át, és akik követik Őt, Vele együtt odaadhatják magukat Istennek, ami egyúttal részesedés Jézus szenvedéséből, halálából, de megdicsőüléséből is. Erre hívja meg Jézus tanítványait, föltárva ennek fájdalmas és dicső következményeit is: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt" (Mk 8, 34-35). Megmenteni az életet földi módon azt jelenti, hogy ragaszkodom hozzá, birtokolni akarom minden áron, tehát nem ajánlom föl még az Istennek sem. Az ilyen élet Isten szemében elvesztegetett, elpocsékolt élet, még ha teli is volt földi élvezettel. Az Istenért elveszített élet azt jelenti, hogy Istennek ajánlom fel, Neki adom oda, vagyis nem ragaszkodom hozzá, mint saját birtokomhoz. Az így elveszített életet örökre megőrizzük, mert Isten az, aki megőrzi.

JÉZUS MEGKERESZTELKEDÉSE: Jézus nyilvános működését keresztelkedésével kezdte. Tisztában volt vele, hogy vízbemerülésével eljövendő halálát fogadja el, a vízből való felmerülésével pedig eljövendő feltámadásának, megdicsőülésének reményét vetíti előre. Jézus úgy jön közénk, mint Isten felajánlott áldozati 'BÁRÁNYA', hogy elvegye a világ bűneit. Az Atya küldte a földre, hogy megváltónk legyen. Jézus kész arra, hogy értünk, akár a halálba is belemerüljön, ha emberi gonoszság miatt erre sor kerülne. Végtelenül bízik Atyjában, tudja: nem fogja engedni, hogy a halálban maradjon, hanem föl fogja támasztani. Az Atyának való felajánlását, és Benne való teljes bizalmát is azzal mutatja ki Jézus, hogy a Jordánban megkeresztelkedik. Erre a megnyílt égből Isten szeretete, a Szentlélek, galamb képében rászáll Jézusra, és közben Atya szózata hallatszik: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem" (Mk 1, 11).

JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE: Ahogyan Jézus megkeresztelkedésével elővételezi az odaadásával együttjáró halálát, mostani megdicsőülése is elővételezése annak a végső megdicsőülésnek, amelyben majd halála után lesz része. Tanítványai sátrak építésével szeretnék fogva tartani a dicsőség élményét, de a látomás nem ezért adatott, hanem, hogy megtanulják a kemény igazságot: A dicsőség csak a kínos kereszthalál után lehet Jézus osztályrészévé, de az övéké is, ha majd ők is odaadják magukat a szenvedés és a halál ellenére is, ha mindenben követik Jézust. Jézus elközelgő szenvedéséről és haláláról beszélget Mózessel és Illéssel, ami olyan, mint egy hitelesítő pecsét egész élete Istennek ajánlásán. Jézus korábban a tanítványainak mondta el, hogy életét adja az Atyának, most pedig az ég lakóinak: Mózesnek és Illésnek. Az Atya elfogadja és példaként állítja elénk: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!"

A felajánlás megnyitja az eget (II.)

Gondolatok Nagyböjt II. vasárnapjára

„B" (Ter 22,1-18 - Róm 8,3 lb-34 - Mk 9,2-10)
1.)A teljes életünk fölajánlásának csodálatos példáját láthatjuk abban az ószövetségi történetben, amelyben Ábrahám azért ajánlja, áldozza föl egyetlen gyermekét, Izsákot, mert Isten elkéri tőle. Ábrahám kész megtenni, amit az Isten kér tőle, pedig ez neki nagyobb szenvedés, mintha a saját életét kellett volna halálba adnia, hiszen ő már több mint száz éves volt, a fia pedig csak tizenkettő. Amikor Ábrahám, fia odaadásában elmegy a legvégsőkig, már emeli a kést, hogy leszúrja gyermekét, megnyílt az ég, és Isten angyala álljt parancsolt: „Most már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem." Ebből a történetből is kitűnik, hogy felajánlásainkban, odaadásunkban nem kifosztani akar minket az Isten, hanem inkább megajándékozni. Életünket nem azért kéri el, hogy a halálban megsemmisítse, hanem, hogy a szenvedéseken, a halálon átvíve is dicsőségbe öltöztesse. Ahogyan Ábrahám odaadása, önfelajánlása megnyitotta az eget, hasonlóképpen történt ez Jézussal is a keresztségekor, amikor magára véve a világ bűneit, elvállalta az érte járó halálbüntetést is. A táborhegyi megdicsőülésekor Jézus már nemcsak kiábrázolja készségét a szenvedések és a halál elviselésére, hanem meg is beszéli Mózessel és Illéssel az Atya színe előtt. Erre megint megnyílik az ég, és az Atya ismételten „szeretett Fiam"-nak nevezi őt, akire hallgatniuk kell a tanítványoknak, vagyis követni, hisz a dicsőségbe senki nem juthat el, csak a szenvedésen, a halálon át.

2.) Nem sokkal Jézus halála előtt, idegenek akarnak megismerkedni Jézussal. Ő tanítással válaszol: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia" (Jn 12,24). Ezek szerint Őrá már nem úgy kell nézni, mint ahogy emberileg látszik, hanem, mint aki halni készül, és ezért már közel a megdicsőülése is. A könnyebb megértés kedvéért mond egy kis hasonlatot, amelyben magáról úgy beszél, MINT EGY BÚZASZEM-ről: „Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz" (Jn 12,24b). Jelentése: Ha nem vállalja élete odaadását, egyedül marad, nem tudja megváltani testvéreit. De, ha kész életét felajánlani az Atyának, ha kész ebben az odaadásban még a szenvedésre, a halálra is, akkor megváltja, megmenti testvéreit, és akkor bőséges termést hoz, vagyis mindenki az egész világ részesül megváltásában. Jézus tehát vállalni akarja az elvetett búzaszem életét, sőt, tanítványait is erre hívja: „Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is" (Jn 12,26). Ennek jelentése: ha én a halálom után dicsőségre jutok, az is dicsőségre jut velem, aki követett engem. Olyan közeli a szenvedés órája, hogy Jézus megrendül lelkében, és így imádkozik Atyjához: „Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet" (Jn 12, 27b-28). Jézus lelkében vívódik a közeli szenvedés láttán, de nem futamodik meg, és újból igent mond élete fölajánlására, hiszen ez dicsőíti meg az Atyát. Ezért megnyílik az ég, és az Atya szózata hallatszik: „Nevemet eddig is „Megdicsőítettem, és továbbra is megdicsőítem" (Jn 12,28b). Jézus élete felajánlását, és az ebből következő, elvállalt halálát pecsételi meg a megnyílt ég és az Atya, helyeslő szózata.

3.) Amikor eljött az óra, a Getszemáni kertben Jézus már nemcsak lélekben, hanem valóságosan is átélte azt a szenvedést, amit a világ bűnének elhordozása jelentett. Valamit felfogunk ebből a lelki-fizikai szenvedésből, ha szemléljük vért verejtékező homlokát. Önmagá-nak felajánlása ettől kezdve már nem elmélet, nemcsak ígéret, hanem véres valóság, mert hihetetlen szenvedéssel jár együtt. Miközben Jézus szenvedett, Istennél keresett enyhülést, ám kérésében nem vonta vissza felajánlását: „Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd" (Lk 22,42). Ekkor megnyílt az ég, „megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. Most nem szózat szállt alá az égből, hanem a Lélek ereje, amire akkor neki a legnagyobb szüksége volt. - Jézus életfelajánlásaiban, és szenvedés-elviseléseiben felismerhetjük Isten különféle adományait, amelyekre mi is számot tarthatunk, ha követjük Őt. Ábrahám felajánlott 'életét', Izsákot visszakapta sokkal gazdagabban, mint ahogy hitte volna: Addig csak úgy szerette, mint a saját gyermekét. Ezen túl, pedig úgy, mint Isten gyermekét. Izsák egy időre meghalt Ábrahám számára, de Isten föltámasztotta és visszaadta neki az 'életét'.

4.) Bárki felajánlja életét Istennek, azt az Isten nem hagyja válasz nélkül. Ám minden felajánlást megelőz az isteni hívó szó. Ne azt ajánld fel, amit te akarsz, hanem, amit Isten elkér tőled. Ma hallottuk: Isten kérte Ábrahámot, hogy egyetlen szeretett fiát, áldozza fel. Ábrahám azonnal kész megtenni, amit Isten kér tőle. Jézust szintén az Atya kérte, hogy élete áldozata árán mentse meg az emberiséget az örök haláltól. Jézus nyilvános működése alatt többször is kifejezte készségét élete teljes odaadását illetően, kezdve az megtestesüléstől, a megkeresztelkedésén át, a búzaszem hasonlatában, a Tábor hegyén és a Getszemáni kertben. Isten válasza: Megnyílik az ég, és hangzik az Atya elismerő szózata, vagy angyal száll alá, hogy megerősítse a felajánlót.

Keresztes László plébános, Nyírszőlős