Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az Énekes Iskola (schola cantorum).

Az elmúlt húsz év pedagógiai, oktatás-nevelési kísérletezgetései zsákutcába juttatták a klasszikus pedagógia értékalapú szemléletét. Az oktatási intézmények elvesztették az őket megillető egészséges autoritásukat, rájuk kényszerítve a „homo œconomicus" haszonelvű gondolkodásmódjából fakadó „fejquóta" rendszert, amely a piac „törvényeinek" megfelelően formálta, alakította az új szemléletű szülőt, gyermeket, pedagógust egyaránt. Merészen hátat fordítottak azon korábban megkérdőjelezhetetlen gyakorlatnak, miszerint a teljes értékű ember nevelése nem történhet kizárólag csak pragmatikus megfontolások alapján, hanem az értelmi nevelés mellett ugyanolyan súllyal jelen kell lenni az érzelmi, lelki nevelésnek is. Ezt bizonyíthatóan a művészeti tárgyakkal való foglalatosság képes a leghatékonyabban megvalósítani. Közülük is (a többit nem háttérbe szorítva) az ének-zene képes leginkább ennek eleget tenni.
A Kodály által megálmodott és megvalósított ének-zenei általános iskolák – dacára az előző politikai rendszer káros és torz ideológiai gyakorlatának –, szakmailag és művészileg is európai színvonalon képviselték hazánkat a nemzetközi élvonalban. Közismert és azóta tudományosan is igazolt, hogy „Kodály országa" mit adott a világnak, de elsősorban saját magunknak. Ezek az iskolák az 1989-es rendszerváltás utáni, új szemléletű oktatáspolitika áldozataivá váltak, ma már csak mutatóban találhatók az ország egyes pontjain.
A schola cantorum (énekes iskola) mint oktatási intézmény a VII. századtól először a pápai udvar keretei között működött, majd a kereszténység terjedésével európai méretűvé nőtte ki magát, s vált a keresztény civilizáció legősibb oktatási formájává. – A zenének a nevelésben betöltött különleges szerepét már az ókori ember is igen hamar felismerte és alkalmazta. Az ókori tudományok két nagy csoportja – a nyelvi és a matematikai – minden korszakban a szellemi-lelki élet meghatározó szerepét töltötte be a társadalomban. Ebbe a második csoportba tartozott a zene is, ami nemcsak az ember ünnepeit tette tartalmassá és méltóságteljessé, hanem a hétköznapok szerves tartozéka volt, azaz gyakorlati funkcióval is bírt. E nemes hagyomány őrizői és fenntartói azok az európai nagy műhelyek, ahol a tudás megszerzésének aranyfedezete nem az állandóan változó napi érdekek mentén valósul meg, hanem a múlt értékeire alapozva és korunk elfogadható követelményeit figyelembe véve szilárd elvi értékrendet közvetítenek. Ilyen intézmények napjainkban: az angol „college"-szkólák, a montserrat-i bencés kolostor szkólája, a római Cappella Sistina, a lipcsei Tamás-templom iskolája, avagy a Wiener Sängerknaben. Magyarországon is igen korán elfogadottá vált ez az iskolatípus, hisz 1028-ból maradt feljegyzés szerint tudjuk, hogy Esztergomban már püspöki szkóla működött! A XVI. század elején pedig a budai szkóla európai hírű volt! A török korszak után újra felvirágzott a püspöki székhelyek és szerzetesi iskolák mellett az esperesi, ill. plébániai gyakorlatban ez az iskolatípus. Az újkori magyar oktatáspolitikának egy kísérletező kedvű protektora révén lehetőség nyílt 1984-ben föléleszteni ezt a modellt, az akkor még minden oldalról támogatott ének-zenei általános iskolák mellett, kísérleti jelleggel. Ebből nőtte ki magát többek között 1988-tól kezdődően, de végleges formáját csak 1996 őszétől elnyerő Budapesti Énekes Iskola (BÉNI) a belváros-lipótvárosi Deák Diák Általános Iskola keretei között.
Két különböző formában működő énekes iskola is dolgozik még az országban. A 20. század második felének egyházzene-pedagógiai útkeresései közepette a régmúlt és a közelmúlt tapasztalatai alapján 1984-től születtek az ún. énekes iskolák, zeneiskolákhoz, általános iskolákhoz, majd egyházi iskolákhoz kapcsolódva. Tevékenységüket minőségi működésük fennmaradása igazolta, és lassú, de folyamatos szaporodásuk oda vezetett, hogy kitartó szakmai munkával 2013 tavaszán, az új iskolai kerettantervek megjelenésekor mint ajánlott és választható kerettanterv immár hivatalosan is elérhető. Ami közös az énekes iskolákban: a kizárólag remekművekből álló tanított repertoár minden területen (gregorián énekek, népénekek, liturgikus játékok, népi gyermekjátékok, népdalok, műdalok, komolyzenei részletek) és minden megtanult éneknek a megfelelő gyakorlatba állítása (liturgia: szentmise és zsolozsma, egyházzenei hangverseny, közös éneklés, táncház, színpadi koncert). A magyarországi énekes iskola célja egyrészt, hogy a gyermekeket a kezdet kezdetétől a művészi zene teljességébe vezesse be, s ez által az "ars musica" ízlés- és emberformáló erejét az oktatásban és a nevelésben minél jobban érvényesítse.

Kirilla Pál
igazgató
Egyek, Móra Ferenc Katolikus Általános Iskola és Óvoda