Az Advent a várakozás nem egy különleges idő az életünkben, hanem mindnyájunk sorsának legmeghatározóbb kísérője, állandóan jelenlevő valósága. Életminőségünk, boldogságunk meghatározója, hogy mire es hogyan várakozunk. Tehetetlenül, szenvedve, vagy reményekkel es a cél eléréséért minden megtéve éljük meg életünk szakaszait. Mint a bölcseknek, nekünk is újra es újra feltűnik az Isten hívásának Csillaga. Egy üzenet, egy gondolat, amely hív, vezet, hogy beteljesüljön életünk. De minden hívó fény között a legfontosabb es legfényesebb a karácsony csillaga.
„A csillag az Atyától származó jel, ami odavezeti a kereső napkeleti bölcseket a Megváltóhoz.
A karácsonyi csillag fénye ma is a Teremtő nagy erejű szavának megjelenítője: „Legyen világosság!" – legyen világosság bennem, a családomban, munkámban, Egyházamban, országomban, az egész Földön. Legyen a sütetből világos.
A betlehemi csillag jel is. Jeleket küld az Isten a teremtésben, a természetben, es küld Fiában.
Aki észreveszi a csillagot, azt teszi, amit a bölcsek: nekivág. Nem fel a távolságtól es az úttól, nem fel elhagyni biztonságos otthonát es eddigi életét, mert lendületet es reményt nyer. Amíg az ember nem tálalja meg a maga csillagát, addig egy helyben toporog, erői parlagon hevernek, életkedve igen langyos. Az ember akkor tud élni, haladni, tűrni, ha megtálalta Istentől kapott hivatását. Amit Isten előtti szeretetben teszek meg vagy szenvedek át, az hivatás.
A csillag előre vezet. életünk vezércsillaga megy az időben, míg el nem jut az örökkévalóságig. Figyelő tekintetünket így elsősorban a jövőre, sőt, az abszolút jövőre kell szegezni – s abból élni."
Felföldi László plébános
ADVENT
Az advent az egyházi év kezdeti szakasza, Krisztus hármas eljövetelére utal:
1. történeti eljövetelére, vagyis a megtestesülésére és megszületésére (Karácsonykor ünnepeljük);
2. a kegyelmi eljövetelére a jelenben, minden ember lelkébe;
3. végül történelem-végi eljövetelére, a világ végén.
(Advent = Úrjövet; adventus = jövet; latin szó). A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje ez, amikor Isten Fiának emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Egyúttal olyan időszak is, amelyikben ez a visszaemlékezés ráirányítja figyelmünket Krisztus történelemvégi, második eljövetelének várására. E két ok miatt az adventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje. Az előkészület és a várakozás miatt ezt az időszakot bensőségesség és örvendező hangulat jellemzi. Az időszak szimbóluma az előkészített, üres trónus.
Az adventi első vasárnapja 2014 november 30-a, vasárnap. A karácsonyig tartó időszakban négy adventi vasárnap tartozik, ez a felkészülési idő karácsony misztériumához. Advent az imádság ideje, bűnbánati idő; Krisztus eljövetelére való várakozás és a Messiás utáni vágy jellemzi; ezen kívül fontos vonása a Szűzanya leggyengédebb tisztelete.
A történetileg már korábban kialakult nagyböjthöz hasonló bűnbánati és készületi időszak az advent: a harmadik vasárnap kivételével a liturgia színe a bűnbánat és vezeklés színe, a lila, viola; a bűnbánati hangulatot az orgona minimális használata, és az oltár virágdíszítésének elmaradása is segíti; a szentmise szövege is bűnbánatra és komolyságra int. Mindazonáltal nem olyan szigorú idő, mint a nagyböjt.
Az eljövendő és nagyon várt Üdvözítő adventi ünneplése elképzelhetetlen a Szűzanyára gondolás nélkül. Az adventet liturgikus Mária-hónapnak is nevezik. A hajnali misék hangulata a Szent Szüzet a kereszténység hajnalcsillagának mutatja be a Szeplőtelen Fogantatás ünnepével, amit advent elején, december 8-án ünneplünk.
Adventi koszorút szokás a templomokban és családi otthonokba készíteni. Négy gyertyát helyeznek rá, minden héten eggyel többet gyújtanak meg. A 3. vasárnap gyertyája rózsaszínű szokott lenni, mert ez a vasárnap örvendező jellegű. A gyertyák meggyújtását közös imával, ünnepélyesen szokás végezni.
Advent ünneplése nyugaton az 5. századtól a Karácsony ünneplésével együtt terjedt el. Négy, majd öt-hétig tartott eleinte, és VII. Gergely pápa állapította meg végül is a négy vasárnapból álló időszakot.
Advent időszakához kapcsolódóan sok szép népi szokást ismerünk, pl.: "Szállást keres a Szentcsalád"; "Csillagéneklés"; "Háziáldás.