Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

(Válasz az elvált és újraházasodott emberek problémájára)

„Azt mondta az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkossunk hozzá illő segítőt is" (Ter 2,18). Mennyei Atyánk a Szentháromság csodálatos egységének mintájára teremtette meg az emberi nemet, mert egy ember a másik nemű személlyel életközösségre akar és tud is lépni. Boldogan mondja Ádám Éva láttán, hogy „ez végre csont az én csontomból és hús az én húsomból... és ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek"(Ter 2,23-24). Jézus Urunk szinte szó szerint megismétli ezeket a bibliai szavakat, amikor erről kérdezik, és hozzá teszi, „amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza"(Mt 19,6).

És itt is vagyunk a probléma gyökerénél, a szétválasztásnál. Az isteni mintát, elvárást, parancsait sajnos nem tudjuk mindig követni. A szentségi házasságban élő híveink egyik legnagyobb fájdalma és tragédiája, hogy ha bármely ok miatt házasságuk tönkremegy, végső soron polgárilag elválnak és megszűnik az életközösség. A szentségi házassági kötelék továbbra is megmarad, Isten előtt továbbra is házasok, de már külön élnek. Pedig tudjuk, hogy a házasság méltósága, mely a megkereszteltek között Krisztus és az Egyház közötti szeretetszövetségben való részesedés és annak képmása (vö. Ef 5,23), mindenek felett védendő. A megkötött és elhált házasságot „semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált" – mondja az Egyházi Törvénykönyv (CIC 1141. kánon).

Ezeket a fent leírt isteni kinyilatkoztatáson alapuló elveket figyelembe véve, elvált és újra házasodott híveink égető nehézsége, hogy el vannak tiltva a szentségektől, így nem gyónhatnak és nem áldozhatnak, mert az ilyen hívők állapota és életkörülményei „konkrétan ellentmondanak annak a Krisztus és Egyháza közötti szeretetnek, amelyet az Oltáriszentség jelez és megvalósít... és ezeknek a katolikusoknak a szentáldozáshoz bocsátása tévedést és zavart okozna, mert a hívők azt gondolhatnák, hogy a házasság felbontható"(Szent II. János Pál: Familiaris consortio. Apostoli buzdítás, 84. l.).
Ugyanakkor, elvált és újra házasodott katolikus testvéreink szentségekhez járulhatnak, ha vállalják az un. József-házasságot. Ennek lényege az, hogy mint a Szűz Anya és Szent József, teljesen megtartják egymás közösségében a szűzi életet, és tartózkodnak a nemi élettől. Ez tágabb értelemben úgy van, hogy az idő múlásával közös megegyezés alapján a házaséletet beszüntetik. A házasfelek oly annyira vágynak a szentségekre, hogy inkább lemondanak a házaséletről. Ekkor, jelezve plébánosuknak elhatározásukat, kérhetik a szentségeket. Ehhez hasonló az a helyzet, amikor a felek koruk és egészségi állapotuk miatt már nem élnek házaséletet, úgyszólván testvérként élnek egymással, kérhetik plébánosuktól a szentségek vételét
Tudjuk azt is, hogy az a katolikus hívő, aki kénytelen volt elválni, az életközösséget felbontani, de újabb házasságot nem kötött polgárilag és össze sem költözött senkivel együttélésre, természetesen továbbra is részesülhet a szentgyónás, szentáldozás kegyelmeiben.
Minden nemzedék küzd ennek a nehéz helyzetnek a kezelésével. Akik ebben az állapotban élik katolikus hitüket és gyakorolják vallásukat, úgy érzik, hogy nem segít rajtuk senki. Krisztus bíztat azonban minket: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt" (Mt 16,25). A keresztjét és nehézségeit hordozó hívő embert igenis segíti és felkarolja egyházunk. A Bibliát és annak isteni tanítását nem változtathatjuk meg, nem mondhatjuk azt, hogy ebben a modern korban mindenki azt teszi, amit akar, mert ezek az előírások értünk vannak, és tulajdonképpen sok bajunknak okozója éppen az, hogy nem tartjuk meg Isten tanítását. De látnunk kell, hogy a lehetetlenségek és kudarcok mögött mindig ott ragyog Krisztus arca és bátorít a kitartásra. Aki el van tiltva a gyónástól és az áldozástól, nincs eltiltva a következőktől: vasárnapi szentmisén való buzgó részvételtől (még felolvasást is vállaljon); a hűséges imádkozástól (vegyen részt imacsoportokban); a komoly bűnbánattartástól; a szentmisékben lelki áldozástól, melyben az áldozás idején belemerül Krisztus fönséges szemlélésébe; a komoly jótékonykodástól; a családja aktív kereszténnyé nevelésétől; a plébánia közösségi életétől; az egyházközség érdekeinek társadalmi képviseletétől stb.
Várjuk a Szentatya és a hamarosan kezdődő püspöki szinódus útmutatásait, hogy döntéseik alapján az elvált és újra házasodott testvéreink helyzete könnyebbedjék. Kérjük a Szűz Anyát, hogy égi közbenjárásával segítsen minket.

Szováti Tamás plébános Nyíregyháza-Oros