Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Olajszentelési szentmisét mutatott be Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a papok és a hívek közösségében Nagycsütörtökön a Debreceni Szent Anna székesegyházban. A szentmisében a szentségek kiszolgáltatásához szükséges — a keresztelendők, a betegek olaja, valamint a bérmáláshoz szükséges krizma – megáldása mellett, a papi fogadalmak megerősítésére, a papszenteléskor tett ígéretek megújítására is sor került. A megyéspüspök homíliájában az utolsó vacsora üzenetéről elmélkedett és a pápaválasztás eseményeinek egy-egy mozzanatát állította párhuzamba a papi hivatással.
— "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek..." (Lk 22, 15). Az utolsó vacsora alaphangja a szeretet — emelte ki homíliájában a főpásztor. — Az utolsónak nevezett vacsorán Jézus a művének összefoglalását valósította meg, amely az Isten szeretetéről szól. Mégsem befejezésről, teljes búcsúzásról van szó, hanem első Eukarisztiáról, első szentmiséről és az első papszentelésről.
Jézus az utolsó vacsorán alapított Oltáriszentségbe rejtette bele a kereszten megvalósult és a föltámadásban teljessé vált életáldozatát, hogy mi, földön élő emberek, mindig találkozzunk az üdvösséges ajándékával. Ezzel nem az eltávozását, hanem a közöttünk lévő maradását biztosította. Ezért valljuk és hisszük, hogy Krisztus valóságosan, szentségi módon van közöttünk az eukarisztiában. Ezen kívül ajándék az az apostoloknak adott isteni fölhatalmazás is, amellyel a papok bemutatják a szentmisét és Krisztus életáldozatát jelenvalóvá teszik számunkra.
A szentségi karakter több, mint az ember
— Ahogyan a szentmisében, a kenyérben és a borban szentségi változás történik, ugyanúgy valljuk, hogy a papszentelésben is, hiszen akit pappá szentelnek, annak lelkén az eltörölhetetlen szentségi karakter meghatározza az életét — hangsúlyozta a főpásztor.— Jézus tehát nemcsak az Oltáriszentségben, hanem a papi szolgálat által is velünk maradt. Ezt az ajándékot is ünnepli a papság ezen a napon, amit az ígéretük megújításában is kifejeznek. A papi hivatás olyan ajándék, ami több mint az ember, és amiben az embernek minden nap a teljesebb irányába kell haladnia. — Majd a főpásztor kérte a híveket, hogy imáikkal segítsék a papokat hivatásuk megélésében.
Isten megkönyörül és feladatot ad.
Ezután Bosák Nándor püspök atya Ferenc pápa megválasztásának az egész Egyház számára örömteli eseményeit idézte fel. Kiemelte a Szentlélek működésének, a pápaválasztás során megtapasztalt valóságosságát, majd hozzátette, hogy ebben a tekintetben a papi hivatás is az Isten működésének, irányításának a hatalma alatt áll. Ez a hivatás tehát nemcsak az embertől függ, hanem a Szentlélektől, aki mindig véghez viszi akaratát az ember gyengesége, hiányossága ellenére is.
Majd a főpásztor kiemelte, hogy Ferenc pápa a névválasztással — Assisi Szent Ferencre gondolva — a világ legnagyobb problémáját, a szegénységet, az embernek az anyagiakhoz, a hatalomhoz való viszonyát állította a figyelem középpontjába.
Ferenc pápa „Miserando atque eligendo" („megkönyörült és kiválasztotta" (Mt 9, 9) jelmondatára utalva pedig elmondta az Isten mindig irgalmas szeretettel tekint az emberre. Észrevesz bennünket, nem azt nézi, hogy én ki voltam, hanem mi van Őbenne az ember iránt, mert az irgalmas szeretet a gyengéhez odahajló, fölemelő szeretet. Az Isten előtt mindnyájan szegények vagyunk, Ő kiválaszt és feladatot ad az embernek. Isten olyan pápát rendelt most a mai világban az Egyház számára, akin keresztül a szegénységre és az irgalmasságra irányítja a figyelmet, így a Szentatya példáján keresztül nekünk is meg kell tanulni, hogy ne a hatalom, a fölényeskedés, a legyőzés, a megszerzés gondolata töltsön el bennünket, hanem az odahajoló, irgalmas gazdagító szeretet.
Végül Bosák Nándor püspök atya arra a megható mozzanatra emlékeztetett, amikor a pápa a megválasztásakor azzal a kéréssel fordult a hívek felé, hogy imádkozzanak érte. Akkor a több száz ezer fős tömeg hírtelen elcsendesedett és sokan ott a téren letérdeltek, vagyis megértették, megérezték azt, hogy a pápa szolgálata, a papi szolgálat az imádság dimenziójában valósul meg. Az egyház közösségét tehát az imádság tartja össze.