Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Január 19. és 24. között került sor városunkban az országosan meghirdetett imahét részeként a Krisztus-hívők egységéért megrendezett Ökumenikus Imahétre, hogy a különböző felekezetű egyházak képviselői és hívei egymás énekeit megismerve, egymás templomaiban együtt imádkozva forduljanak Istenhez. Esténként „teltházas" istentiszteleteken hallhattuk lelkipásztorainktól Isten igéit.
Ezékiel próféta jelmondata az egyházak egységére, egymáshoz közelítésére, a szétszakadás csökkentésére, az esténként elhangzó Szeretethimnusz pedig a szeretet fontosságára hívta fel a figyelmünket.

Ruszki Gábor római katolikus plébános 19-én a Harmadik Évezred Templomában a világ által ránk, keresztényekre erőltetni akaró szerepről beszélt, valamint a testvériségről, a lelki barátságról, amely szoros köteléket fűz közöttünk, hiszen Jézus barátai vagyunk egy olyan világban, ahol ember embernek farkasa.

Ezt a gondolatot fojtatta tovább 20-án a görög katolikus templomban Mellich Mihály evangélikus lelkész: „A háború és a viszálykodások, az erőszakhullám közepette is hirdetni kell Jézus Krisztust, aki életével példázta, hogyan lehet igazi áldozatot bemutatni embertársainkért. A megoldás kulcsa pedig elsősorban a mi kezünkben van, hogy keresztény emberekként hogyan tudjuk Jézust reprezentálni." – mondta.

21-én a római katolikus templomban Ruszki Gábor köszöntőjében a keresztvetés jelentőségéről szólt, amely számunkra Jézus ruhájába való öltözködés, amellyel kinyilvánítjuk az Úr számára, hogy életünk valóban a kegyelmet hordozza, hiszen már Jézus van bennünk. Beszélt arról is, hogy az ökumenizmus jelen van Fehérgyarmaton, mert a templomfelújítás idején mind a görög katolikus egyház, mind a református egyház felajánlotta templomukat, hogy a felújítás ideje alatt is lehessen hol a szentmiséinket megtartani. De hosszú időre nyúlik vissza az összefogás a történelemben is, hiszen a mostani oltárképünket a református testvérektől kaptuk anno ajándékba, amikor templomunk leégett.

Szalai László református lelkipásztor igehirdetésében arra kereste a választ, hogyan válik láthatóvá a láthatatlan hit? A hit láthatóvá válását a bénát Jézushoz elvivő négy ember hitén keresztül mutatta be, akik önzetlenül, önfeláldozva, összetartva, fel nem adva vitték el Jézushoz társukat, bebizonyítva feltétlen hitüket Jézus iránt. Felhívta a figyelmünket, hogy az egyházaknak, a magyar népnek nincs más kiútja az önző világból, csak a Krisztusból táplálkozó önzetlenség. A rendíthetetlen hit és bizalom csodákra képes, de ha hitünk meginog Krisztusban, a kereszténység elveszíti erejét.

22-én a református templomban az igét Kósa László, nyíregyházi-sóstói református lelkipásztor hirdette. Igehirdetésének alapja Jeremiás próféta száműzöttekhez írt levele volt, amelyben Jeremiás által az Úr arra hívja fel a figyelmet, hogy nem a múltat kell fájlalni, mert előttük a jelen, és a jövő: „építsetek, imádkozzatok, munkálkodjatok, sokasodjatok!„ Az emberek elhagyhatnak bennünket, de a szívünk ne hagyjon el. Az Isten sem hagyta el népét még a szolgaságban sem. Elveszett ugyan az országuk, de megmaradt a nemzetük. „Lehet, hogy elvész egy templom, roskadozhat is, de felemelő érzés, ha marad egy közösség Istennek. Templomot felépíteni, újjáépíteni nemcsak téglából lehet, először lelkek, szívek kellenek: önmagunkat építjük a templomba, élő kővé válva." – hirdette.

23-án, a római katolikus templom adott ismét otthont az ökumenikus istentiszteletnek, ahol Némedi Gusztáv református lelkipásztor szolgált. „A világ azt várja el tőlünk, ha egy közösséghez akarunk tartozni, ha azt szeretnénk, hogy elfogadjanak bennünket, hogy előrébb jussunk a ranglétrán, hogy egyáltalán bent maradjunk a közösségben, hogy tartsuk be elvárásaikat, ha pedig nem tesszük, megszabadulnak tőlünk. Az evangéliumban említett vaknak is azt mondták, forduljon szembe Jézussal, és mikor kiállt a hitéért, elkezdték támadni, végül pedig kiközösítették. Jézus Krisztus azonban a vak embernek nemcsak a szemét nyitotta meg, hanem magát az embert is: öntudatot, önbizalmat, magabiztosságot, önbecsülést és hitet adott neki. Nem mások formálnak minket értékessé, hanem maga Jézus Krisztus. Mindenki egyedüli, de egyformán értékes Isten előtt. Ne emberekhez akarjunk csiszolódni, hanem Jézus Krisztus szavát kövessük." – emelte ki igehirdetésében.

Imahetünk záró istentiszteletére, 24-én a református templomban került sor. Szalai László köszöntőjében a hétfőn két fadarabból összeillesztett keresztre utalt. Kovács Róbert görög katolikus paróchus prédikációjában Bábel tornyának történetére emlékeztetett bennünket. „Abban az időben az emberek még egy nyelvet beszéltek, összetartóak voltak, lelkesen építették a templomot. De többek akarták lenni Istennél, aki ezért nemcsak szavakkal választotta el egymástól az embereket, de kilométerekre is. Éppen ezért ne akarjunk mi istenek lenni, maradjunk meg embereknek, és ne hagyjuk, hogy hitünk tüze kialudjon. Kezdjünk el imádkozni, együttérezni, és jót cselekedni! Emellett ápolnunk kell Istentől ajándékba kapott lelkünket. A lélek ugyanis jó tűz, mely elpusztítja a felesleges salakanyagot."

Ez a hét is bebizonyította, hogy minden az első lépésekkel kezdődik. Most még csak egy hét, holnap már egy hónap, és lehet, hogy eljön az idő, amikor végleg megszűnik a szétszakadás, és az emberek igazi testvérek lesznek, mint ahogy ezen az ökumenikus héten is, amikor is egy szívvel és egy lélekkel tudtunk Istenhez imádkozni.

Dr. Kádár Brigitta
a Magyar Katolikus Újságírói Szövetség tagja