Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Ha jól megértenénk, mit jelent papnak lenni, belehalnánk, nem az ijedtségtől, hanem a szeretettől" - ismételte gyakran Vianney Szent János arsi plébános, aki Isten szíve szerinti lelkipásztor volt. Mindenekelőtt a végtelen alázat jellemezte, ugyanakkor tudatában volt annak, hogy mint pap, hívei számára az isteni irgalmasság egyik legértékesebb ajándéka. Végtelen nagy felelősségérzettel rendelkezett. XVI. Benedek pápa a 2009. június 19-én nyitotta meg a papok évét a római Szent Péter-bazilikában Vianney Szent János halálának 150. évfordulójához kapcsolódóan.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében - más egyházmegyékhez hasonlóan - az erre legméltóbb ünnepen a papszentelésen nyitotta meg Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök a papság és híveik körében az egyházmegyei papok évét június 20-án Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházban. Köszöntő gondolataiban kiemelte, hogy a jelenlévők - akik közül a szentelendők jöttek és akiknek szolgálatára indulnak -, mindannyian részesei az ünnepnek, a papi szolgálatnak, és érdekeltek a papság ünnepében is, hiszen egy éven át különös figyelemmel kell fordulni a papi szolgálat felé, imádkozni, hogy az betöltse feladatát és szülessenek újabb hivatások az egyházban. Majd a főpásztor Bancsi Zoltán és Gyetkó László diakónusokat pappá, Földes Gábor és Törös Ádám akolitusokat diakónussá szentelte a szentmisén.

„Jézus Szíve szerint pap"

- A papszentelés Jézus Szíve ünnep gondolatának a fényudvarában történt, a Szentatya is ezt az ünnepet választotta a papság évének megnyitására, amivel azt akarta tudatosítani, hogy a papi szolgálat a Jézus Szíve mélységes titkával van kapcsolatban - fogalmazott a főpásztor a szentelendőkhöz intézett intelmeiben. - Jézus Szíve, az Ő belső lelkületét, valóságát, a megváltói küldetését hangsúlyozza, azt, hogy az Isten benne kiárasztotta szeretetét, és befogadott, részesített bennünket az életünket éltető, tartalmat adó szeretetben. A papi szolgálatnak ebben fontos szerepe van. Ha meg akarjuk érteni a papságnak, mint az isteni szeretetnek a gyökerét, akkor ezt a szeretetet kell kibontani, és ehhez kell viszonyítani az életünk eseményeit.

- A „Jézus Szíve szerint pap" kifejezésen a bensőnket átható, igazító legmélyebb valóságot, értjük. A pap életének, Jézus Szíve szerintinek, Jézus világához, eszméjéhez, iránymutatásához kell igazodni. Ez kell, hogy áthassa a papi élet minden területét. A papok évében ezért is imádkozunk és vesszük őket körül nagy nagy szeretettel, hogy ezt megértség, hogy Isten kegyelmével legyenek „Jézus Szíve szerint papok" – emelte ki a püspök atya az Jézus Szívének titkát.

Az út, igazság és az élet

- Az utolsó vacsorán Jézus a lábmosással megmutatta, hogy a szeretete milyen természetű, majd az apostoloknak adta kenyér és bor formájában a keresztáldozatát, és megbízást adott nekik, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére - utalt a papság alapítására a főpásztor. Jézus szeretetének a megnyilvánulása az apostolokra rábízott szolgálat, ami egész életre szóló odaadást, elkötelezettséget, hűséget, kitartást jelent az ember számára jelent.

- A papi szolgálat, „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14,6) dimenziókban valósul meg. Az út Jézus Krisztus parancsai, amit a pap hírdet, képvisel akár tetszik a világnak, akár nem, és legfőképpen a maga éltében áll oda és hordozza az üdvösség útját. Elsősorban ő maga akar az Isten útján járni, mert a papi szolgálat nemcsak szavakból, mások tanításából, hanem saját maga megszenteléséből áll. Jézus föltárja az ember számára az igaz élet útját. A pap feladata pedig, hogy hírdesse ezt az igazságot, és megélje azt az életet, amit Jézus a szívében hordozott - fejezte be gondolatait a főpásztor.

Kovács Ágnes
sajtóiroda