Szeptember 23-án Szent Pio atya tiszteletére szentelt templom búcsúját tartották Nyírcsászáriban, valamint megemlékeztek a templom felszentelésének 10. évfordulójáról. Évről-évre egyre jobban emelkedik a Páter Pio templombúcsún résztvevők száma, határon innen és túlról: Kárpátaljáról, Szatmárnémetiből és Aradról. Pio atya tisztelői ragyogó napsütésben mondtak köszönetet és adtak hálát az Úrnak és lélekben megerősödve tértek haza otthonukba.
Francesco Forgione 1887. május 25-én született az olaszországi Pietrelcinában. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. A beneventoi dómban szentelték pappá, 1910 május 10-én. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté.
Pio atya élete középpontjában a szentmiseáldozat bemutatása, az Oltáriszentség állt. A karizmatikus papnak rendkívüli képességekben és misztikus adományokban volt része; a leírások tanúsága szerint a levitációt és a bilokációt is megélte. Ezrek gyóntatója volt, a lélekbelátás képességével rendelkezett. Sokszor napokig nem vett magához táplálékot; elegendő volt számára a szentáldozás. Számtalan szenvedést viselt. Váratlan lázrohamai idején a lázmérők rendszerint szétpattantak; testhőmérséklete gyakran 48 fok fölé szökött fel. A gonosz gyakorta és páratlan módon gyötörte.
A kapucinus szerzetes 1915. szeptember 20-án részesült Krisztus sebeiben, melyek kezdetben láthatatlanok, de nagyon fájdalmasak voltak. A később vérző sebekként láthatóvá vált stigmákat 50 éven keresztül, haláláig viselte Padre Pio.
Boldoggá avatására 1999-ben, szentté avatására 2002-ben került sor.
Forrás: Magyar Kurir