Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Iskolának búcsút sosem mondtam..." címmel, ünnepi műsorral köszöntötték a 60. születésnapját ünneplő nyírbátori Báthory István Katolikus Gimnázium és Szakközépiskolát az iskola tanárai, diákjai 2014. október 17-én.
Keszthelyi Zoltán költő gondolatát „Iskolának búcsút sosem mondtam..." tizenhat tanár is igazolja, hiszen az iskola volt diákjai tanáraiként tértek vissza az iskola falai közé. Ők külön köszöntötték az iskolát a jubileumi ünnepen.
Az ünnepségen részt vettek a történelmi egyházak képviselői, az iskola korábbi igazgatói, nyugdíjas pedagógusai, volt diákjai is.

A jubileumi ünnepségen Bosák Nándor püspök atya jókívánságait fejezte. A főpásztor elmondta, amikor ő diákként először lépett be a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumba, annak előcsarnokában Tóth Árpád emléktáblája fogadta alatta az idézettel: „Jó iskolánk, még ötven évet érj meg!" Tóth Árpád, mint az iskola volt diákja az iskola 50 éves évfordulójára írta ezt a jókívánságát.
Az emlékezés, ünneplés nemcsak a múlt számbavételét jelenti, hanem az előretekintést is mondta a főpásztor. Minden, ami 60 év alatt történt az intézmény életében, nehézségek, küzdelem, öröm, alapot jelent, amire a jövőjét építi. A Báthory gimnázium erre a biztos alapra építet. Az 59 év a múltat jelenti az 1 év pedig a jövőt. Egy ével ezelőtt vette át az iskolát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye és ezzel olyan szellemiségű nevelés kezdődött meg az iskolában, amely hátterét a kereszténység adja meg, és az az élettapasztalat, amely az évszázadok során kialakult. Az iskola ezzel egy nagy családba, szellemi közösségbe lépett be, hogy a korábban végzett munkát, ezzel a háttérrel valósítsa meg.

Rácz Tiborné az iskola igazgatója ünnepi beszédében visszatekintett az iskola múltjára. A múltidézést Wass Albert művében megjelenő kőrisfához hasonlította, mely minden évben megmérte a földet, amit a gyökereivel átölelve tartott, majd megmérte magát, hogy az évek hosszú során át mit gyűjtött évgyűrűi közé, mennyi vihart és mennyi fagyos éjszakát, mennyi napsugarat, mennyi madárdalt és virágillatot. „És végül megmérte feje fölött a magasságos eget, amit csak képes volt belátni, s ami örökké mozdulatlanul őrködött fölette, mint egy gazdag, jóságos apa."
Az igazgatónő elmondta, az iskola közössége is számvetést készít a 60 évről, a sikerekről, a magukkal hozott örökségről. Majd bemutatta azokat a mérföldköveket, amelyek új irányt mutattak az intézmény életében:

A nyírbátori gimnázium 1954-ben reál- és humán osztály indításával kezdte meg működését. Fiatalos lendülete korán megmutatkozott az iskola életében. A tanárgenerációk Németh László gondolatiságát hagyták örökül az őket követőknek. „A jó tanár... önálló véleményalkotásra és munkára ösztönöz, ugyanakkor tudásban, magatartásban, anyanyelvhez, hagyományokhoz való ragaszkodásban a tevékeny, művelt ember mintaképe."
A gimnáziumi oktatás mellett 20 éven keresztül a cipőipari szakközépiskolai képzés is színesítette a kínálatot. A '80-as években az ének-zene tagozat bevezetésével a nyírbátori zenei napok rendezvényeinek és a zenei kultúra fejlesztésének részesévé válhatott az intézmény. 1992-ben új típusú képzési forma, a nyolcosztályos gimnázium indítása mellett döntöttek. 2000-ben visszatért a szakképzés az épület falai közé immár megújult formában, vendéglátás-idegenforgalom szakterületen, melynek folytatásaként megjelent az érettségi utáni szakképzés. A nappali tagozat mellett kezdetektől fogva működött a levelező tagozat, ahol felnőttképzéssel foglalkoztak.

2013 szeptemberétől, mint katolikus iskola közel 600 diák számára kínált új lehetőséget. Lehetőséget egy nagyobb közösséghez tartozásra, a szellemi és erkölcsi tudás megszerzésére, testi-lelki fejlődésre, nyugodt, biztonságos, kiszámítható légkörre. Az iskola közössége élve a felkínált lehetőséggel új hagyományokat teremtett az eltelt egy év során: az adventi közös elmélkedés, hamvazkodás szertartása, az iskola közösségének közös keresztútja, évfolyammise, iskolamise, lelket és szellemet gyógyító lelki gyakorlatok, hónapot indító lelki gondolatok.
Végül az igazgatónő Sík Sándor: A néma miatyánk című versével a költészet nyelvén fogalmazta meg hitvallásukat és kérte az iskola védőszentjének, Szent Istvánnak közbenjárásával Isten áldását.

„Akarom élni az egész hitet,
Szeretni, ahogy Isten szeret,
És bízni, bízni akarok,
Abban, amit Krisztus hozott.
Nem érzem, nem is gondolom,
De akarom, akarom, akarom."

A jubileumi ünnepnapon az iskola közössége a régi Édesanyák úti gimnáziumi épületet és a 45 éves évfordulón elhelyezett emléktáblát megkoszorúzták, valamint megtartották az iskola védőszentje Szent István napi megemlékezésüket is.

Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye