Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Menjenek torony iránt”, hangzott egykor a válasz arra a kérdésre merre kell menni egyik vagy másik irányba. A templom így nemcsak a lelkünknek mutat utat, hanem a tájékozódásban is eligazítást nyújtott. 2019. október 18-án az egyházközség történetét bemutató kiállítás nyílt a Nonprofit Közösségi és Szolgáltató Ház kiállítótermében Újfehértón.

Az újfehértói Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus templom a város egyik legszebb épített öröksége. Az 1812-ben felszentelt késő barokk stílusú épület ebben az évben a Kulturális Örökség Napjai alkalmából mutatta be értékeit kicsit másképp. A Zajti Ferenc Kulturális Központ Helytörténeti Gyűjteménye és a Római Katolikus Egyházközség közös szervezésében indult el 2019 szeptemberében a programsorozat, melynek első részében a templom és a plébánia története és művészettörténeti értékei tárultak fel. A templom ez alkalommal feltárta az érdeklődők számára a máskor a nyilvánosság elöl elzárt termeit és kincseit is.

A felcsendülő Ave Maria dallamai és a kiállított tárgyak különleges hangulatot hoztak el a megnyitó résztvevői közé.
A tárlat végigkíséri az újfehértói Római Katolikus Egyházközség történetét az 1767-ben történt újraalapítástól kezdve napjainkig. A kiállítás rendezői (Zsirosné Seres Judit és Tóth Zsuzsanna) tudatosan két nagy egységre bontották a bemutatásra kerülő anyagot. Az első történeti rész mellett, a belső teremben egy kis „szentély” rész került kialakításra, lehetőséget adva ezzel egy kis elcsendesedésre a látogatóknak a kiállított kegytárgyak között.

Dr. Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta, a katolikus egyház számára a művészetek pártolása mindig fontos szerepet kapott.
Kiemelte azt is, hogy milyen fontos napjainkban a keresztény hagyományok megőrzése és a közösségi élet, a hit gyakorlása.

A rendezvény a megnyitó után a rajzpályázat értékelésével folytatódott.

A 9-10. században pápai rendeletre kezdték felfesteni a templomok falára az evangéliumi történeteket. Így juttatva el a bibliai történeteket írni, olvasni nem tudó hívők számára. A programsorozat két szervezője által meghirdetett rajzpályázat témája az épített örökségünk, a templom volt.
A beérkezett rajzokat korcsoportonként értékelte a szakavatott zsűri. Érdekes volt megszemlélni, hogy a legkisebbek milyen különös képi világgal jelenítik meg a templomot, a közösséget. Szinte kubista módon egyszerre több képsíkból is ábrázolták a templomot. Az alsó tagozatosok már biztos kézzel nyúltak a különböző festészeti technikákhoz. A felső tagozatosok képei a hithez való viszonyukat is tükrözik. A felnőttek pedig már igazi műalkotásokat készítettek.

A díjakat Gál Ferencné igazgató és Juhász Imre címzetes kanonok plébános adta át.

A kőből épített templom csupán jelkép, élővé a Krisztusban eggyé vált közösség teszi. A közösségek tagjainak tenni kell azért, hogy templomuk nyitott és jól működő legyen és maradjon. Ezzel a gondolattal vezette be Zsirosné Seres Judit a következő programot. Az újfehértói egyházközségen belül különféle lelkiségi csoportok működnek, melyek közül ezen az estén hét közösség vállalta a bemutatkozást. Patai Zoltán világi elnök az egyháztanács munkáját mutatta be. A Fokoláre mozgalomról szólt Ballainé Pulh Mária képes összeállítása, s ez tette érdekessé az előadását. Juhász Istvánné a színes és pompás, Cursillo közösségről beszélt. A KALOT egyesületet dr. Bacsu Attila vezette, tőle tudhattunk meg érdekes dolgokat erről az egyesületről. Az Ifjúsági Énekkart Kristóf József kántor úr koordinálja, de elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, a rövid összefoglalót a fiatal zenélni szerető közösségről Perényi Ágnes olvasta fel. A keresztény édesanyák Szent Mónika Közösségét Filepné Józsefné mutatta be. A Felnőtt Énekkar mozgalmas életéről Hotzi Péter tanár úr mesélt.
Ezek között van olyan közösség, amely több évtizedes múlttal rendelkezik, és van, mely csak néhány éve jött létre. Mindegyikükben közös azonban, hogy munkájukat nagy lelkesedéssel és erős hittel végzik. Építik és szépítik a templom és a plébánia környezetét. Segítik a rászorulókat, közös kirándulásokat, összejöveteleket szerveznek és szolgálnak a miséken.

A bemutatkozást a plébánia felnőtt kórusa zárta Beethoven kórusművével.
A rendezvénysorozat Juhász Imre plébános méltató szavaival zárult.
Ezen az estén a résztvevők nemcsak egy a város életében több évszázadon keresztül jelentős szerepet betöltő egyházközség életét ismerhették meg, hanem a benne működő aktív, egymás és a világ felé nyitott, ugyanakkor a nemzeti és a keresztény hagyományokat őrző közösségeket is.

A kiállítás megtekinthető: 2019. november 15-ig a Római Katolikus Közösségi Házban.

Tóth Zsuzsanna
muzeológus
Fotó: Nadrai-Gergely Klaudia sajtóapostol

Juhász Imre atya gondolatai a kiállítással kapcsolatban:

„A templom a mennyország kapuja és a mi lelki otthonunk”
A kiállítóterembe belépve az ember úgy érezheti magát, mintha a római katolikus templomba lépne be, hiszen a templomunkról készült fotók, liturgikus eszközök és egyházközségünk irattárának gazdag anyagát, valamint a kisközösségek életét bemutató tablókat tekintheti meg a látogató.
Miként dr. Krakomperger Zoltán püspöki irodaigazgató megnyitó beszédében emlékeztette a jelenlévőket Ferenc pápa azon kérésére, hogy az október hónapot a hívek minél többen éljék meg missziós (Krisztusról tanúságot tévő) lelkülettel, így ez a kiállítás és programsorozat is beleillik ebbe a missziós tevékenységbe. A hitünk és vallásunk kifejeződései azok az alkotások, amelyek képek, szobrok formájában templomainkat ékesítik, s melyek a keresztény kultúra részét képezik. Ebből következik, hogy a templom nemcsak a címben megfogalmazott spirituális és teológiai igazságnak felel meg, de templomunk

Újfehértó város hívő és nem hívő, vallásos és vallását ritkán, kevésbé vagy egyáltalán nem gyakorló lakosságának egyaránt kultúrbirtoka. Éppen ezért kérem kedves híveinket, hogy kulturmissziós lelkülettel bátran szólítsák meg családtagjaikat, ismerőseiket e kiállítás megtekintésére, hiszen sok-sok órát töltöttek a kiállítás készítői az anyag összeállításával! Hozzuk el gyermekeinket, unokáinkat a kiállításra, hogy megismerjék azt a nagycsaládot, ahová keresztségüknél fogva ők is tartoznak! Szerezzenek ismereteket az egyházközség múltjáról és jelenkori értékeiről is! Így talán könnyebben tudjuk átadni nekik azt a hitbeli és vallási értékekhez való ragaszkodást, amit mi is szüleinktől, nagyszüleinktől kaptunk évtizedekkel ezelőtt!

Adja Isten, hogy e kiállítás megtekintése után minél több emberben felmerüljön az a kérdés, hogy: „mi akadálya van, hogy ezentúl a templomba buzgóbban eljárjak? Mi akadálya van, hogy én is csatlakozzam valamelyik élő kisközösséghez? Így lehet egyre több ember számára valóság a címben megfogalmazott igazság: „... a templom a mi lelki otthonunk.”