Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Katekézisre hív a Debrecenben harmadik éve jelen lévő neokatekumenális közösség. Október 14-től hat héten keresztül, heti két alkalommal (hétfő, csütörtök) tartó összejövetelekre bárki jelentkezhet, amely út az örök negyedik nap megélésének lehetőségét ajánlja. Mit jelent ez? Erről kérdeztük Vadászi László atyát a Debrecenben 3. éve működő neokatekumenális közösség vezetőjét.

„Úgy szeretnék hinni, de nem, tudok”! — gyakran megfogalmazódik embertársainkban ez a vágy. A katekézis rendkívüli lehetőség az embernek arra, hogy találkozzon Istennel.
Előfordul, hogy részt veszünk egy mély, lelki gazdagodást nyújtó lelkigyakorlaton, és hazatérve azt mondjuk, legalább két hetünkbe került, hogy visszazökkenjünk a régi kerékvágásba. És minden kezdődik elölről vagy éppenséggel ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Nincs változás.
Ez a katekézis Isten ajándéka, mert ha az ember meghallja, és befogadja Isten szavát, nem kerül vissza ugyanabba a helyzetbe, mert Ő Velünk van mindennap a világ végéig.
A katekéziseken azok is részt vehetnek, akinek van istenkapcsolata, mély hite, hiszen azért mert hiszel az Úr még meglepő és új dolgokra is hívhat téged.

A katekézis a közösség létfontosságát is bemutatja. A ma emberére az individualista szemlélet jellemző, egyedül szereti megoldani az életét.

Maga az út, a misszió, az Úrral való találkozáshoz vezet, ahol közösségre találunk. „Népet gyűjtött maga köré szüntelen”. Ha engem az Úr keres és válaszolok rá, akkor közösségben fogom találni magam. A közösségnek van egy fontos szerepe, mégpedig az, hogy segít „lejönni a földre” a valóságunkba. Hajlamosak vagyunk elképzelni Istent olyannak, amilyennek szeretnénk. De nem olyan. Egymással is ugyanez a problémánk.
A történet szerint egy közösséget kereső ember a paphoz fordul tanácsért. — Keresem a tökéletes közösséget — mondja.
— Megtaláltad? — kérdezi a pap.
— Nem, de keresem tovább.
— Te tökéletes vagy?
— Nem.
— Mit teszel, ha megtalálod a tökéletes közösséget?
— Belépek!
— Na látod! Ha megtalálod és belépsz, az már nem lesz tökéletes.

Így egy idő után nyilvánvaló lesz, hogy nem mi, a mi erőfeszítéseink és jóakaratunk tartja össze a közösséget, hanem a feltámadt Krisztus. Így a közösség már a létével Krisztusra mutat a benne levők és a kívülállók számára is.

Általában azt várom a közösségtől, hogy engem szolgáljon, kellemes, jó társaságot nyújtson, és Krisztust — aki (ha) Jeruzsálembe a szenvedése színhelyére tart —, már nem akarjuk követni.
Az Úr által vezetett közösségekben, mögé állva megtapasztalhatjuk, hogy nem dől össze a világ, ha azok az események érnek bennünket, amelyek elől egész életünkben menekültünk. Ezért mondjuk azt, hogy a katekézis maga az út. Isten keres, gyere és hallgasd meg! Ne jegyzetelj, mert nem az az érdekes, hogy mi hangzik el, hanem az, hogy mit mond Neked Isten. Általában ha valaki közben leírja a hallottakat, akkor kívül marad. Isten valamit mondani akar neked, és nem biztos, hogy ugyanazt és ugyanakkor, mint a melletted ülőnek. Ezért segít az, ha az ember figyel, és nem foglalja le önmagát mással.
A katekézisen nem a tudás a lényeg, ha hallani akarod Istent, mozdulj meg, állj fel és indulj. Ez az emberi oldal, a többi az Úré. Mester hol lakol? Gyertek nézzétek meg?

Gyakran felmerül az a kérdés is, mi a különbség a katekumenátus és a neokatekumenális út között?

Műszakiaknak: a neokatekumenális út felülről kompatibilis a katekumenátussal (ala minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár).
A katekumenátus egy intézmény, és a keresztelésig tart. A neokatekumenális út pedig emberek közössége, akiket Krisztus hívott össze, és Ő vezet.
A katekumenátus intézményét az Egyház a felnőttek keresztelésére, elsőáldozására és a bérmálására való felkészítésre hozta létre. Aki keresztény szeretne lenni, be akar lépni az egyházba, annak a keresztség a kapu, és a katekumenátus keretében készítik fel őket erre, ami a kereszteléssel be is fejeződik.
A neokatekumenális út a hitbe való bevezetést jelenti, amelyet az ősegyházban a katekumenátus intézménye látott el, ezt ismerte fel VI. Pál pápa, akitől az elnevezés származik. A mai világban erre az útra azoknak is szükségük van, akik már meg vannak keresztelve, sőt akár hittanra is jártak, mondta a szentatya. Hogy mi az út azt legjobban a Szűzanya szavai írják le:
„Kell, hogy legyenek közösségek a názáreti Szent Család mintájára, akik alázatosságban, egyszerűségben és dicsőítésben élnek.”
Az út ezek a közösségek. Szent II. János Pál pápa így fogalmazott: a neokatekumenális út a Szentlélek ajándéka az Egyháznak.
A Szűzanya szavai nyomán mondhatom, hogy az út több mint a felnőtt hitbe való bevezetés útja. Az út a keresztény élet.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye