Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megbízásából, Tormássiné Kapitány Ágotha 2019. július 1-től megkezdte intézményvezetői munkáját a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola élén. Az ötgyermekes édesanya és többszörös nagymama intézményvezető asszonyt az egyházi oktatás helyzetéről, pályájáról és szakmai terveiről kérdezte Rubóczkiné Kiss Hajnalka munkatársunk.

— Keresztény családból származik, egyházi iskolába járt. Melyek az ön számára a pedagógussá válásának fontos állomásai?

— Életem egyik meghatározó alapja, hogy olyan keresztény családba születtem, amely az előző rendszerben is felvállalta a hitét, kereszténységét.

A másik meghatározó élmény a Svetits Gimnáziumban eltöltött évek voltak. A nővérek olyan szeretetközösséget teremtettek számunkra, amely egész életre szóló kitartásra, önfegyelemre, mások felé irányuló figyelemre, a jó iránti elkötelezettségre nevelt minket. Hálás szívvel gondolok Katalin nővérre, volt osztályfőnökömre, akivel a mai napig szoros kapcsolatban állok.

Abban, hogy a pedagógus hivatást választottam, a családi indíttatás is meghatározó volt, hiszen többgenerációs pedagógus családból származom. Folyamatos támogatást és megerősítést kaptam pályám során nagynénémtől, Eszter nővértől, aki a keresztény tanügyigazgatásban aktívan vett részt.

A pedagógiai életpályám még egy igen meghatározó eleme, hogy férjemmel nagy családot vállaltunk, öt gyermeket neveltünk, akik közül négyen már önálló életet élnek; legkisebb gyermekünk egyetemista. Óriási boldogság számunkra, hogy gyermekeink eddig 12 unokával ajándékoztak meg minket. Szülőnek lenni az Úristen legnagyobb ajándéka, ugyanakkor a legnehezebb hivatás. Az így megélt tapasztalatok, élmények meghatározzák pedagógus munkámat, a gyermekekhez és a szülőkhöz való viszonyulásomat.

— Már több mint 25 éve ön is egyházi intézményben tanít. Az induláskor kapott élmények és értékek mennyiben segítették a pedagógusi pályáját?

— Amikor megkezdte működését a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, akaratlanul is a Svetits élményét szerettem volna áthozni. Ugyanakkor volt egy olyan félelmem, hogy egyházi iskolát létrehozni csak szerzetesek és egyházi személyek tudnak. Az évek beigazolták, hogy mi, civilek is – családanyák, családapák – képesek vagyunk működtetni egyházi iskolát, természetesen egyházi személyek jelenlétével. Teljesen azt a miliőt, amit szeretett középiskolámban megéltem, nem valósíthatjuk meg, de a szellemiséget magunkkal tudjuk hozni, valamit átadhatunk belőle a diákoknak.

— Tapasztalatai szerint, mennyiben változott az egyházi oktatás az elmúlt negyedszázad alatt?

— A Svetits egy zárt világ volt. Szinte búra alatt neveltek minket. Amikor a kilencvenes évek végén ismét lehetőség nyílt az egyházi iskolák indítására, hatalmas eufória kerített hatalmába mindenkit. Ez az eufória azóta egyrészt lankadt, de a meglévő egyházi intézmények szépen megerősödtek. Aki kiállta az idő próbáját, felszínen tudott maradni, az ma is értéket képvisel. Ma már nemcsak a kommunista éra alatt is engedélyezett, nyolc egyházi iskola versenyképes, hanem több, újonnan alakult intézmény is az oktatási élmezőnybe került.

Manapság nagy feladatok állnak az egyházi iskolák előtt. Nem mondhatjuk, hogy ma könnyebb vagy nehezebb a helyzetünk. Vannak állandó értékek, mint például a keresztény szellemiség, amiket meg kell őriznünk. Ugyanakkor az idő halad, minden változik körülöttünk. Mindig az előttünk álló feladatra kell koncentrálnunk, nem ragadhatunk le a múltban. Megnehezíti az iskolák életét – nemcsak az egyháziakét – a változó közoktatás irányítás. Úgy érzem, ezen a területen még mindig keresik azt az utat, amely nekünk, magyaroknak tartalmilag és szerkezetileg a legmegfelelőbb lehet. Ezért szervezik át olyan gyakran az oktatás egészét. Ez viszont nagy nehézséget jelent a mindennapi életben az iskoláknak.

— Korábban az egyházi iskoláknak volt egy elitképző szerepe is. A folyamatosan változó világgal ez is változott. Ön szerint milyen szerepet töltenek be az egyházi iskolák napjainkban?

— Úgy gondolom, nem lehet leszűkíteni az egyházi oktatást egyetlen dologra. Az egyházi iskolának evangelizálni kell, szükséges az igét hirdetnie minden településen a diákok és a szülők számára. Ugyanakkor nem hanyagolható el a szociális támogatás sem, mert nemcsak olyan gyerekeket nevelünk-oktatunk, akik biztos anyagi háttérrel rendelkeznek. Ahhoz pedig, hogy versenyképesek legyünk, szükségünk van az oktatási eredményekre is, arra, hogy élmezőnybe juttassuk a tehetséges tanulóinkat. Magas szintű szakmai munkával minél jobb eredményeket kell felmutatnunk, mert a szülők számára ez az eredmény kézzelfogható. Ezzel együtt a nevelés, a hozzáadott érték a legnagyobb erőssége az egyházi iskoláknak.

— Melyek az ön által vezetett Szent Imre Gimnázium erősségei? Mit kínál ez az iskola?

— Úgy vélem, a nevelés területén az élbolyban vagyunk, és oktatás terén sem kell szégyenkeznünk. Nagyon jó tanári karunk van. Az idegen nyelvek, a humán és a reál tárgyak területén egyaránt remek szakemberek tanítanak nálunk. Országos szinten is szép eredményekkel büszkélkedhetünk. Bár iskolánkba nemcsak kiemelkedő képességű diákok járnak, igyekszünk megtalálni tanítványaink talentumát, és azt jól kamatoztatni.

— Mi késztette arra, hogy megpályázza az intézményvezetői posztot?

— A belső késztetést a környezetemtől és a kollégáimtól érkezett bátorítás, támogatás alakította ki és erősítette meg bennem. A rám bízottak iránt érzett felelősségtudat által döntöttem el, hogy ha az Úristen erre az útra hív engem, akkor ezt alázattal elfogadom.

— Melyik az a három dolog, amelyért leginkább hálás elődjének, Megyesi Mária volt igazgatónőnek?

— A legelső az, hogy neki köszönhető ennek az iskola-komplexumnak a kiépítése és magas szintű menedzselése. Azért is hálával tartozom, hogy olyan nevelőtestületet alakított ki, akinek munkájával rangos hírnevet szerzett az intézmény a megyében. És végül neki köszönhetem, hogy intézményvezető lehetek, hiszen öt évvel ezelőtt újra bizalmat kaptam vezető-helyettesként arra, hogy segítsem a munkáját.

— Milyen intézményről álmodik?

— Olyan iskolát szeretnék, ahol magas szakmai színvonalon az óvodás kortól az érettségiig neveljük, élményszerűen oktatjuk a gyerekeket. Biztonságos, harmonikus intézményt szeretnék, ahol a gyermek a legfontosabb. Őszinte, nyílt légkört, ahol mi, akik azt a hivatást kaptuk, hogy a jövendő generációkat neveljük, hiteles életünkkel is példaként szolgáljunk diákjaink számára. Arra kell törekednünk, hogy felszínre hozzuk és megerősítsük a gyermekek egyéni adottságait, képességeit, hiszen minden gyerek jó valamiben.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka tanár, sajtóapostol