Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.”

Reményik Sándor: Kegyelem (részlet)

Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető asszonyt nevezte ki Palánki Ferenc megyéspüspök úr az intézmény élére 2019. július elsejével. Az igazgatónő első beszédét tartotta meg az iskola ünnepélyes tanévnyitóján, és ekkor mutatta be az új igazgatóhelyetteseket és a lelki vezetőt. A Veni Sancte ünnepséget megtisztelte jelenlétével Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök atya is, aki a gimnázium 9-12. évfolyamának évnyitóján szentmisét mutatott be.
A szentmise kezdetén igazgatónő szeretettel üdvözölte az évnyitón megjelent pedagógusokat, diákokat és szüleiket.

„Az első találkozásunk alkalmával szeretném bemutatni iskolánk megújult vezetőségét. Szeretettel mutatom be Rubóczkiné Pekó Brigitta intézményvezető-helyettest, aki az általános iskola 1-4. évfolyamának irányításában segíti munkámat. A másik két intézményvezető-helyettest, Tamás Évát és Kovács Istvánt, akik a felső tagozat és a gimnázium évfolyamainak nevelésében és oktatásában vállalnak vezetői feladatokat. Szeretettel és tisztelettel köszöntöm intézményünk új lelki vezetőjét, Nagy Csaba atyát.”
Ezt követően beszélt a szülői hivatás nehézségeiről, és megköszönte a jelenlévőknek, hogy gyermekük nevelését és tanítását az intézményünkre bízták.

„A krisztusi értékeket képviselve együtt kell állnunk gyermekeink, tanítványaink mellett szülőként és pedagógusként. El kell fogadnunk gyermekeinket adottságaikkal, képességeikkel, feladatunk a velük született talentumok kibontakoztatása, kamatoztatása" – hangsúlyozta beszédében.
Az új intézményvezető az iskolával kapcsolatos hitvallásáról is beszélt: „Jó iskolát csak együtt, diákok, tanárok, közös munkával tudunk építeni. Az iskola az a hely, ahol tanulni, dolgozni kell, de lehet ezt megélni örömtelien, mosolyogva, keresve a pozitív, jó dolgokat, amelyekért hálát adhatunk nap mint nap az Úristennek és egymásnak."

Gondolatait a következő jókívánsággal zárta: „Kívánom, hogy tíz hónap múlva, az év végi Te Deum-on hálával a szívünkben legyünk itt együtt újra azért, hogy az év során megéltük az örömhírt, ami hitünk alapja, azt, hogy keresztény fiatalnak lenni nem szomorúság, hiszen tele vagyunk bizalommal, hittel, reménnyel, mert életünk alapja az egymás iránti megbocsátó szeretet.”

Ezután Nagy Csaba iskolalelkész beszéde következett, aki mindhárom korosztályt a maga nyelvén szólította meg, az egymás utáni időpontokban tartott évnyitókon. Nagyon személyessé tette a szónoklatát, hogy saját életéből is említett példákat a fiataloknak.
Visszaemlékezett, de egyben előre is mutatott azzal, hogy elmesélte, annak idején ő milyen elvárásokat támasztott az iskolája és tanárai felé: „Valami olyasmit vártam diákként, hogy: Mutasd meg, hogy érdemes egy évig itt maradni. És kérlek, mondj olyat, ami a mindennapi élethez kapcsolódik, ami segít megérteni a világot és magamat, az-az röviden, megéri, hogy itt maradjak. Mutassátok meg nekem, különösen az életetekkel, hogy az sok erőfeszítés, az a sok törekvés megéri, és a cél betöltheti az életem. Azt kérem tőletek, tanároktól, hogy legyetek ti is elkötelezettek az erőfeszítéseitekkel és álmaitokkal, ahogy tanítjátok nekem a tantárgyakat, hogy felfedezhessem, hogy mi igaz, és hogy mi nélkülözhetetlen.”

Csaba atya az elsőosztályosoknak külön meglepetéssel készült. Egy kedves kis bábot hozott, hogy azt életre keltve szemléltesse a mondanivalóját.
„Képzeljétek, elhoztam magammal egy „gyerekbábot,” Marcit – mondta a kicsinyeknek. – „Marci, ha kézbe veszem, nem csinál semmit. Akármit csinálok vele, le is tehetem, nem mozdul. Ha belebújok a kezemmel, akkor ez a nyalka huszár életre kel, és elvégzi azokat a műveleteket, amiket az ember a keze által el akar végeztetni. Mi nem vagyunk Isten kezében bábok - ez nyilvánvaló -, de ugyanígy belé költözhet a hívő emberbe Isten Szentlelke, akit ma hívunk, hogy „jöjj Szentlélek”, és Ő ugyanúgy vezethet el minket az igazságra. Nyilvánvalóvá tehet számunkra mindent, amit Isten akar. Mozgathatja, irányíthatja, vezetheti, vezérelheti az életünket. Képessé tehet bennünket az olvasás, az írás megtanulására, nyelveken való beszédre. Képessé tesz a Szentlélek, hogy nagy emberek legyünk!”

Ezek után az iskolalelkész a szülőkhöz fordult, hogy a családi élet fontosságát hangsúlyozza. Felhívta a figyelmet arra a régi igazságra, hogy a családi élet stabilitása ma is összefügg az iskoláink minőségével.
„Az Egyház, az iskola elsősorban a család által akar nevelni, melyet a házasság szentsége tesz erre képessé a belőle fakadó „állapotbeli kegyelemmel” és a családi együttes sajátos „karizmájával”. A család helyettesíthetetlen a nevelésben. Szent II. János Pál pápa írja: "A családok, pontosabban a szülők szabadon megválaszthatják gyermekeik számára a vallási és erkölcsi nevelés saját meggyőződésüknek megfelelő módját. Akkor is, ha e feladatokat egyházi intézményre vagy vallásos vezetés alatt álló iskolára bízzák, nevelői jelenlétüknek állandóan és tevékenyen érvényesülnie kell” – idézte az atya.

Míg az alsó és felső tagozat évnyitó miséjét Csaba atya mutatta be, addig a gimnázium évkezdő miséjén a diákok Bosák Nándor megyéspüspök úr szónoklatát hallgathatták meg. Püspök atya azt hangsúlyozta leginkább, hogy „a tudományon keresztül találkozunk mindennap a Szentlélek ajándékaival.” Az iskolában tehát ajándékokat kapunk nap mint nap. 

A szentmisén valóban szívből énekelték egyik legkedvesebb ifjúsági énekük sorait: „Lélek, add, hogy benned teljesen megbízzak, a vízen bátran veled járjak, és bárhová hívsz, menjek. Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni, taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.”
Ezzel a fohásszal kívánunk egyházmegyénk valamennyi tanévkezdő gyermekének és fiataljának sok kegyelmet és sok örömet az előttünk álló tanévhez.

Az augusztusi meleg időjárás után a figyelem az iskolai munkára irányul, és ahogyan Reményik mondja, követjük mi is az évszakok ritmusát: „Némán, merőn mutat már ősz fele...”

„Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.”

Kosztolányi Dezső: Őszi reggel (részlet)

Zagyva Klára tanár, sajtóapostol
Fotó: Zagyva Klára, Hubai Levente