Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a Debreceni Virágkarnevált kezdő ökumenikus kenyérmegáldás ünnepélyes pillanatai után a Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét.

Homíliájának bevezetőjében Szabó Magda debreceni írónőt idézte, aki reformátusként is mélyen tisztelte Szent István királyt. Amit tettél, az ég csodája volt című írásában ezt írja:
„Köszönjük neked, szent király, hazánkat és önmagunkat, ezt az első ezer évet itt. Kérünk, ne vond el rólunk romolhatatlan jobbodat. Te vagy legendáink legnagyobbika, István szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt, s anyanyelvünk legfigyelemreméltóbb elvont főneveit, józan határú emlékezés, felejtés és bocsánat.”

Amikor visszatekintünk az elmúlt ezer esztendőre, láthatjuk, hogy mennyi nehézség, gond, kilátástalan helyzet terhelte országunkat, olykor győzelmekben megerősödve, de a vereségből is a jövőbe vetett bizalommal folytatva az életet. Ferenc püspök atya hangsúlyozta, az elmúlt ezer esztendőnek mi is részesei vagyunk, hiszen szent királyunk 1038-ban ajánlotta fel országát, népét, a szent koronát, a boldogságos Szűz Mária, Nagyboldogasszony oltalmába. Így Mária népe vagyunk.

Ha tanulni akarunk Szent István királytól, akkor magára ézusra kell tekintenünk, hiszen a király is tőle tanulta a bölcsességét. Uralkodása alatt sokszor kemény kézzel kényszerítette a széthúzó törzseket a kereszténység elfogadására. Sajnos ma nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy a nem keresztény európai gondolkodás ennek megtagadására akar rávenni bennünket.

„Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig” (Kol 3,9-10). Szent Pál üzenetét idézve a főpásztor kifejtette: az új ember, aki Istenhez hasonló, az igazsághoz szabja a tetteit és valóban szent teremtmény. Erre tanít bennünket Szent István. A király abban az időben a környező országokkal — akikkel addig harcban álltunk —, békét teremtett. A szomszédos népek úgy imádkoztak a litániájukban: „a magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket”. Szent István tudta, hogy a keresztény egyházhoz kell csatlakoznunk, de nem elég nagy léptékben békét kötni. A szív békéjét is meg kell teremteni, amely belül kezdődik, és az embertársainkkal is ki kell békülnünk.

Ezután Ferenc püspök atya Juhász Ferenc atyának az Adoremusban megjelent elmélkedésére utalva kifejtette, mindezek mellett, hogy István békét teremtett a szomszéd országokkal, zarándokházat épített Rómában, Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, Ravennában. Szívügye volt a belső béke és megbocsájtás is. Halála után 1083-ban Szent László király a pápa engedélyével szentté avatta, és amikor ki akarták nyitni a koporsóját, a kőfedelet nem bírták elmozdítani. Ekkor egy apáca égi sugallatra azt mondta: előbb László béküljön ki Salamonnal, akit a visegrádi várba, a Salamon toronyba bezáratott. A megbékélés után azonnal ki tudták nyitni Szent István koporsóját, és akkor találták meg földi maradványait, így a Szent Jobbot is.

A béke az emberekkel, embertársainkkal, szűkebb körünkkel, családtagjainkkal nagyon sokszor átsegít a nehézségeken. Sokszor azt érezzük, mintha egy kőfedél lenne rajtunk. Ha megbékélünk egymással, szeretetben közeledünk egymáshoz, akkor tudunk előre jutni, a problémáinkat megoldani. Szent István erre tanít bennünket, amelyet ő maga is Krisztustól tanult.

Amikor tehát ünneplünk, felidézzük nemzetünk történelmét, megköszönjük Isten kegyelmét, ami megtartott bennünket. De fel kell idéznünk saját életünk történetét is. Ha Isten nélkül élünk, akkor letérünk arról az útról, amelyre Szent István szent jobbja mutat, és amelyet a példabeszédek könyvében is a kinyilatkoztatásból hallottunk: őrizd a szívedet, mert abból indul ki az élet.

Őrizzük tisztán a szívünket, kövessük szentjeink nagyszerű példáját, és akkor leszünk igazán új emberek. Mondjuk ellent a pogányságnak, ragaszkodjunk keresztény értékeinkhez, krisztusi hitünkhöz, ami megtartott bennünket ezer éven keresztül.

Segítsen bennünket Szent István közbenjárására az Úr, hogy az Ő kegyelmével együttműködve tudjunk valóban új emberként, keresztény emberként élni — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Szöveg és fotó: Szabó Dávid