Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Isten, aki a boldogságos Szűz Mária országa által küldte el a világba a megváltás kegyelmét, adja reátok bőséges áldását! Érezzétek mindig és mindenütt a Szent Szűz segítő oltalmát, hiszen őáltala kaptátok meg az élet szerzőjét! Ma pedig, amikor az ő ünneplésére áhítatos lélekkel összegyűltetek, vigyétek haza otthonotokba a lelki örömöt és a kegyelmi javak ajándékát!” – kérte Isten áldását a hívekre Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmise végén.

Palánki Ferenc püspök atya a homíliájának bevezető gondolataiban a boldogságos Szűz Mária mennyben elfoglalt helyére utalt, amelyről már a zsoltár szavainak jövendölésében is olvashatunk: „Uram, jobbodon áll a Királynő, arannyal átszőtt ruhában” (ld. Zsolt 44, 10). Krisztushoz a földön az édesanyja áll a legközelebb. Zebedeus fiainak édesanyja Jézustól azt kérte, hogy gyermekei a jobb és bal oldalán ülhessenek majd a mennyországban. Jézus azt válaszolta, hogy a hely, amit kérnek, annak készült, akinek azt az Atya szánta, vagyis a Szűzanyának. Ezért tarthatja minden nemzedék boldognak őt, amely kifejezést egyedül a magyar nyelv alkalmazza, utalva arra, amit Mária magáról mondott: „Boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48).

Ezután a főpásztor Mária különleges szerepéről beszélt, amelyről már számtalan elmélkedés, beszéd hangzott el. Ez arra szólít fel bennünket, hogy nekünk is újra meg újra el kell gondolkodnunk az ő különleges szerepéről, és arról, mi a mi feladatunk ezzel kapcsolatban.
Mária lépcső volt, amin keresztül Isten a földre léphetett. Különleges állapot az, amivel az angyal megszólítja: kegyelemmel teljes vagy (ld. Lk 1,28). Ez azt jelenti, hogy teljesen nyitva volt egy nagy titok előtt, és így Isten beléphetett az életébe. Ő igent mondott az Úr akaratára, ezért véges létére be tudta fogadni a végtelent. Ennek következményeként a menny is befogadta őt a földi élete végén. Mária igenje lehetővé tette tehát, hogy az Ige testet öltsön, emberré legyen, hogy beteljesedjenek a próféták több ezer éves jövendölései.
Mária méhébe fogadja, hordozza, megszüli, bemutatja, majd megtalálja a templomban Jézust, bemutatva ezzel növekedését, emberré válását és amikor elérkezik élete végéhez, megvalósul mindaz, amit Szent Pál apostol írt, hogy a romlandó test fölveszi a romolhatatlanságot, a halandó test, a halhatatlanságot (ld. 1Kor 16,53). Ez keresztény hitünk középpontja, mert ha csak Jézus Krisztus feltámadását hisszük el, akkor nem vagyunk igazán keresztények. Ő éppen azért támadt fel, hogy megmutassa az ember örök sorsát, amely nem más, mint Isten örök életében való részesülést dicsőségében, a mi testünk megdicsőülésével. Mária ennek első példája, Ő eljutott az élet teljességére, és mivel befogadta Istent az életébe, a teste is megdicsőült.

Ezután a vallásos gyakorlatunkban tapasztalható Máriához való viszonyulásunkról beszélt a püspök atya, hangsúlyozva, hogy inkább a szomorkodó Szűzanyára szeretünk tekinteni, aki szenvedett Fiáért és a mi bűneink miatt. De látjuk-e mosolyogni őt?
Miért volt ő boldog? Az ember életének külső eseményein túl benső élete is van. Az a kérdés, ha befogadjuk Istent az életünkbe, menyire határozzák meg mindennapjainkat, hangulatunkat a történések, külső események. Ha végignézzük Mária életét, látjuk, hogy a földi boldogság soha nem adatott meg neki igazán, mégis már az elején kimondta: boldognak hirdet minden nemzedék. Bármi történhetett vele és a Fiával, az Istent, akit befogadott, örökké a szívében hordozta.

Mária ebben példakép számunkra és segítőnk, hathatós közbenjárónk is. Kérjük a segítségét, nyissa meg a szívünket, hogy befogadhassuk a végtelent, és életünk végén bennünket is befogadjon a menny. Töltsön el bennünket az isteni kegyelem, és azzal együttműködve mások javát szolgálva, tegyünk tanúságot amellett, hogy életünk középpontja Jézus Krisztus – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc püspök atya.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye