Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Hagyományosan Szent László király ünnepén rendezik a névadóról elnevezett debreceni római katolikus domonkos plébániatemplom búcsúját. Idén június 30-án, vasárnap, a fél 10-kor kezdődő ünnepi szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök celebrálta, aki többek között a templom új Szent László-képét is megáldotta.

A szentmisén három fő szándékért imádkoztak a hívek; egyrészt a napokban ezüstmiséjét ünneplő Palánki Ferenc püspök atyáért, másrészt Tokodi László OP atyáért, akinek korábbi névnapja mellett aznap volt a születésnapja. Harmadrészt, de nem utolsó sorban szólt az ima mindazokért, akik anyagilag hozzájárultak ahhoz, hogy a Szent László-kép elkészüljön. Szeretettel köszöntötték Potyók Tamás festőművészt, aki a templomot díszítő, a közelmúltban felavatott Szent Domonkos-kép után, az ünnepi szentmisén bemutatott Szent László-képet is készítette, valamint Martin Rosner OP atyát, aki félévig szolgálta a külföldi diákokat és ezen a szentmisén búcsúzott a közösségtől.

Ferenc püspök atya üdvözlőbeszédében hálásan köszönte a meghívást, örömét fejezte ki, hogy részese lehet az ünnepségsorozatnak, és kérte a jelenlévőket, mint ahogy Ferenc pápa szokta kérni, hogy ne felejtsenek el imádkozni érte, mert számára ez a legfontosabb és a legnagyobb ajándék, amit kaphat a kedves testvérektől. A bevezető köszöntés után a szentmise liturgikus részét szentelés előzte meg a leleplezett Szent László kép, a megújult padsorok, valamint a hívek együttes megáldásával.
Szentbeszédében a püspök atya az elhangzott evangéliumi szakasz két fő parancsával kapcsolatban az isten- és emberszeretet lényegét magyarázta, a kereszt és a szeretet kapcsolatát Szent László király példáján keresztül, rámutatva a mai kor nehézségeire, útmutatást adva a megoldásra, a helyes cselekedetre.

Szent Pál apostol szavaira utalva Isten minden értelmet meghaladó szeretetének megismerésére buzdított a továbbiakban. A szélesség, hosszúság, magasság, mélység magunkra rajzolva a keresztet adja ki. Krisztus minden értelmet meghaladó szeretete, a kereszt – jelentette ki püspök atya (ld. Ef 3, 18-19). Hangsúlyozta, hogy a szeretet nem csupán egy érzés, egy pillanatnyi állapot, amit néha átélünk, néha pedig nem, néha vágyakozunk rá, hogy milyen jó lenne, ha minél többet kapnánk belőle, aztán szomorkodunk, hogy miért nem fogadják el a szeretetünket mások, és szép lassan elfelejtkezünk arról, hogy a szeretet Jézus Krisztusnak a szeretete. Jézus Krisztus szeretete a kereszten mutatkozott meg, vagyis a szeretet áldozatokkal jár. Kiemelte, hogy Jézus nem arra gondolt ott fönn a mennyországban, hogy jaj, mi lesz vele, ha elmegy az emberek közé, vagy mit fognak vele csinálni. Hanem arra gondolt, hogy mi lesz az emberekkel, ha Ő nem megy hozzájuk. „Krisztus nem azért jött el erre a világra, hogy szenvedjen, hogy meghaljon, hanem azért, hogy megtanítson bennünket szeretni. Egészen addig ment el, hogy még az életét is odaadta ezért, ezzel mutatta meg, hogy a szeretetnek egyetlen mértékegysége van, a mérték nélküliség, a mindent odaadás” – mondta főpásztorunk. „Ezért írja Szent Pál, hogy az minden értelmet meghaladó. Hogy lehet, hogy az Isten fia a kereszten hal meg?” – tette föl a kérdést püspök atya. Úgy válaszolt, hogy ezt értelemmel nem tudjuk felfogni. Ezt csak a szívünk tudja felfogni, és akit ez a titok, ez a misztérium szíven talál, az úgy kezd el élni, hogy az életét ezen szeretet szerint rendezi be.

Példaként Szent László királyt méltatta a képi ábrázolás alapján. Bal kezében tartja a hatalom jelképét, jobb kezében pedig azt az eszközt, amivel ezt a hatalmat érvényesíteni tudja. De ez a kard igazából egy kereszt. Ezáltal tudta megszilárdítani Szent István királynak azt a lelki megalapozását, amelyre országot, népet, hazát lehet építeni. Hozzátette, hogy Szent László az ország törvényeire is alkalmazni akarta a krisztusi törvényeket, a szabolcsi zsinaton az egyház és az ország vezetőivel meghatározta a törvényeket, hogy hogyan kell élnie a népnek. Ezek szigorú előírások, de a szeretetre épülnek.

Majd azzal folytatta beszédét püspök atya, hogy manapság nagyon sokszor úgy beszélnek a keresztény értékekről, mintha azok külön lennének valahogy a virtuális felhőben vagy a mennyországban, pedig a keresztény értékek a szívünkben kell hogy legyenek. „A keresztény értékek egyetlenegy név, mégpedig Jézus Krisztus. Nélküle hiába hivatkozunk keresztény értékekre” – fogalmazott.

Szerinte Szent Lászlót nemcsak, mint uralkodót, a keresztény értékek védelmezőjét tiszteljük, hanem példakép a családapáknak, a férjeknek, minden keresztény embernek, megmutatja, hogyan kell az életünket berendezni a szeretet törvényei szerint. „A szeretetnek két törvénye van, az isten- és az emberszeretet. Szent János apostol mondja, senki ne áltassa magát, hogy szereti Istent, de közben embertársait nem szereti. Nem lehet úgy Istent szeretni, hogy közben nem szeretjük az embereket” – mutatott rá a főpásztor. Szeretni, de nemcsak úgy általánosságban, hanem „annak ellenére”, vagy „mégis” szeretni, hogy ha olyat tett vagy mondott valaki, ami alapján okunk lenne nem szeretni őt. Szent László ebben is kimagaslott, nemcsak fizikailag, hanem szellemiségében és lelkiségében is egy fejjel magasabb volt mindenkinél. Kiemelkedett a tömegből, de ez nemcsak azt jelenti, hogy fölnéztek rá, hanem azt, hogy ő egész messzire is tudott látni. Ehhez kapcsolta püspök atya, hogy nekünk is hozzá hasonlóan kellene a hétköznapok szürkeségéből, a megkötözöttségeinkből, a megrögzött, rossz szokásainkból egy kicsit fölemelkedni, hogy nagyobb távlatokat lássunk magunk előtt, hogy lássuk a helyes irányt, hogy merre kell továbblépnünk.

Szent Lászlót a lovagias erények megtestesítőjének is nevezte szónokunk, ahogyan tisztelte feleségét, szerette először is az édesanyját, szerette a Szűz Anyát: ezért volt lovagkirály. Palánki püspök atya rámutatott, hogy nagyon sokszor az a probléma családon belül is, hogy nem tiszteljük egymást. A mai gondolkodású ember ideológiája, hogy meg kell szüntetni a különbségeket a nemek között. De ezzel nemcsak a különbség fog eltűnni, hanem a tisztelet is. Ezért véleménye szerint nagyon fontos, hogy Szent Lászlóra úgy nézzünk – bár már több mint 900 éve meghalt, mégis korunk szentjének tekinthetjük –, aki ma is tud útmutatást adni. Idézte a szentírást, miszerint ha szentek a gyökerek, szentek lesznek az ágak is (Róm 11,16). „Ha megismerjük Krisztus minden értelmet meghaladó szeretetét (ld. Ef 3,19), ha eszerint a szeretet szerint kezdünk élni, akkor tudunk példát adni a jövendő nemzedéknek” – vélekedett. A mai keresztényekkel kapcsolatban azt is felvetette, hogy nem vagyunk elég hitelesek, sokszor megalkuvóak vagyunk, szeretetünket is csak úgy időről időre és mértékkel osztjuk meg. „Nagy a feladatunk, de nem szabad elkeseredni, mert ha nézzük szentjeink példáját, akkor valóban felbuzdulhatunk, és azt mondhatjuk: ha nekik sikerült, akkor nekem miért ne sikerülhetne. Mindenkinek sikerülhet, mert ebben a küzdelemben, amit elsősorban saját magunkkal kell megvívnunk, nem vagyunk magunkra hagyatva, mert isteni kegyelmet kapunk, a szentektől közbenjáró segítséget!” – lelkesítette püspök atya befejezésül a jelenlévő híveket.

A szertartás végén elhangzott köszöntések, beszédek végeztével, a befejező áldás után a szentmisén résztvevők kivonultak az udvarra és a Szent László szobornál elimádkozták a Szent László-litániát. A búcsú a kertben felállított sátortető alatt folytatódott, ahol Zágorhidi Czigány Balázs vasvári történész tartott előadást, valamint a domonkos szerzetességgel kapcsolatos új kiadványokat mutatta be. Különleges, „dominikáner” nevezetű süteményt és Vasváron készült különleges italt is kóstolhattak a hívek ezen a szép, bensőséges hangulatú, tartalmas ünnepen.

Gyöngyössi Erika
sajtóapostol - Szent László Domonkos Plébánia, Debrecen