Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az iskola történetének az egyik legkülönlegesebb napja 2019. június 23-án szobormegáldással és három kitűnő ember búcsúzásával kezdődött.

A Szűz Mária Istenanya-szobor Mária mennybevételét ábrázolja, amely üzenethez modern szobrászati eszközöket alkalmazott az alkotóművész, Molnár Levente, a gimnázium volt diákja. A szobrászművész gondolataiban elmondta, az alkotás tervezésének első pillanatait a „fészek” gondolat uralta. Öröm volt számára mind a felkérés, mind pedig maga a munka folyamata. „Egy hű tanítvány tért most vissza az egykori „fészekbe”, az alma materbe, a Szent Imre Gimnáziumba” - mondta. Fontosnak találta azt is megosztani velünk, hogy a mű áttörtsége miatt egymást is látjuk a Mária szobron keresztül, és nagyon jó, ha ez által nemcsak látjuk, hanem értjük, és meg is értjük egymást.

Megyesi Mária igazgatónőnk gondolata és álma egy szobor volt már hosszú ideje, amelynek tervezését és megvalósítását is szeretetteljes figyelemmel követte nyomon.
„Nagyon akartam ezt, szerettem volna elbúcsúzásomkor hátra hagyni azt a jelet, amely a legfontosabbra, legértékesebb tudásunkra, az egyetlen fontos dologra emlékeztet minket, hogy a mi végső hazánk a Mennyben van, hisz mi Istenhez tartozunk, őt keresve, földi életünkben felé tartva, éveink számának gyarapodásával, egyre biztosabban követve az irányt, Máriához hasonlóan mi is Isten országába, az örök boldogságba érkezhetünk meg. Ennél semmi sem lehet fontosabb.” A művészről pedig így fogalmazott: rangos művészet, tiszta szakralitás és hálás tanítványság jellemzi.

A szobor az iskola parkosított előkertjébe került, ahol bárki megállhat majd imádkozni, és ahogy az alkotóművész elmondta, művének légiessége és széttárt karjai az elfogadást és a szabadságot is jelképezik. A fémből készült alkotás egyszerű finomsággal simul bele a parkba, és mégis, ahogy a fémen megcsillan a fény, láthatóvá válik és hívja imára az arra járót.

A szobormegáldás után a búcsúzás pillanatai következtek.
Megyesi Mária intézményvezető nyugdíjba vonulása miatt, Kaszásné Tóth Judit intézményvezető helyettes a kisvárdai katolikus köznevelési intézmény vezetőjeként és Bákonyi János iskolalelkész szintén a kisvárdai iskolában folytatják munkájukat.

Hérakleitosztól már megtanultuk, hogy „az egyetlen állandó a változás maga”, és „minden folyik”, mégis, amikor több változást tapasztalunk körülöttünk, egy kicsit megállunk, számot vetünk, visszaemlékezünk.
A diákok és a tantestület így búcsúzott Megyesi Mária igazgatónőtől:
„Kedves igazgatónő! Köszönünk minden kincset, amit csak kaptunk. Bár nagyon fogjuk hiányolni, ezúton kíván az egész diáksereg Önnek aktív és boldog nyugdíjas éveket!” – tolmácsolta a diákok jókívánságait Zsohár Zsófia 11. osztályos tanuló, majd minden osztály és csoport egy-egy szál fehér virággal fejezte ki a tiszteletét és szeretetét a búcsúzó intézményvezetőnek.

A Jóisten áldását kérték ugyanakkor Kaszásné Tóth Judit igazgatóhelyettes további életére és munkájára is, aki az elmúlt évtizedek áldozatos, odaadó és fáradtságot nem ismerő tevékenységét, most egy másik, egyházmegyénkhez tartozó iskola élén folytatja majd igazgatóként.

A Te Deum tanévzáró szentmisén Bákonyi János atya az utolsó részben ismertette velünk Palánki Ferenc megyéspüspök döntését, mely szerint a következő tanévtől áthelyezte a fényeslitkei plébániára, és egyben a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium iskolalelkészévé nevezte ki.

Intézményünk tanulói ebben a tanévben is kimagaslóan teljesítettek, a meghirdetett versenyeken kiváló helyezéseket értek el, oklevelet és dicséretet kaptak. Megyesi Mária igazgatónő hosszan sorolta a kitűnő tanulók névsorát. Ezután rangos kitüntetések átadására került sor. Kiosztásra került a Morus-díj és a Morus-fődíj is, melyet azok a végzős diákok kapnak, akik elkötelezett katolikusként, közéleti tevékenységet is folytattak.

Igazgatónőnk a Szent Imre-díj arany fokozatát kapta, Sarkadiné Papp Lívia pedig a Szent Imre-díj ezüst fokozatát. Az elismerést Baranyiné Adamovics Zita, a Szent Imre Alapítvány elnöke adta át.

Dsida Jenő, Pillanatfelvételek az életből című versével köszönünk el tisztelettel:
„Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.

Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...

A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:

van, aki itt marad,
van, aki elmegy”

Zagyva Klára kollégiumi nevelőtanár
Szent Imre Kollégium, Nyíregyháza
Fotó: Hubai Levente kollégiumi nevelőtanár
Szent Imre Kollégium, Nyíregyháza