Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A hagyomány szerint májustól októberig, Szűz Mária fatimai jelenésére emlékezve — minden hónap 13. napján — Mátészalkára, a ráckerti Szűz Mária Szeplőtlen Szíve-templomba érkeznek hívek az egyházmegye településeiről, hogy együtt fohászkodjanak égi Édesanyánkhoz. Ezen alkalmakon a hívek a Loretói litánia után népi engesztelő imákban fohászkodnak a Szűzanyához, hozzá szóló énekükben kéréseiket is megfogalmazzák, majd parakliszt imádkoznak (görögkatolikus könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához). Ezután a jelen lévő papok rózsafüzért vezetnek, és az alkalom ünnepi szentmisével, gyertyás körmenettel zárul. Az imaestéket Heidelsperger István helyi plébános vezeti.
A hagyomány szerint az első imaesten a megyéspüspök mutat be ünnepi szentmisét.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi főpásztor a szentmise homíliájában arra a szentírási mondatra helyezte a hangsúlyt, amely Jézus meghökkentő kérdését tárja elénk: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” (Mt 12,48).
A főpásztor kifejtette, elsősorban azt tudatosítsuk magunkban, hogy mi Jézus rokonai vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a Testvérünk — aki Urunk és Mesterünk —, feltámadt. Ő nem úgy viselkedik velünk, mint úr, hanem mint testvér, és látva az emberi gyengeségeinket a Szűzanyával karöltve segít nekünk.
Majd a püspök atya egy másik, első hallásra számunkra érthetetlen mondatot idézett a Szentírásból, amely így hangzik: felejtsd el népedet és atyád házát. A zsoltár szavai arra utalnak, hogy már nem a földi kötelékek, kapcsolatok, vérségi rokonság számít, hanem a szeretet kötelékei. Isteni erőforrás nélkül nem tudjuk, hogyan kell szeretni. Ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy Jézusban haladjunk és éljünk. Ez nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk a magyarságunkat, családunkat, hanem arra, hogy életünk legfontosabb pontja az Istennel való kapcsolat legyen. Ha ezt teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és minden erőnkből éljük meg, akkor jól tudjuk majd szeretni családtagjainkat, szeretteinket, és a kapcsolataink is működni fognak. Sokszor belefáradunk a szeretetbe is, mert gyengék, bűnösök vagyunk, megterhel bennünket emberi gyarlóságunk. Isten kegyelmével együttműködve viszont csodákra lehetünk képesek, amelyek gyümölcsei az érdem nélküli megbocsátás, esély adása a másiknak az újrakezdésre, embertársaink gyengeségének elviselése.

A Szűz Mária hónapjában különösen is ehhez kérjük égi Édesanyánk segítségét, segítsen, hogy egyre jobbak legyünk, el tudjuk viselni a fájdalmainkat, nehézségeinket.
Ezután a megyéspüspök a 2018-as őszi Püspöki Szinódus záró dokumentumára utalt, amely Szűz Mária hivatásáról három dolgot említ meg:
A hit zarándokútját Máriának is végig kellett járni. Amikor igent mondott az angyal szavára, utána azt érezhette, hogy magára maradt, hiszen az angyal eltűnt. Ennek ellenére a legnagyobb nehézségben is érezte Isten jóságát. Nekünk is minden gyarlóságunk, betegség, gyász, szomorúság ellenére, végig kell járnunk ezt az utat.
Mária Jézus Krisztus feltámadása után kísérte a közösséget, az apostolok egy szívvel-lélekkel imádkoztak Vele. Isten válasza erre az volt, hogy elküldte a Szentlelket, aki lelkessé tesz, lelkesít bennünket, és általa sok ajándékot kapunk.
Szűz Mária, mint anya és tanító most is kíséri az Egyházat. Mária szólít bennünket és kéri, hogy menjünk Fiához, aki akarja, hogy Ő, a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki legyőzte a halált, életünk középpontjában legyen.

„Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aki teljesíti az Atya akaratát. Nézzünk minden helyzetben Máriára, hogy megmutassa, mit kell tennünk, hogy megtapasztaljuk szelídségét, és Jézusnak igazi testvérei lehessünk — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

A fatimai engesztelés immár huszonnégy éves hagyomány Mátészalkán. A Fatimai Mária-kegyszobor másolatát 1947-ben készítették el, azóta e vándorszobor többször is körbejárta a világot, útját csodák, megtérések kísérték. A volt szocialista országokba azonban 1994-ben jutott el először: tavasszal Szlovákiában fogadhatták a hívek százezrei, majd még ugyanebben az évben hazánkba érkezett.
A család éve tiszteletére megtartott fatimai gyermekzarándoklaton Magyarországról 120 fiatal vett részt, ők hozták el a szobrot néhai Seregély István egri érsekkel együtt a Malév különgépével. A vándorszobrot június 11-i megérkezésétől október 13-ig sok magyar településre elvitték, köztük Mátészalka városába is. A szobor fogadása után egy Fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a város ráckerti templomában, majd az akkori plébános, néhai Miklós Dezső megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket. Ezeken az alkalmakon több száz hívő ember fohásza tölti meg a templomot és emeli fel a szíveket Mátészalkán.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye