Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Testedet és véredet velem is megosztó Jézus, nincsen szavam, szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem és mosod sárban tipró lábamat, és mondod: vegyél magadhoz. Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért” — Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megható gondolataival a papi hivatásért mondott hálaadásra, és ígéretmegújításra hívta nagycsütörtökön délelőtt a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban bemutatott olajszentelési szentmisén jelen lévő egyházmegyés papokat, és a jelen lévő szerzeteseket.
Az ünnepi liturgián — amelyen Bosák Nándor és Katona István nyugalmazott püspök atyák is részt vettek —, Palánki Ferenc megyéspüspök megáldotta a betegek, valamint a keresztelendők (katekumenek) olaját és a krizmát, amelyet keresztelésnél, bérmálásnál, püspök- és papszentelésnél, valamint templomszenteléskor használja a püspök vagy a pap a következő húsvétig.

A főpásztor homíliájának bevezetőjében arról a kétféle emberábrázolásról beszélt, amelyben az ember mint a fa, a földben gyökerezik és az ég felé nő, a másik motívum szerint pedig az égben gyökerezik és lefelé nő. A pap életében ez a kettősség jelen van: a földön élnek, és igyekeznek növekedni az ég felé, de közben az égben is gyökereket eresztenek, hogy az onnan jövő kegyelmeket megosszák másokkal. Nagy feszültséget okoz ez sokszor a pap életében — hangsúlyozta a püspök atya, de Jézus Krisztus ennek egészét, mint ahogyan a pap életét is, a teljességre vitte. Ő az élő Isten tekintélyével lépett fel és hívta meg az apostolokat, hogy emberhalászok legyenek. Hozzájuk hasonlóan a pap, amikor Isten meghívja, mindenét otthagyva követi Jézust, nem mérlegel, hogy megéri-e vagy sem, nem mentegetőzik, sőt még csak az alkalmatlansága, bűnössége miatt sem visszakozik, mert hiszen mindannyian bűnösök vagyunk.

Isten a papi hivatás útjára lépőt képessé teszi arra, hogy szentté váljon, és kövesse Őt. Ahogyan a magyar nyelv is kifejezi: a jóindulatú embernek jól indul a hivatása, a papsága, az élete, mert tudja azt, hogy Jézus a meghívó, segít, hogy emberi gyarlóságát legyőzve, hitelesen tudja megélni papi hivatását. Példaként a püspök atya Néri Szent Fülöp reggeli imádságát idézte: „Uram, vigyázz Fülöpre, mert meglátod, estelig még elárul.”
Ha valaki tudja azt, hogy nem bízhat saját erejében, és belekapaszkodhat minden nap Isten kegyelmébe, akkor teljesíteni fogja hivatását. Mennyire más az az ember, aki méltatlanságra, vagy gyengeségre hivatkozva kifogásokat keres.

A pap Jézus szavára értelmét, érzelmét, teljes emberi mivoltát, vagyis mindenét egy irányba fordítja és elindul Jézus követésére.
Nagycsütörtök a papság és az Eucharisztia szentségének születésnapja, lehetőséget ad arra, hogy hivatásunk és életünk új lendületet kapjon ehhez az induláshoz, hogy jó indulatúak legyünk Jézus követésének útján — hangsúlyozta a szent három nap kezdetének kiemelkedő jelentőségét a püspök, majd folytatta —, egyetlen értékrendhez igazítjuk az életünket, Isten országához, akinek közvetítői, képviselői vagyunk az emberek között. Már nem az öntörvényűség és evilági törvények szabják meg tetteinket, hanem Jézus Krisztus, aki áldozatul adta értünk életét, amely áldozat vonzott bennünket.

Ezután Varga László püspök gondolataival az igazi áldozatra fordította a figyelmet: Az önzetlen, krisztusi szeretetből élő ember mindig saját magát teszi áldozattá, és a Szentlélek segít abban, hogy Istennek szentelt örök áldozat lehessen. Ezzel szemben az önző, gyűlölködő, szeretetlen ember mindig másokat tesz áldozattá.

Egyedül csak az számít, hogy Isten számít ránk, Ő kent fel, hogy örömhírt vigyünk a szegényeknek, látást a vakoknak, szabadulást a bűn foglyainak. Jézus a feltámadása után felszólította Pétert: „Te kövess engem!”
Kövessük tehát Jézust, aki áldozattá lett értünk, megváltott bennünket és minden pillanatban szólít, hív, hogy hagyjuk el régi életünket. Júdást is kiválasztotta, ő is hallgatta Jézus tanítását, látta csodáit, de csak külsőleg, mert a szívében, szándékában, indulatában nem azt tette. Csak úgy van értelme Jézust követni, ha mindenestül vállaljuk meghívását. A keresztény élet lényege a Krisztus hívó szavára nap mint nap adott személyes válaszunk.

A papság és az Oltáriszentség alapításának ünnepén hálát adunk azért, hogy Jézusnak nap mint nap kölcsönadva emberségünket, hangunkat megjelenik közöttünk az Úr, a kenyér és a bor színe alatt. Micsoda megtiszteltetés, és megható kegyelem ez Isten részéről — hangsúlyozta a főpásztor, majd kiemelte, ezt a csodát nem szabad soha megszokni, hétköznapivá tenni, hanem újra és újra rá kell csodálkoznunk ajándékára, és arra, hogy Isten milyen nagy dologra hívott meg bennünket.
Ő az, aki így szólt tanítványaihoz: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek” (Lk 22,15). Láthatjuk Isten szívének mélységét, Aki arra vágyakozik, hogy az emberek szívében otthonra találjon.

Szeretetének legnagyobb jelét adja abban, hogy asztalhoz ültet bennünket, ahol Ő szolgál fel, hogy ráérzünk az örök lakoma ízére. Minden szentmise ilyen lakoma. Amikor meghalljuk szavát: „Vegyétek és egyétek”, akkor Ő saját magát adja nekünk a kenyérben és a borban. Annyira közel jön hozzánk, hogy belénk száll, belénk testesül, egyesül velünk. Isten fiának teljes valóságával, alázatosságával találkozunk, miközben lehajol és megmossa a lábunkat.

Testedet és véredet velem is megosztó Jézus, nincsen szavam, szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem és mosod sárban tipró lábamat, és mondod: vegyél magadhoz. Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök a nagycsütörtöki odajszentelési szentmisén.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye