Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Juhász Imre plébános atya szervezésében háromszázhúsz diák és felnőtt hallgatta dr. Zacher Gábor toxikológus, főorvos „Mindennapi függőségeink” című előadását március 20-án, az újfehértói Zajti Ferenc Művelődési Házban, 3. EFOP program keretében.

Dr. Zacher Gábor azzal nyitotta előadását, hogy születésünktől fogva mindnyájan a hátunkon viselünk egy puttonyt, amibe különböző dolgok kerülnek életünk során, például: értékrend, példaképek, jövőképek. Ezek lesznek azok a dolgok, amik alapján az életünkben meghozzuk döntéseinket. Ennek fő töltekezési forrása a család, de gyűjtünk az iskolából és a kortárscsoportból is.

Vannak azonban olyan témák, amelyekről nem beszélnek a szülők, tanárok, de a diákok sem. Ennek a gátja egy mély szakadék, amelyet a korkülönbségre lehet visszavezetni és az őslakosok, betelepülők analógiájával lehet értelmezni. A két csoport közötti kommunikáció pedig vérrel, verejtékkel és könnyekkel van kibélelve.

Az őslakosok csoportjába mindig az aktuális generációk kerülnek, míg a betelepülőket mindig az idősebb generációk képviselik. Erre példának a mobil és számítógép használatot hozta fel, de az az analógia minden másra, tehát az alkohol és drog fogyasztásra is igaz. Ezekről a témákról pedig elengedhetetlen lenne a megfelelő, gördülékeny kommunikáció a két csoport között, hiszen csak így kerülhetnek be a megfelelő dolgok mindenki puttonyába, hogy majd bizonyos helyzetekben a jó döntéseket hozzuk meg. Meghatározó a szociális minta, amit gyerekként látunk és az, hogy milyen külső kontrollal szembesülünk. Így érthetővé válik, hogy az alkohol- és drogfogyasztás legnagyobb mértékben azt a rossz anyagi és szociális helyzetű társadalmi réteget sújtja, amelyhez ma Magyarországon mintegy hárommillió ember tartozik.

Kiemelte, hogy a szülőknek segíteniük kell a gyermekeiknek megtanítani azt, hogy bátran mondjanak nemet, ezzel segítve őket a saját kontrollmechanizmusok kialakítására. Példaképként kell előttük állniuk, hiszen a gyermekeik majd azokból az emlékekből fognak merítkezni, amit a szüleik a puttonyukba helyeztek. A közösségi portáloktól való függés például negatívan befolyásolja a fiatalok alvását, rontja a kommunikációjukat és eltorzítja az egészséges énképüket, ha nem működik jól a külső kontrollmechanizmus. Az elalvás előtti órákban már nem volna szabad a technikai eszközöket használni. A helyzeten nagyban javít, ha a családok együtt vacsoráznak, társasjátékoznak, beszélgetnek.

Mobiltelefon-, koffein-, szerencsejáték-, alkoholfüggőség, közösségi portáloktól való függőség. Mitől számít valakinek függőnek? Hol van a határ? A főorvos úr szerint a kábítószerek esetében csakis a zéró tolerancia elfogadható, míg az alkoholnál legalább „a harmadikat már ne!” elvhez ragaszkodjunk.

Zsiros Zita