Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedjetek!” (5Mózes, 16) Ezzel a mottóval várta Balogh Barnabás református lelkipásztor kezdeményezésére Hosszúpályi református közössége a felekezetek vezetőit, híveit három nagyböjti estén, március 7-, 8- és 9-én közös gondolkodásra, beszélgetésre. Böjtre hangolódáson a történelmi egyházak képviselői és a szomszéd falvak hívei is részt vettek. Kezdeményezésükre Fekete Károly református, Palánki Ferenc római katolikus püspökök és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek látogatott el a Hajdú-bihari településre.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök március 9-én este a 2018-as őszi, fiatalokról szóló Püspöki Szinóduson szerzett élményeiről, tapasztalatairól, valamint az azóta megfogalmazódott feladatokról, módszerekről, a fiatalok nevelésében, kísérésében felmerülő lehetőségekről beszélt.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban az egy hónapos római tanácskozás céljáról beszélt, amely az ifjúság mellett az ezzel összefüggő hitről és hivatásról is szólt. Mint mondta, Ferenc pápa azért hívta össze a szinódust, hogy elkezdődjön a párbeszéd Isten népével. Maga a szinódus görög eredetű szó, azt jelenti: együtt haladni az úton. A Szentatya szerint az Egyháznak ki kell lépnie komfortzónájából, oda kell mennie, ahol az emberek vannak. Nemcsak a hívőkhöz, hanem mindenkihez kell szólnia, így a fiatalokhoz is, akik azzal a hivatással rendelkeznek, amit életnek nevezünk. Az ember élethivatása Istentől jön, akkor is, ha nem hisz Benne. Ezért őket is meg kell hallgatni, hiszen bele van ültetve az ő szívükbe is a vágyakozás a boldogságra.

Mert mi a boldogság? – tette fel a kérdést a püspök atya. A boldogság annak állapota, amikor rátalálok arra az útra, amit Isten kijelölt számomra. Ha ezt megvalósítom, akkor boldog leszek. Nekünk, keresztényeknek ez a meggyőződésünk a boldogságról. Akik pedig nem hisznek, azok a boldogságot keresve megpróbálnak mindent átélni, túlélni. Ferenc pápa, látva a fiatalok nehézségekkel küzdő életét, úgy döntött, hogy megszólítja őket. A fiatalok sok kihívás elé vannak állítva. Nehéz az elköteleződés számukra, nehezen találnak rá a párjukra, váratlan helyzetek elé állítja őket az élet, a digitalizált világban megsokszorozódott a tudás, de nem minden használható. Mindezekben segítséget kell nyújtanunk nekik.

Ezután Palánki Ferenc püspök a szinódust előkészítő lépésekről beszélt. Kérdéseket intéztek a fiatalokhoz, amelyre bárki válaszolhatott felekezeti vagy éppen világnézeti hovatartozástól függetlenül. A kérdések arra irányultak, hogy mi a véleményük az életről, látják-e annak értelmét, stb. A válaszok alapján született a munkadokumentum, melyet a püspökökből, szerzetesrendek elöljáróiból, szakértőbizottságból és 40 fiatalból álló tanácskozás résztvevői dolgoztak fel.

A munkadokumentum, amely azt is hangsúlyozta, hogy nem a fiatalokról, hanem a fiatalokkal kell beszélni három pontra koncentrált – folytatta előadását a megyéspüspök: a fiatalok jelenlegi helyzetének felismerésére, ennek értelmezésére a hit fényében, irányok, tanácsok kijelölésére. A dokumentum két fiatalt állít a középpontba, János apostolt és Szűz Máriát. Jánosnak, a szeretett tanítványnak annyira nyitva volt a szíve Jézus szeretete előtt, hogy azt gondolta, Jézus őt szereti a legjobban. Mindannyian, akiknek nyitva van a szívünk Jézus előtt, azt gondolhatjuk, hogy bennünket szeret a legjobban – fogalmazott a püspök atya, majd kérte, tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire érezzük Jézus szeretetét. Hiszen a böjt nemcsak önmegtagadásról szól, hanem a szívünk megnyitásáról is. Prohászka Ottokár mondja: A böjt is tavasz, a lélek tavasza.
A dokumentum Mária igenjét is középpontba állítja. Ő arra mondott igent – „történjék velem szavaid szerint” –, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.

Ezután a főpásztor a szinódus záródokumentumáról beszélt, amelynek kerettörténete az emmauszi tanítványokról szól, akik elveszítették a reményt, és szomorúan távolodtak Jeruzsálemtől, a reménység városától. Azt remélték, hogy Jézus megmenti Izraelt, de Ő nem ezért jött el, hanem hogy a világot váltsa meg. Aki kevesebbet remél Istentől, mint amennyit Isten adni akar, az csalódni fog Benne – fogalmazott a megyéspüspök. Ha csak kicsivel jobb életet akarunk és kérünk, ha szenvedés nélkül akarunk besétálni a mennyországba, akkor csalódni fogunk Istenben. Az élet terheinek vállalása, a kereszt hordozása hozzá kell, hogy tartozzon az életünkhöz, nem szabad hagyni, hogy a reményünket elvegye.

Jézus odaállt, a tanítványok mellé szegődött a reménytelenségükben, belépett az életükbe és meghallgatta őket. Ez a záródokumentum első fejezete: a szeretetteljes odafigyelés, a meghallgatás. Amikor Jézus megkérdezte tőlük, miről beszélgetnek, szomorúan megálltak. Ha lényeges dologról kell beszélni, ahhoz meg kell állnunk. A böjti időszak is ilyen. Megállunk és engedjük, hogy Jézus rákérdezzen az életünkre, merre tartunk, megvan-e a reménységünk, az irányultságunk. Jézus mellénk áll, és ezt az élményt nekünk is meg kell osztani másokkal, vagyis mi is álljunk mások mellé, kérdezzük meg mi az oka a reménytelenségüknek. Ezzel Isten szeretetét képviseljük.

A dokumentum második fejezete arról szól, amikor Isten igéjét hallgatva lángra lobbant a tanítványok szíve, majd a kenyértörésben megnyílt a szemük. A megyéspüspök kiemelte, a kísérésnek annak eredménye kell, hogy megvalósuljon, hogy megnyíljon a fiatalok szeme az értékekre, a helyes útra, a felismerésre. A döntés időszaka a fiatalkor. Hozzá kell segíteni őket ahhoz, hogy felelős döntéshozatallal véget vessenek a fiatalkornak, hogy el tudjanak indulni az elköteleződés, a felnőtté válás útján.

A harmadik fejezet az emmauszi tanítványok történetén keresztül azt tárgyalja, hogy késedelem nélkül el kell indulni és teljesíteni a hivatásunkat. A tanítványok a Jézussal való találkozásuk után visszakapták a reménységüket, visszaindultak Jeruzsálembe, mert megtalálták a hivatásukat.
A fiatalok, a hit és a hivatás témakörben született záródokumentum átdolgozott szövegét Ferenc pápa március 25-én írja alá Loretóban, és akkor teszi közzé mint apostoli buzdítást.

Előadása végén Palánki Ferenc megyéspüspök utalt arra a tanácskozásra is, amelyet három héttel ezelőtt Pannonhalmán tartottak az MKPK Ifjúsági Bizottságának vezetésével. Ezen alkalmon jelen voltak az egyházmegyék ifjúság-pasztorációért felelős papjai és világi munkatársai is. A szinódusi dokumentum fényében feladatokat fogalmaztak meg, többek között azt, hogy kísérni kell a fiatalokat, mégpedig kezdettől fogva, egészen a hivatás betöltéséig. Tudatosítani kell bennük, hogy Isten mindenkinek adott hivatást. Meghívottságuk pozitív megélése egyben mások számára is meghívó erejű legyen. Ez is arról szól, hogy látszik-e rajtunk a hit öröme, a meghívottság öröme. Mert Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. Keresztény életünk egyik legsúlyosabb sarkalatos pontja annak szomorú tapasztalata, hogy nem tudjuk átadni a hit örömét a fiatal generációnak. Ezért legyen ez az egyik feladatunk nagyböjtben, hogy válaszoljunk arra a kérdésre: látszik-e rajtunk megváltottságunk, a keresztény hit öröme?

Mindhárom alkalommal adománygyűjtésre is sor került, amelyek során 80 000 Ft gyűlt össze. Az adományt egy lerombolt szíriai templom javára ajánlják fel.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye