Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hamvazószerdán, március 6-án, a Debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét. A főpásztor homíliájában arról beszélt, hogy mit kell, hogy jelentsen számunkra a helyes böjtölés, imádság, alamizsnálkodás és a jócselekedet.

Hamvazószerdán elhangzott evangélium: „Jézus így szólt tanítványaihoz: Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked” (Mt 6,1-6,16-18).

„Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” (Róm 8,19). Palánki Ferenc megyéspüspök Ferenc pápa idei nagyböjti üzenetének központi gondolatával kezdte beszédét. Elmondta, a Szent Pál levelében olvasható gondolat és a Laudato si’ kezdetű pápai enciklika is a természetet, a világot állítja középpontba, amely nem csupán ökológiai üzenet, hanem az élet védelméről szól. Nekünk is az életet kell a középpontba állítanunk, és meg kell mutatnunk, hogy mi Isten fiai, gyermekei vagyunk. Erre vágyakozik, sóvárog a világ. Lehet panaszkodni a világra, és csak arról beszélni, hogy mennyi gonoszsággal van tele, de ismerjük fel, hogy ez is azt mutatja, hogy a világ mennyire várja a mi megnyilvánulásunkat, a böjtölést, az imádságot, az alamizsnálkodást, a jócselekedeteket. Mit jelentenek ezek számunkra?

Az ember általában önmagát állítja a középpontba és könnyen ítélkezik mások felett. Észreveszi a másik ember szemében a szálkát, de önmagával szemben már nem gyakorol kritikát — hangsúlyozta a megyéspüspök, majd kifejtette, a keresztény ember nem akkor jó, ha jobb lesz a másiknál, hanem ha önmagához képest válik jobbá. „Jobb akarok lenni ma, mint tegnap voltam.” Ehhez erőfeszítés, önmegtagadás, böjtölés, áldozatvállalás szükséges. A szeretetből meghozott áldozataimat pedig oda kell tennem Isten elé, és ezt gyakorolnom kell, hogy erényekké, készséggé váljanak bennem. Mert az erény nem más, mint a jóra való készség. Böjtölni sokféleképpen, többféle motivációval is lehet, de az igazi böjtölés nem magamra, az emberre, hanem Istenre mutat. Ferenc pápa nagyböjti üzenetében úgy fogalmaz: „Böjtölni annyit tesz, mint megváltoztatni magatartásunkat embertársainkkal és a teremtményekkel szemben: attól a kísértéstől, hogy mindent „elnyeljünk”, eljutunk az arra való alkalmasságig, hogy szeretetből szenvedjünk, ami szívünk ürességét be tudja tölteni.”

Sokszor üresnek érezzük az életünket, a szívünket, belefáradunk a szeretetbe, emberi kapcsolatainkba, sőt az Istennel való kapcsolatunkba is. Ferenc püspök megerősítette a híveket abban, hogy Isten gyermekeiként mindannnyian alkalmasak és képesek vagyunk a megújulásra, hogy szeretetből áldozatot hozzunk. Nem azon van a hangsúly, hogy tisztítókúrát végezzünk, hanem hogy megnyíljunk Isten előtt, lelki méregtelenítést végezzünk, amit nevezhetünk megtérésnek, Isten felé fordulásnak.

Az imádságról azt hangsúlyozza a Szentatya: „Imádkozni nem más, mint megtanulni lemondani a bálványimádásról.” Az egy igaz Istent kell imádni — tette hozzá a főpásztor. Talán azt gondoljuk, hogy napjainkban már nincs bálványimádás. Pedig milyen sokszor használjuk az „imádom” kifejezést, amikor nem Istenre gondolunk, hanem ételre, házi kedvencre, stb... Ilyenkor ezeket a dolgokat a teremtő Isten helyébe állítjuk a kifejezésünkkel, vagyis saját magunkat tesszük a középpontba. A legtöbb bálványimádásnak a hátterében az áll, hogy én vagyok Isten helyett.

Az igazi imádság másban is segít, utalt ismét püspök atya a pápai üzenetre, amely azt is hangsúlyozta, hogy le kell mondanunk „az egónk önelégültségéről és beismerni, hogy az Úrra és az Ő irgalmára szükségünk van.” Az imádságban rájövök arra, hogy nem vagyok elegendő magamnak, hogy szükségem van Isten jóságára, irgalmára, szeretetére, amely kézenfekvő, hiszen bármikor elvégezhetem a szentgyónásomat, mert az Isten nem fárad bele abba, hogy megbocsásson, hogy irgalmazzon. Mi fáradunk bele abba, hogy kérjük az Ő irgalmát.

Alamizsnálkodni pedig annyit jelent, mondja a pápa, hogy „túllépünk azon a balgaságon, hogy csak magunknak élünk, csak magunknak halmozunk fel abban a téveszmében élve, hogy így biztosíthatjuk a jövőt, ami nem is a miénk.” Ferenc püspök egyik dokumentumfilmre emlékeztetett, amely azt az embert mutatta be, aki óriási mennyiségű élelmiszert és a túléléshez szükséges eszközöket halmozott fel, hogy majd túlélje a világvégét. Mekkora balgaság! Amikor magamat állítom középpontba, Jézussal állok szemben, aki mindent odaadott értem, még az életét is. Ha valakivel jót teszünk, alamizsnát adunk, akkor tulajdonképpen az Isten jóságát mutatjuk meg, vagyis Őt állítjuk a középpontba életünkkel, szeretetünkkel. Mennyire más így böjtölni, imádkozni, jót tenni. Az igazi jóság az Isten.

„Ezekkel az eszközökkel ismét meglelhetjük az örömet abban a tervben, amelyet a teremtés Istene a szívünkbe vésett: testvéreinket és az egész világot szeretni, és ebben a szeretetben megtalálni a valódi boldogságot.” Ez az ember hivatása, a nagyböjtnek, a lelki tavasznak is lehetősége számunkra. Használjuk fel ezt a kegyelmi időt elmélyülésre, az Istennel való személyes találkozásra, hogy megtapasztalva az Ő irgalmát, elámuljunk megváltott emberlétünk örökké tartó új csodáján — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Szabó Dávid