Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent László Domonkos Plébánián várakozáson felüli az érdeklődés a február 14-én elindult kilenc alkalmas karizmatikus lelkigyakorlat iránt. A következő hetekben mintegy 130 résztvevő lelkében teljesedik be a megújulás iránti vágy, közülük többen az utolsó napokban jelentkeztek, hogy ők se maradjanak le arról a csodáról, amelyről a szeminárium kapcsán hallottak. A találkozót Górski Jacek OP plébános kezdeményezésére Szentesi Csaba görögkatolikus parókus atya vezeti. Az alkalmak dicsőítéssel kezdődnek, amelyen Tokodi László OP tart rövid elmélkedéseket, majd tanítással folytatódnak, és kiscsoportos beszélgetésekkel zárulnak.

Az első alkalmon Szentesi Csaba atya bevezető gondolataiban azt hangsúlyozta, mindenkinek a szívében él a vágy Isten után. Ez az ember alapvető természetéhez tartozik, hiszen Teremtője, Atyja után vágyakozik. Ehhez a Szentlélek szemináriumon ajándékokat kapunk, amelyekkel Isten dicsőségére majd egymást is szolgáljuk.
Csaba atya két olyan személy — Farkas András volt debreceni plébános, és a fiatalon elhunyt Ferenczi Éva — közbenjáró segítségét is kérte, akik már Isten boldogító színe látásában dicsőítik Őt.

Mi történik a Szentlélek szemináriumon? Csaba atya „A szamáriaiak megtérése” című szentírási szakaszból idézett: „Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. Mert sok megszállottból – hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. Így nagy volt az öröm ebben a városban. ... Hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. ... Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket” (ApCsel 8, 5-17).

A szamariaiak tehát elnyerték a Szentlelket, kiderült számukra, hogy a Lélek megtapasztalható. Ez vár ránk a Szentlélek szemináriumon, hangsúlyozta Szentesi atya, majd folytatta: Jézus azt akarja, hogy öntudatos követői legyünk, ne legyen bennünk félelem, gyengeség, harag, szeretetben és bátorságban tudjuk élni az életünket, és eggyé váljunk Istennel.

Az ember az egyetlen, aki tud egyesülni Istennel. A szívünk automatikusan kinyílik a zene, dicsőítés hatására is, és képesek vagyunk befogadni Isten Szentlelkét. Ennek fényében, mint ahogyan az apostolok is, mi is mindent másként fogunk látni. Csaba atya hangsúlyozta, tegyük félre az elmúlt 2000 évet, hiszen ma is befogadhatjuk Isten Szentlelkét, csak nyitottnak kell lennünk.

Amikor az apostolok megkapták a Szentlelket, örömükben kimentek az utcára, nyelveken beszéltek, és mindenki azt kérdezte tőlük, mit kell tenniük, hogy ők is olyanok legyenek.

Ezt az örömöt akarja az Úr nekünk adni ezen alkalmakon, amely után mások is vágyni fognak, hogy teljesebb legyen az életük. Megszabadulhatunk a bűneinktől, fájdalmainktól, és mindez olyan észrevétlenül, kedvesen, fájdalommentesen történik majd. Átjár bennünket a Szentlélek, meggyógyítja a szívünket, mert erre csak maga az Isten képes, senki más. Sebeink megmaradnak ugyan, de már nem fognak fájni, mert begyógyultak. Emlékezni fogunk arra is, aki megbántott bennünket, de már gyógyultan, és ez nagy különbség. Így a világot is tudjuk gyógyítani. Mennyire egyszerű és óriási dolog ez. Az Ő gyógyító erejével fogunk rendelkezni, hiszen Isten gyermekei vagyunk.

Ezután Csaba atya a bátorságról beszélt, amely szükséges ahhoz, hogy a hit erejét továbbadjuk. Pünkösd után az apostolok tanúságot tettek a feltámadt Krisztusról. Nem tudtak hallgatni róla, bármilyen veszélyes is volt erről beszélniük. Bátrak, és így hitelesek is voltak, ezért elhitték nekik, hogy Krisztus feltámadt.

A szeretet Isten lényege az embernek tulajdonsága. Nem mindegy, ki és mi tölti be a lelkünket. Ez a tulajdonságunk arra indít bennünket, hogy egyre jobban hasonlítsunk Istenre, hiszen Ő saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Az ember igazi arca olyan, mint Isten arca, hasonlítunk Rá. A Szentlélek segít bennünket, hogy megkapjuk az igazi arcunkat és egyre jobban hasonlítsunk a Teremtőnkre. Szent Pál apostol remekül megfogalmazta a Galatákhoz írt levelében, hogy az igazi arcunk a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, önmegtartóztatás, vagyis a Lélek gyümölcsei. Az igazi arcunkkal sem világi hatalom, sem a gonosz nem tud mit kezdeni.

„Uram, Jézus Krisztus, jöjj el közénk, add áldásodat mindazokra, akik eljöttek a Szentlélek szemináriumra. Adj szívükbe szomjúságot Szentlelked iránt, szabadítsd meg őket minden fölösleges köteléktől, félelemtől, bűntől, hogy felismerjék a keresztény élet szépségét és azt a gazdagságot, amit adni akarsz nekünk. Köszönjük, hogy meghívtál és meghallgatod kéréseinket.”

A Szentlélek szemináriumról részletesebben olvashatunk a Szentesi Csaba atyával készült interjúban:  http://www.dnyem.hu/index.php/item/2231-eletunk-legnagyobb-kalandjat-elhetjuk-at-szentesi-csaba-atyaval-beszelgettunk-a-szentlelek-szeminariumrol

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye