Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Február 7-én befejeződött az a szentmise és prédikációsorozat, amelyet Újfehértón a Magyarok Nagyasszonya templomban indítottak Szent László tiszteletére. Az alkalmak különlegessége, hogy Juhász Imre újfehértói plébános László keresztnevű egyházmegyés papokat hívott meg, hogy védőszentjükről beszéljenek. A záró szentmisét Keresztes László nyugalmazott plébános mutatta be.

Az alábbiakban Keresztes László atya szentbeszédét közöljük, aki elsősorban Szent László érdemeit, példamutató életét mutatta be:

Szent László sokat böjtölt, imádkozott népe bűneiért, amelyet Isten kegyelmébe ajánlott

Magyarország ünnepelt királya, Szent László Vazul fia, Béla és Lengyelországi Richeza frigyéből született. Mély vallásosságának elindítója volt az isteni kegyelem mellett édesanyja és Leodvin lengyel püspök. Feljegyezték róla, hogy sokat böjtölt, imádkozott, népe bűnei miatt zokogott és szíve oltárán önmagát ajánlotta fel Istennek áldozatul. Szent Péter apostol mondja: „Ha Jézushoz járultok, épüljetek be titokzatos Testébe, az Egyházba, és általa Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be!” A családhoz, egyházközséghez tartozás ne csak egy papíron legyen rögzítve, hanem a valóságban, a mindennapi tetteinkben is mutatkozzon meg. Igazában a családomban, az egyházközösségemben végzett szeretet-munkámmal, áldozatommal tudok Istennek tetsző áldozatot bemutatni, hiszen itt segít nekem Jézus ezeket a felajánlásokat megvalósítani. Rajta kívül csak emberi erőfeszítés marad minden fáradozásom, ami nem jelent örömet, lelki békét, hanem csak kimerülést. Felül kell vizsgálnunk hovatartozásunkat, elkötelezettségünket, áldozatainkat, türelmünket, hogy mennyire szolgálom velük a családomat, az egyházközösségemet.
A magyarok Isten gondviselő szeretetét látták abban, hogy Szent István csodálatos kezdését követő négy évtizednyi viszály után olyan csodálatos vezetőt kaptak Szent László király személyében, akinek uralkodása sorsdöntő volt a magyarság történelmében.

Lovagias viselkedésére volt jellemző az erő, bátorság, gyengédség, segítségnyújtás, alkalomadtán büntetés

Szent László már hercegként kitűnt vitézségével. Amikor a kunok betörtek az országba sebesülten is kiszabadított egy a magyar lányt, akit a kun lovas elrabolt. Szent Péter mondja: „Ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el. Szálljatok szembe a hit erejével!“ A lovagi eszményhez feltétlenül hozzátartozik az erő, a bátorság, az Istennek, az igazságnak való elköteleződés. Másképpen mondva: Az igazi lovag Jézus Krisztus lovagja, védelmezője tanításának, harcos társa a bűn és kísértés elleni harcban, a neki való engedelmességben, az Ő kitartó követésében, az áldozatok, lemondások, önmegtagadások szíves meghozatalában. Csak ebben a szellemben, életvitelben, lovagias magatartásban megállva lesz képes segítségére lenni az embereknek, és adott esetben a nőknek. Van kiket megmenteni, lenne kiket megőrizni a helyes úton, Szent László lovag eszménye előttünk áll 1000 éve. Egyedül rajtunk múlik, hogy akarjuk-e követni, vagy sem.

A lovagkirály a földi dicsőséget kerülve volt alázatos, tiszta lelkű és vitézi bátorságú

Szent László kiváló uralkodói adottságaival, vitézségével, tisztaságával, áldozatosságával és rátermettségével kivezette az országot a belső lázongások veszedelméből és megvédte a külső támadásoktól is. Az alábbi példa bizonyítja alázatosságát. Mikor már nyilvánvaló lett, hogy ő az ország királya, nem ragaszkodott ahhoz, hogy felkenjék mint királyt, sem ahhoz, hogy a Szent Koronával megkoronázzák. Királyságát nem dicsőségnek tartotta, amit fitogtatni lehetne, hanem szent feladatnak, amivel népét akarta szolgálni. Alázatával elismerte, hogy az Ég Királya, a Mindenség Királya, Krisztus urunk felette is király, és csak Rá figyelve, Neki engedelmeskedve végezheti el Istentől rámért feladatát népe javára. Hány férj, édesapa büszke arra, hogy ő a család feje, ő uralkodhat felesége és gyermekei felett elvárva, hogy mindenki hajoljon meg előtte, mert ő parancsol, ő vezérli, irányítja őket. Szent Péter apostol felszólítja a férjeket: „Ti férfiak megértéssel éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel. Adjátok meg nekik a tiszteletet, mint akik örököstársai az Istentől kapott kegyelemnek, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.” Ez azt jelenti, ha uralkodásom a feleségem és gyermekeim felett helytelen, nem Isten akarata szerinti, mivel nagyon bántó erőszakosságban, ordítozásban, veszekedésben, káromkodásban, részegeskedésben, akkor az ilyen férj, apa, hiába vallásos, hiába jár templomba, végez minden héten szent gyónást. Szent Péter szavai szerint: imádságának akadályává válik az uralkodni, de nem szolgálni akaró magatartása. Vagyis ilyen lelkülettel nem lehet imádni Istent, szeretni embertársunkat. Idézzük emlékezetünkbe Szent Pál apostol Efezusi levelét: „Férfiak! Szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat és feláldozta magát érte...” Krisztus is uralkodó volt, uralkodhatott az egész világ felett. Ugyanakkor megmondta: „Nem azért jöttem, hogy ítéljem az embereket, hogy uralkodjak felettük, hanem hogy szolgáljam, szeressem őket. Azért jöttem, hogy megbocsássak nekik, tanítsam őket életem példájával, az életem odaadásával kivezessem őket a bűnből és bevezessem őket az örök hazába.” Jézus ezt a feladatot a férfiaknak példaképül állította. „Ti is úgy szeressétek feleségeteket, ahogy én szerettem az Egyházat! Az életemet adtam oda érte, ti is életeteket adjátok feleségeitekért, szolgálva, segítve, elfogadva, szeretve őket gyengeségeikkel együtt.” Ugyan így, az édesapának szeretetben, szolgálatban kell uralkodnia gyermekei felett is: „Atyák! Ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr félelmében és intelmeivel.”

Elsőként vállalta az áldozatot

Szent László bátor, hősies életpéldája az élet harcaiban arra kell, hogy tanítsa a szülőket, hogy ne féljenek elsőként vállalni a Krisztus-követést, az áldozatok vállalását, vallási és egyéb kötelességeinek teljesítését. Amikor a kunok betörtek az országba, akkor László király azt mondta vitézeinek: „Jobb nekem veletek meghalni, mint feleségeteket és fiaitokat fogságban látni.” Elsőként támadt a kunok táborára. Milyen sok édesanya és édesapa küldi hittanra gyermekét, de ők maguk nem imádkoznak, nem mennek szentmisére.

Erősségének jele sz irgalmasság, megbocsátás volt

Irgalmasságot is tanulhatunk Szent Lászlótól. Ha az ellenség megadta magát, nem kaszabolta le őket, ha megtértek, maradhattak az országban. Minket sokszor a harag, a bosszú vezérel, nincs irgalom bennünk, mert azt hisszük, az a gyengeség jele. Pedig a Biblia inkább arra int bennünket, legyünk szentek, tökéletesek, amint Istenünk. Atyánk is szent és tökéletes. Ha ezt megpróbáljuk és olykor sikerül, akkor rájövünk, hogy a megbocsátás, az irgalmasság nem a gyengeség jele, hanem éppen az erősségé, azoké, akik képesek legyőzni a saját indulataikat, bűnös vágyaikat, szenvedélyeiket és megtanulják: „Legyetek irgalmasak, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas!”

Szent László továbbfolytatta az Egyházszervezést

A Szent István király által megkezdett egyházszervezés munkáját Szent László tovább folytatta, szorgalmazta a szentté avatásokat.
A Váradi székesegyházat temetési templomnak szánta, földi maradványai ott leltek nyugalomra. Szent Lászlót a haza bajnokának tartották, szentté avatása hitelt érdemlő tanúk sokasága miatt elkerülhetetlen volt. László kortársai számára is szentnek bizonyult, sőt, mint ahogy Szent Istvánt is követte Imre fia a szentté válás útján, úgy Szent Lászlót is lánya, Piroska.
Keresztes László atya a prédikációját az alábbi gondolatokkal zárta: Talán minket nem avatnak szenté, de a nevünk - ha követjük Szent László királyt – be lesz írva az Élet könyvébe, mint pozitív szereplőé, akiknek otthonuk lesz az égben.

Zsiros Zita
médiaképzős hallgató

Fotó: Szabó Piroska