Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Szatmárcseke község önkormányzata és a Kölcsey Társaság ökumenikus istentiszteletet és ünnepi közgyűlést tartott a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 20-án, a település református templomában. Ezen alkalmon adták át a Kölcsey Társaság idei díját is. ( http://www.boon.hu/a-magyar-kultura-napja-zsigmond-dezso-filmrendezo-vette-at-a-kolcsey-emlekplakettet/4113876 ) Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező Kölcsey-emlékplakettet, Gróh Gáspár irodalomtörténész Kölcsey-emlékérmét kapott, amelyet Bölcskei Gusztáv, a társaság elnöke adott át.
Az ökumenikus istentiszteleten Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Fekete Károly református püspök hirdettek igét.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban az elhangzott szentírási szakaszra utalva azt hangsúlyozta, legyünk mindig készen a válasszal azon kérdésekre, van e reménységünk, jövőképünk, és ha igen, mi ennek az alapja. Ha csak a technikai vívmányokra, vagy a tudomány eredményeire gondolunk, akkor nem sok reményünk van. Fontos, hogy egyre inkább megismerjük a világ, a természet adta lehetőségeket, de reményünket csak az egy igaz Istenre tudjuk rábízni.

A magyar kultúrához ezer éve hozzátartozik a kereszténység, amely értékek nem léteznek Krisztus nélkül. A püspök atya kiemelte, beszélünk általánosságban a kultúráról, és így beszélhetünk a reménység, a szeretet kultúrájáról is, amely Krisztus nélkül nem létezik. A krisztusi keresztény kultúra azt jelenti, hogy mindennapjainkat Jézus Krisztus tanítása — az evangélium, örömhír — határozza meg.

Ezután Palánki püspök a tavalyi évben rendezett, fiatalokról szóló Püspöki Szinódus záró dokumentumára irányította a figyelmet, amelyet az Emmauszi tanítványok (Lk 24,13-35) történetére építettek fel. Ennek egyik fontos mozzanata, hogy Jézus a reményüket vesztett tanítványok mellé szegődött, meghallgatta őket, nyitott volt feléjük. Ez a meghallgatás kultúrája. A történet másik lényegi mondanivalója szerint miután Jézus meghallgatta őket, a szívükre beszélt, hirdette az evangéliumot, és ekkor lángra lobbant a tanítványok szíve, mert felismerték Őt a kenyértörésben, majd késedelem nélkül visszaindultak a reménység városa felé, az egyház születendő közösségébe, és teljesítették küldetésüket.

A megyéspüspök összegezve, az emmauszi tanítványok történetének üzenetét, kiemelte, a keresztény kultúrához hozzátartozik a meghallgatni tudás is. Először is Istent kell meghallgatnunk, amely szabad találkozást, alázatot, türelmet, nyitottságot, megértési és megtérési hajlandóságot követel, elköteleződésre való képességet igényel. Az Isten meghallgatása tulajdonképpen imádság, amelyben megnyitom a szívemet, engedem, hogy belépjen, mellém szegődjön, befolyásolja az életemet.
Tudnunk kell meghallgatni a másik embert is. Gyakran tapasztaljuk, hogy sokszor csak a magunk bajával vagyunk elfoglalva, és nem figyelünk embertársainkra. Jézus ebben is példa, Ő engedi, hogy megérintsük a szívét. Palánki püspök ezután Gyökössy Endre gondolatára emlékeztetett, miszerint, ha hagyjuk, hogy valaki megossza velünk a gondjait, akkor kicsit elmondja magától is, vagyis távolabbra kerül a nehézségétől, problémájától, felülről látja az életét, és képes lesz arra, hogy változzon.

A főpásztor azt is hangsúlyozta, hogy a szinódus komoly feladata volt azon megoldások keresése is, hogyan tudjuk hitelesen átadni a hitünk örömét a fiataloknak. Lángra lobbant-e már a szívünk, mint az emmauszi tanítványoknak, akik késedelem nélkül elindultak továbbadni az örömhírt. Sokszor tanúi lehetünk annak, hogy a fiatalok újra felfedezik Istent, a lelkiséget, spiritualitást. A legfontosabb kérdés, hogy ott vagyunk-e mellettük, megszólíthatóak vagyunk-e, tudunk-e hitelesen tanúságot tenni arról, mi a reménységünk alapja.

Törekedjünk tehát arra, hogy Jézus Krisztust közelebb engedjük a szívünkhöz, és Őt befogadva egyre inkább hasonlítsunk Hozzá, és valósítsuk meg a keresztény kultúrát. Hirdessük az evangéliumot először az életünkkel, és ha kell, beszéljünk is róla, utalt Szent Ferenc gondolatára a püspök atya.
Őseink átadták a hit örömét, de most rajtunk a sor. Figyeljünk Jézusra, és így a világban el fogunk igazodni, tudni fogjuk, mit kell cselekednünk, hogyan tudjuk teljesíteni hivatásunkat, megválaszolni a kérdést, mi a reménységünk alapja — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. .

A megemlékezésen imát mondott Szalay Kont református esperes. Közreműködött Csikos Sándor Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes és Kiváló Művész és a Nyíregyházi Cantemus Kórus, vezényelt: Szabó Soma, karnagy.
Az ünnepség folytatásaként a szatmárcsekei református temetőben Kölcsey Ferenc síremlékét koszorúzták meg.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Barcza János