Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ünnepi műsorral egybekötött díjátadásra készülődött 2019. január 1-én az Egyeki Szent József plébánia. Hetedik alkalommal adták át a Papp László plébános által alapított Tárkányi-díjat, köszönetet fejezve ki a közösséget példamutatóan szolgáló, hitéletüket tanúságtevő módon felmutató kitüntetetteknek. Ezzel az egyházközség példaképeket állít a közösségük elé a szentségi élet megélésében.

Egyek fíliája, Újszentmargita kitüntetettje Borsos János József pálos szerzetes atya.
Borsos János József Polgáron született 1937. szeptember 21-én. 1961. június 18-án, az egri bazilikában szentelték pappá. Első kápláni helye Egyek volt, majd néhány év múlva Újszentmargitára helyezték. Újszentmargita annyira elhagyatott és szegény falu volt, hogy az egyházmegyében nem volt már pap, aki elfogadta volna ezt a helyet. János atyát azzal küldte oda a főpásztor, hogy hagyja összedőlni a tragikus helyzetbe került templomot, mert „annak a néhány öregasszonynak” elég lesz, ha a plébániaépületben kialakít egy kápolnát. Valóban, a templom teteje be volt szakadva, galambok, csókák fészkeltek alatta. „Édesanyám mikor meglátta, azt mondta, jaj, kisfiam, inkább a Tiszának menjél, mint ide...”- idézi fel újszentmargitai emlékeit János atya, aki tizennyolc évi plébánossága alatt kívül-belül teljesen felújította Isten házát és a paplakot e szolgálati helyén. Nagyon megfogta a pálos rend lelkisége és magyar alapítása, szíve mélyén megérezte, hogy a Jóisten a pálos szerzetesi életre hívja. 1957-ben jelölt lett, majd a noviciátus után – melyben a József nevet kapta, az Úr Jézus nevelőatyja után –, 1960-ban letette az első fogadalmát. 2002. június 1-ével a pálos rend generálisa kinevezte József atyát a magyar rendtartomány tartományfőnökévé: „Az egykori lelkigyakorlaton megfogalmazódott gondolattal vettem át a tartomány vezetését: Isten iránti szeretetből áldozattá válni a magyar bűnösökért. Amíg a világban élő emberek dolgoznak, fáradoznak a munkájukban, családjukban, és talán kevesebb idejük jut az imádságra, vagy nem tudnak, nem akarnak imádkozni, mi képviselni akarjuk őket imádságunkban az Úristen előtt. Meggyőződésem, hogy az imádság az egyetlen, mind egyéni, mind közösségi szinten, amely képessé tesz az igazi belső megújulásra. Lelki megújulás nélkül pedig semmi másban nem remélhetünk megújulást.”

Egyek kitüntetettje özv. Herbák Kálmánné, az egyházközség kántora.
Herbák Kálmánné Kovács Mária 1957. május 6-án született Egyeken. A szentmise zenei kíséretében teljesített szolgálatot ifjú kora óta. Már 14 évesen harmóniumon játszott, ünnepivé és magasztossá téve játékával minden vasárnapi istentiszteletet. 2006 szeptemberében Egerben megszerezte a kántori képesítést. Gyermekkori álma teljesedett be ezzel: Képzett kántorként szolgálhatott az Isten házában napi munkája mellett. 30 hosszú évet dolgozott a Medicorban, azután 10 szép esztendőt töltött el az Idősek Napközi Otthonában. Szíve minden melegével igyekezett ápolni, segíteni az ott élőket, s becsempészni közéjük Isten szeretetét. 2017-ben nyugdíjba vonult, azóta még buzgóbban végzi közösségi feladatait. Tevékenyen vesz részt a helyi karitász csoport életében, állandó, kitartó és gondos segítő a templom takarításában. Minden feladatot szívesen végez, mely a közösség életében éppen aktuális. Nélkülözhetetlen az ő jóra való készsége.

Posztumusz díjat kapott Molnár Gyuláné Pásztor Margit néni, a díjat népes családja vette át.
Molnár Gyuláné Pásztor Margit 1924. 04. 28-án született Egyeken, egyszerű földműves család harmadik gyermekeként. Még a 14 évet sem töltötte be, amikor summásként, marokszedőként kemény fizikai munkát végezve vette ki részét a család többi tagjával együtt a kenyérkeresetből. Molnár Gyulával 1947. október 11-én kötött szentségi házasságot. Három gyermekkel ajándékozta meg őket a Jóisten. Minden teher, ami a gyermekneveléssel és a háztartás vezetésével együtt járt az ő erős vállán nyugodott. A gyerekek és majdan az unokák katolikus nevelésében is fontos részt vállalt. Ő apostolkodott az unokák elsőáldozása és bérmálása felett, és az oltárszolgálatból is az ő segítségével vették ki a részüket. Az egyházközségen belül rendszeresen kivette részét a közösségi munkából. A templomdíszítést különösen szívügyének tekintette. Szabadidejében hímzéssel is foglalkozott, a mai napig láthatóak az oltáron, mellékoltáron azok a hímzett oltárterítők, melyek az ő keze munkáját dicsérik. Tagja volt a rózsafüzér társulatnak is. Sokat imádkozott a gyermekeiért, unokáiért, dédunokáiért, nélkülözőkért, betegekért. 2011. 03. 14-én tért meg a mennyei hazába, onnan segíti övéit közbenjáró imáival.

A rendezvényen jelen volt Csetneki Csaba, Újszentmargita polgármestere is, aki szeretettel invitálta közösségünk minden tagját arra az ünnepségsorozatra, melyet településük 1010 éves fennállásának alkalmából rendeznek a 2019. évben. Elénk tárta a település nyomdakész kiadványát is, mely az 1010 év történetét hivatott bemutatni. Polgármester úr személyesen vehette át  ajándékát, a katolikusságuk hatszáz évét bemutató vaskos kiadványt.  Egyeknek egy olajnyomat különlegességet, a Fekete Madonna másolatát ajándékozta, akinek oltalmába ajánlotta a közösséget.
Az ünnepség családias hangulatú agepéval zárult.

Az ünnepélyes díjátadón közreműködtek: Farkas Réka, valamint az Egyeki Szent János Katolikus iskola növendéke: Nagy Cintia moldvai népéneket adott elő, Novák Anna, Vitéz Zsófi, Nagy Nikolett felolvasták a kitüntetettek életútját. Farkas Áron és Ivancsó Máté János karácsonyi énekeket énekeltek. A műsor csúcspontja volt Farkas Réka énekes székely újévi köszöntője.

Farkas Éva
Fotó: Papp Ágoston