Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök gyászmisét mutat be a december 31-én, a nyíregyházi Főegyházmegyei Papi Szociális Otthonban életének 87., papságának 63. évében szentségekkel megerősítve elhunyt Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek atya lelki üdvéért. A gyászmise 2019. január 7-én, hétfőn 18 órakor lesz Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházban.

Temetése 2019. január 8-án, kedden lesz az egri főszékesegyházban. Lelki üdvéért koporsója előtt 10 órakor elimádkozzák a dicsőséges rózsafüzért, majd 10.30-kor szentmisét mutatnak be. Ezt követően helyezik el földi maradványait a főpásztorok temetkezési helyén, a bazilika altemplomában.

Dr. Seregély István érsek életútja itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2188-elhunyt-dr-seregely-istvan-nyugalmazott-egri-ersek

Seregély István nyugalmazott érsek atya gyakran tartott előadást egyházmegyei eseményeinken, rendszeres résztvevője volt az ünnepi szertartásainknak. Különleges gondolatokat hallhattunk tőle az Eukarisztiáról az elmúlt év júliusában, Debrecenben, erről szóló írásunkkal most megemlékezünk róla. (Öröm-Hír, 2018. XIV. évf. 3. szám)

„Egyszer e földi élet minden kísérletezése véget ér, és csak egy kérdés merül fel: Hasonlítunk-e Krisztushoz? Földi életünk végén nem kérnek tőlünk keresztlevelet, lelkészi ajánlást, stb..., hanem megnézik, hasonlítunk-e Krisztushoz, megmaradt-e bennük a Jézus Krisztushoz való hasonlóságra törekvés, a keresztény élet, amely az örök üdvösség egyetlen útja.” — Dr. Seregély István nyugalmazott érsek az egyházmegye rózsafüzér társulatainak tagjaihoz szólt előadásában 2018. június 7-én Debrecenben, a Megtestesülés-templomban, ahol a NEKtek Veletek – programsorozat soron következő alkalmát tartották.

Seregély István érsek bevezető gondolataiban arra a mai gondolkodásban abszurdnak tűnő és ellentmondást szülő szentírási kijelentést magyarázta, miszerint: „Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette” (Bölcs 2,23). Mert ha valóban Istenről beszélünk, hogyan hasonlíthat hozzá az ember, hogyan lehetséges a halhatatlansága? – tette fel a kérdést az érsek, majd válaszadásaiban, arról az Istenről beszélt, aki a názáreti Jézusban fogantatásától kezdődően az örök életig emberré lett, megadva a lehetőséget arra, hogy az ember olyan legyen, mint Isten.
De hiszen az ember esendő, hogyan lehetséges mégis mindez? – kérdezte ismét Seregély érsek, és hozzátette, erről is gondoskodott a Mindenható, hiszen odaadta Fiát értünk engesztelő áldozatul a kereszten. Egy kérdés maradt tehát, zárta a kérdések sorát az előadó: Akarok-e üdvözülni vagy nem?

Isten az Eucharisztiában látható, megfogható és ehető

Az ember akarata, szabadsága Isten ajándéka, amit soha senkitől el nem vesz. Jézus Krisztus bennünk akarja helyreállítani Isten és az ember kapcsolatát egy örökéletre alkalmas szent közösségben. Azt akarja, hogy szabadon fogadjuk el őt, éljünk áldott ajándékaival, és helyre álljon az örök élethez szükséges együttműködés. Annak megvalósulásához, hogy „Isten mindenhol velünk legyen”, felvette egy evilági jelnek, a kenyérnek és a bornak tapasztalati valóságát, hogy megfogható, látható és ehető legyen, vagyis a legszorosabb kapcsolatba kerüljön az emberrel. E mögött a mindenható Isten embert üdvözítő örök akarata áll, amely akár tetszik, akár nem, az Isten nélkül boldogulni akaró ember örök üdvösségének is egyetlen útja – fogalmazott az érsek az Oltáriszentség üdvösséget hordozó erejéről, majd az Eukarisztia megalapítása óta eltelt közel kétezer év hangsúlyozásával abban is megerősítette a híveket, hogy amíg ember él a földön és lesz utóda az apostoloknak, addig velünk lesz az Isten. Amikor oltárainkon a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé válik, akkor az Ő áldozata van jelen, hirdetve, hogy az életét odaadó áldozati szeretetért mindenki, a legreménytelenebb, legbűnösebb helyzetben élő ember is elnyerheti az örök életet, ha megfogja Isten kezét.
Az érsek atya arra is figyelmeztetett, hogy a kenyérben és a borban nemcsak egy pillanatig van jelen Krisztus, hanem ameddig ép a kenyér és a bor. A templomokban a tabernákulum közelében elhelyezett örökmécses apró piros fénye is azt üzeni, hogy mindig velünk az Isten.

A rózsafüzért eukarisztikusan is lehet imádkozni

Seregély István nyugalmazott érsek atya előadásának második részét – amely a rózsafüzér imáról szólt –, ismét egy provokatív kérdéssel kezdve: Mi köze az Eukarisztiához a Boldogasszony által a világ megmentésére kezünkbe adott imádságnak?
Az eukarisztiában Isten van velünk, a rózsafüzér pedig máriás imádság, de egyben Krisztus imádsága, mert végig veszi a názáreti Jézus életének minden lényeges vonását. Aki e titok jegyében imádkozza a rózsafüzért, az közelebb kerül Istenhez. A rózsafüzér ima Mária szemével kívánja láttatni Krisztust, ahogy Ő megőrizte szívében ezen eseményeket – válaszolta meg a kérdést az érsek, majd javasolta, hogy a rózsafüzért imádkozzuk eukarisztikusan, amely egy egyénileg hozzátett gondolattal egészíti ki az Üdvözlégy imát: „...áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, „aki itt van velünk az Oltáriszentségben, akit Szentlélektől fogantál”, és akkor észrevétlenül szentségimádássá változik a rózsafüzér imádkozása. Az érsek atya hasonlóképpen imádkozik, és azt tapasztalta, hogy ezáltal közelebb került Krisztushoz.

Egyetlen kérdéssel találkozok majd földi életem végén: Hasonlítok-e Krisztushoz?

Ezzel is segíthetjük a Krisztushoz igazodó életünket, mert egyszer e földi élet minden kísérletezése véget ér, és csak egy kérdés merül fel: Hasonlítunk-e Krisztushoz? Földi életünk végén nem kérnek tőlünk keresztlevelet, lelkészi ajánlást, stb..., hanem megnézik, hasonlítunk-e Krisztushoz, megmaradt-e bennük a Jézus Krisztushoz való hasonlóságra törekvés, a keresztény élet, amely az örök üdvösség egyetlen útja.

Az érsek atya befejezésül Bosco Szent Jánosnak, az utcán élő fiatalok nevelőjének egyik álmát említette, amelyben az Egyház hajója viharba került, de nem süllyedt el. Ez annak az ígéretnek a megvalósulása, hogy "az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Ez az álom egy festményen is látható, amelyen az Egyház hajója háborgó tengerből kiemelkedő, elszakíthatatlan lánccal két oszlophoz van kötve, melyek nem engedik a hajót elsüllyedni. Egyik oszlopon az Eukarisztia áll, a másokon pedig Szűz Mária.
Amikor e két eszközt életünk keresztény szellemiségének valljuk, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy Mária, mint Isten fiának anyja, az Eukarisztiában lévő Egyház égi anyja, aki "igen" válaszával tagja lett a mi emberi családunknak. A Rózsafüzér Királynője oltalmazza és újítsa meg mindnyájunk életét, Eukarisztia Asszonya, Könyörögj érettünk! – fejezte be fohásszal az előadását dr. Seregély István nyugalmazott érsek.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye