Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Nyitva van a mennyország mindannyiunk számára, csak rajtunk múlik, hogyan élünk, be akarunk-e lépni, elfogadjuk-e Isten ajándékát.” Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök karácsony szent éjszakáján a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatta be az éjféli szentmisét. Homíliájában a Megváltó születésének titkáról osztotta meg gondolatait a zsúfolásig megtelt templomban.

Minden évben újra és újra rácsodálkozhatunk a titokra, hogy a végtelen Isten, egyszerű, kicsiny gyermekként jött el közénk. Isten az embert saját képmására teremtette, de ezt a képmást az első bűn elhomályosította — kezdte gondolatait a püspök atya. Isten keresi az embert: Hol vagy? — szólt a kérdés Ádámnak, minden kor emberének, és a mai napon nekem is. Hol vagyok most? Hol tartok az életemben? Bennünket is keres az Isten. Utánunk jött erre a világra, mert nem nyugodott bele, hogy elszakadtunk tőle. Isten bele akar nézni a szemünkbe, hogy ránézzünk, és ne féljünk tőle. Amikor meglátunk egy gyermeket, akkor mosolyogni kezdünk, mert rácsodálkozunk az életre. Jézus Krisztus csecsemőként akart eljönni erre a világra, nem isteni hatalmas erővel, ahogyan Keresztelő Szent János meghirdette: „Jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse” (Lk3,16).

Ezután a megyéspüspök arra az Isten nélküli állapotra utalt, amelynek útja a bűnnel kezdődik. Az ember elveszíti az isteni kontrollt, nem néz Isten szemébe, azt mondja: Uram megy ez nélküled is, majd szólok, ha azt érzem, szükségem van rád, de amíg a saját utamat járom, ne szóljon bele senki az életembe. Jézus, Isten Fia eljött a világra, mert látja, hogy az ember, aki a saját feje után megy, sötétségben jár. Ezt töri meg az Ő világossága és szeretete. Az embert a bűn kizárta az isteni életből az örök boldogság lehetőségéből.
Amikor Ádám és Éva elkövette az ősbűnt, az Úr kiűzte őket a földi paradicsomból és a kerub lángpallossal bezárta az édenkertet. Majd egy kicsiny gyermek eljött, és a puha kis kezével kinyitotta a kaput, hogy megmutassa a szeretetét. Nem fényes palotába született, hanem a legszegényebbekkel közösséget vállalva, hajléktalanként. Szentmártoni Mihály jezsuita atya szavaival élve a püspök atya hozzátette, az Isten Fia úgy jött el, mint minden gyermek, nyitva hagyta az ajtót, majd kijöttek utána az angyalok, és amikor meglátták, hogy megszületett, a pásztorokhoz mentek és elhangzott a csodálatos kinyilatkoztatás: „Dicsőség az Istennek és békesség a jóakaratú embereknek!”

Palánki Ferenc püspök a Szentírásból emelt ki példákat az isteni világ és az emberi élet közötti kapcsolatra. Jézus, amikor Nátánaelt — a későbbi Bertalan apostolt — meghívta, arról beszélt, hogy a mennyország ajtaja nyitva van: „...meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára” (Jn 1,52). Karácsony után az első vértanúra, Szent István diakónusra emlékezünk. Amikor István diakónust megkövezték, már nem tehetett mást, csak fölfelé tudott nézni és azt mondta: „Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” (ApCsel 7,56). A mai ünnep üzenete tehát, hogy nyitva van az ég, nyitva van a mennyország mindannyiunk számára. Csak rajtunk múlik, hogyan élünk, be akarunk e lépni, elfogadjuk-e Isten ajándékát.

Sokszor Szent István diakónushoz hasonlóan kilátástalannak éljük meg az életünket, nehéz kereszteket hordozunk, de fölöttünk nyitva van az ég, és ez minden reménységünk alapja. Nincs végleg elrontott élet, Isten nem mond le rólunk, hanem szelíd szeretettel gyermekként utánunk jön. Erről beszélt Ferenc pápa egyik katekézisében, amire utalt a megyéspüspök, mondván, a végtelen Isten egyszülött Fia igéje szólni, cselekedni nem tudó csecsemővé lett, rábízta magát az emberekre. Az emberi szeretetre volt szüksége, és talált igaz embereket, akik igent mondtak rá. Igent kell mondanunk Istenre, ez a mi hivatásunk.
Ezután a főpásztor hangsúlyozta, az, hogy Isten fia csecsemőként jött a világra, azt is jelenti, hogy először az érzelmeinkre akar hatni, és később, amikor már bennünk van a kedvesség, szelídség, jóság, nyitottság, tiszta érzelmeink, akkor pedig az értelmünkre. Ez a kettő együtt kell, hogy jelen legyen bennünk. Istent érzelemmel is kell szeretni, de meg kell érteni a tanítását, amit Jézus a nyolc boldogság üzenetében küldött, az odaadott élet értelmét, ezt a kereszthordozásban mutatta meg, a csodái pedig azt fejezik ki, hogy Ő a világ ura.
Ma tőlem is megkérdezi, hol vagyok, vannak e kétségeim, szeretetlenségek az életemben. Nem elítélni jött, hanem megmenteni. Engedjük tehát, hogy átformáljon, átalakítson a szeretete, hogy életünk középpontjában ne az önző énünk legyen, hanem az a valaki, aki képes másokért élni — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid