Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Egy tányér szeretet” elnevezésű kezdeményezésen jókedvű fiatal vállalkozókból álló baráti társaság fogott össze ismét, hogy általuk is megnyilvánulhasson karácsony üzenete. Isten szeretetének világra születése feladatot jelent számunkra, hogy rajtunk keresztül is világra jöhessen minden nap ez a szeretet. 300 adag gulyáslevessel fejezte ki ezt a debreceni társaság december 22-én, élükön Taskó Rodrigó, Kálucz Csaba és Bottlik József üzletemberekkel, akik a debreceni Szent Anna-székesegyház udvarára várták a hajléktalanokat, a nehéz helyzetben élőket.

Beszélgetésünkkor Taskó Rodrigó elmondta, a baráti társaságuk rendszeresen összejön, és sokat tanakodnak arról, hogyan tudnának segíteni a nehézsorsú emberek életén. Az ételosztást — amit már második alkalommal szerveztek — plakátokon, facebook oldalakon hirdették, megkeresték a hajléktalan-ellátásban dolgozó szervezeteket — a ReFoMix Kft-t, a Máltai Szeretetszolgálat-, Katolikus Karitász debreceni csoportját, a Baptista Szeretetszolgálat karitatív csoportját —, akik kapcsolatban állnak a rászoruló emberekkel, családokkal.
A sikeres vállalkozót a szervezési idő alatt sokan megkeresték és felajánlották a segítségüket. Rodrigó mindenkit arra kért, keressék meg a környezetükben élő nehézsorsú embereket, és azokat, akik mozgásukban korlátozva vannak, és vigyék el nekik az ételt. Az a tapasztalat, hogy sokan szégyellik magukat, nem merik felvállalni rászorultságukat. A fiatalember mindenkit arra bátorított vállalják fel helyzetüket, hiszen mindannyian ugyanolyan Istent kereső emberek vagyunk, feladatunk a rászoruló embertársaink szolgálata, de a hajléktalan-sors is bárkit utolérhet.

Az ételosztáson Markovics Balázs káplán atya és dr. Krakomperger Zoltán plébános is részt vett. Zoltán atya köszöntötte a jelenlévőket, és a gulyásleveshez lelki útravalót is adott, kifejtette, korgó gyomorral nehéz ünnepelni, de nemcsak a testnek, a léleknek is szüksége van táplálékra, amit ha megvonnak az embertől, előbb utóbb az életét minősíti.

Sziklai Dávid — a székesegyházban tanulmányi idejét töltő diakónus — is szólt pár jó szót a jelenlévőkhöz. Gondolataiban az áldott állapotban lévő Szűzanya útjáról beszélt, aki szintén a gyermekét váró Erzsébet rokonát látogatta meg, hogy segítsen neki. Mária nem törődött azzal, hogy a hegyek között, nehéz utat kell megtennie. A diakónus hangsúlyozta, a mi életünkben is lehetnek hegyek a segítés folyamatában: nem találjuk meg azt, akiket támogathatnánk, félünk segítséget nyújtani, megszólítani a másik embert. A Boldogságos Szűz Mária példát mutat abban, hogy leküzdhessük a félelmeinket. Ő elsősorban a rokonaihoz, a közeli ismerőseihez lépett oda, és nem egyedül ment, a méhében magával vitte az Úr Jézust. Sziklai Dávid kifejtette, az a jó és helyes segítség, ha magunkkal visszük az Úr Jézust.

Majd arról az ikonról beszélt, amelynek ábrázolásában a Szűzanyát láthatjuk, méhében Jézus egy trónon ül, Erzsébet méhében pedig Keresztelő János térdre borulva és felujjongva fogadja az Úr Jézust.
Amikor másikon segítünk, a szívünk mélyén jelen kell, hogy legyen ugyanezen hódolat. Ne csak magunkat, hanem Krisztust is vigyük és hódolattal fogadjuk azt, aki a gondviselés eszközeként Krisztust hozza számunkra. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, amely benne van az előkészületekben, Mária látogatásában, a betlehemi jászol egyszerűségében. Nem a pompás ajándékok számítanak, hanem az az érdem, amit majd magunkkal viszünk a mennyországba, vagyis a szeretet. Isten a megtestesült Szeretet, Őt hirdetik azok az emberek is, akik elkészítették az ételt a rászorulóknak.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye