Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyet kívánok.
Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!" (Fekete István)

A 11. hónapban sem erőtlenedett el vándorunk, Szent József. Áldott az ő szolgálata. Csak ment és tette a dolgát némán, áldások és béke született látogatása nyomán. Novemberben öt család hétköznapjait tette ünneppé, telepedett le családi tűzhelyeik mellé.
Az egyeki Szent József Plébánia közössége templomuk felszentelésének 250. jubileuma alkalmából indította útjára Szent József vándorszobrot, hogy a település családjainak békét és áldást vigyen.

Az elmúlt hónapban elsőként a Báránkó családnak volt lámpása és társa. Marika néni fogalmazta meg a meghatározó élményeiket és üzenetüket: „Egyértelmű volt az igenünk és nagyon megható volt Szent József látogatása. Vele imádkozhattuk imáinkat, a litániákat, kilencedeket. Szent József példaképe a mi életünknek: a szótlan engedelmesség és alázat, amellyel Máriát és a Kisdedet oltalmazta, szorgalma, becsületes helytállása, Isten iránti feltétlen bizalma és engedelmessége mindig csodálattal és hálával töltött el bennünket. Tartózkodása szerény otthonukban megtiszteltetés volt. Biztonságot adott, családfőként tekintettünk rá, aki éjjel-nappal, imáinkban is velünk van. Kérjük, hogy fogadja minden család nagy szeretettel. Legyen minden katolikus otthonban családfő, nevelő apa!

Sekrestyésünkhöz, Bugyi Istvánné Erzsikéhez és családjához vándorolt tovább Szent József. Így tesz tanúságot a látogatásról: „Igen! Bíztam benne, hogy a Szent József szobor befogadásával, családunk közös imái által, a még távollévő családtagunkat is megérinti a hit világossága. Itt tartózkodásának gyümölcsei: csendes imáim hangossá váltak, úgy érzem ebben az egy hétben otthonunk „be lett imádkozva” a közös imák ereje által. Útravalóul kívánom, hogy más családok is ugyanazt éljék át: hitben, szeretetben megerősödve imádkozzák át a hetet.”

Egy népes, megbecsült közösségbe, az Idősek Otthonába tért be, s lett egy héten át a lakók tűzhelye, mindennapi kenyerükben, imádságos csendjükben szerető társ. Anita, aki a szent szolgálatát figyelmével, szerető kíséretével segítette, így számol be a tapasztaltakról: „Idősek és dolgozók együtt készültünk Szent József befogadására. Közös imádkozás, elcsendesülés volt az előzménye, lelkileg felkészültünk, elkészítettük a méltó helyét. Mindenki örömteli lelkesedéssel várta az első közös imát, imaszándékainkat megfogalmaztuk, éreztük egymás szeretetét, még jobban figyeltünk a másikra, igazi nagycsaládként. Szeretnénk, hogy más közösségek, családok is megtapasztalhassák, a Szent szeretetét, felemelő jelenlétét, azokat a kis apró csodákat, melyek mindennap körbe vesznek minket, Istennek legyen hála!”

A Rapcsok család is, negyedik befogadóként, természetesen és határozottan adta igenjét a szent látogatására. Margó fogalmazta meg a héttel kapcsolatos élményeiket: „Minden a maga rendjén haladt a családban az eltervezettek szerint. Szent József jelenléte a szokásosnál is gördülékenyebbé tette békéjének olajával a mindennapjainkat. Végtelen boldog voltam, hogy vendégül láthattuk a vándorszobor látogatásának megálmodóját, Laci atyát. Örömünket sokszorozta, hogy itt volt velünk a közös imában drága fiunk, Robi! Lányom Beáta személyesen nem lehetett jelen, de Őt, és az ő nagy vállalkozását, családi otthonának építését is Szent József oltalmába ajánlottuk imáink során. Egész héten valami különös jóérzés volt bennünk, családunkat betöltötte a szent jelenlétének tudata.”

Hegyiné Molnár Katalin egyházközségi képviselő és családja oltalmára sietett Szent József november végén. Katalin így idézi fel a szent látogatásának hetén átélteket: „Örömmel mondtunk igent a felkérésre. A szobor november utolsó hetében érkezett hozzánk. Egész eddigi útját csendes szemlélőként végigkísértem és nagy várakozással a szívemben végre otthonunkban köszönthettük Szent Józsefet. Igazi öröm volt a lelkünkben. Az első közös családi imádságok alkalmával megható pillanatokat élhettünk át és ez felejthetetlen emlékként vésődött be emlékezetünkbe. Aztán egy váratlan helyzet miatt az aggodalom, félelem érzése telepedett ránk. Ez rávilágított arra, hogy az ember mennyire parányi és törékeny teremtmény és minden jó, ami körülvesz minket csakis Istennek köszönhető az Ő kegyelmi ajándéka. Erős hittel rá kell bízni magunkat gondviselő szeretetére és engedni, hogy a kegyelem átjárjon minket még a legkilátástalanabb helyzetben is. Ezzel a lelkülettel imádkoztuk végig a hetet Szent József társaságában az ő közbenjárását kérve, családunkért, szeretteinkért és minden embertársunkért.”

Ködök, fagyok, homályok az útján nem jelenthetnek akadályt, a fény, mely vele van, minden családot békével, szeretettel árasztott el novemberben is. Ott, ahol lakást vesz, ő maga lesz tűzhellyé, az otthonok melegét megtartó forrássá. Köszönjük, Szent családnak hű sáfárja!

Farkas Éva tanító/képviselő testületi tag
Fotó: PlebaniaTeam