Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

December 2-án, advent első vasárnapjával megkezdődött az új egyházi év, a karácsonyi ünnepkör, a megtestesülés misztériumának bevezetése.

Ürögdi Ferenc:

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!

Szent Ágoston így ír erről: „E napokban tegyünk több jót, minden haragot és gyűlöletet mint a sátán mérgét vessük ki szívünkből. Isten segítségével tisztítsuk meg testünket, és lelkünket, hogy az égi vendéglátó semmi kivetnivaló szennyet, rothadást, takargatott piszkot ne találjon bennünk. Éljünk mindenkivel békességben, akiről tudjuk, hogy haragot tart azt próbáljuk meg kibékíteni. Ha ezt Krisztus segítségével megtartjuk, most nyugodt lelkiismerettel közelíthetünk oltárához, és örömmel léphetünk be az eljövendő boldogságba.”

Adventben, a várakozás idején felkészülünk az Úr kegyelmet hozó eljövetelére, a születés misztériumának ünnepére. Ilyen értelemben az egész Ószövetség advent, várakozás volt — hangsúlyozta dr. Krakomperger Zoltán plébános a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmise homíliájában. Az adventi idő megélésében, elválaszthatatlan a történelmi Úr jövetelére való visszaemlékezés. Megköszönjük, hogy Isten elküldte hozzánk egyszülött Fiát, majd a második dicsőséges Úrjövet az embert méltóságától nem megfosztja, hanem felemeli, naggyá teszi az Isten országában.

A szeretet, és szolgálat olyan hatalom, amelyet a jelen korban nem sokra becsülnek – folytatta gondolatát Zoltán atya. Viszont számít az a hatalom, amely a másikat legyőzi, megvetetté, alávetetté degradálja. Krisztus dicsőséges második eljövetele, a reménység foglalata, ez azt jelenti, hogy már most hitünkön keresztül, a földi életünkben megváltásunk kegyelmi javát kapjuk, de még nem a megváltás mértékének teljessége szerint, mivel a bűneink, és a tökéletlenségeink ezt megakadályozzák.

A plébános ezután értelmezte Szent Lukács evangelista mondatait, miszerint „Emeljétek fel fejeiteket” nem azonos a tekintet felemelésével. Az emelt fő, a bízó, a reménykedő ember testtartásához tartozik. A lehorgasztott fő elárulja szavak nélkül is, hogy valaki már lemondott minden reményéről. Sem Istentől, sem másoktól, sem önmagától nem vár semmit, lelkileg halott. A fő felemelése ennek az ellentétes iránya, mert az emelt fő az éber lelkület szimbóluma. Teendőnk tehát, hogy életünk végéig virrasszunk, kövessük kellő figyelmességgel a Szentlélek iránymutatását, szüntelenül imádkozzunk, és ne felejtkezzünk meg arról, hogy Isten az erőm.
Az adventi lelkület továbbá cselekvő, de nem úgy, ahogy a jelen korunkban. Nekünk hitvalló embereknek ragaszkodnunk kell ahhoz a különbséghez, hogy más az ünnepre való készület rendeltetése, mint maga az ünnep. A jó előkészületet nem spórolhatjuk meg, mert azzal azt fejeznénk ki, hogy az ünnep nem sokat ér számunkra. Minél értékesebb az előkészület, annál nagyobb becsben tartom az ünnepet – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános, végül felolvasta XVI. Benedek pápa tizenegy évvel ezelőtt megjelent körlevelét, amely a keresztény reménységet tárgyalja.

Kozma László: Az első gyertya

Meggyújtottuk az első gyertyát
Ragyog a szeretet-titok.
Az életeden úgy dereng át
Van még egy teljes hónapod
A tetteidben ami jó van,
Gyűjtsél össze gondolatot.
Szíved a gyertyafénybe lobban,
Van még egy teljes hónapod.
És árnya nincs ennek a fénynek
Lángol a szeretet-titok
Mit viszel a karácsony éjbe?
Van még egy teljes hónapod.

Geréné Sárga Monika
médiaképzős hallgató