Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

2018 őszén, Idősek napját tartottak a Debreceni Szent István plébánia hívei. Bancsi Zoltán plébános szentbeszédét követően a templom kántora, Géczy István tartott előadást a jelenlévőknek „ A zene szerepe az idős korban” címmel, majd a program egy közös ebéddel, beszélgetéssel zárult a plébánia kertjében.

A Szentmise elején Zoltán atya kiemelte, hogy ez a hálaadás napja, amikor megköszönjük idős testvéreink életét, hogy példájukkal újra és újra utat mutatnak, hitet ébresztenek és hitet adnak a fiatalabb generációnak. Az ember, amikor Isten színe előtt megáll, általában csak kérni szokott önmaga, családja, szerettei számára. Ritkán adódik az a pillanat, amikor imáját a hálaadás tölti ki.

Ezután a plébános azon Istentől kapott ajándékokról beszélt, amelyek segítik az embert a földi élete zarándokútján. A szentségek, mint az útjelző táblák eligazítanak és vezetnek bennünket. Külön kiemelte az Eukarisztiát, vagyis az Oltáriszentséget és a betegek szentségét.
Az Eukarisztia Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére a kenyér és bor színe alatt. Amikor az Isten megajándékoz bennünket Önmagával, akkor tulajdonképpen, abban a pillanatban eggyé válunk az Istennel. A plébános azt hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan készülünk a szentáldozásra. Meg kell vizsgálnunk, hogy újra és újra, minden szentmisére felkészülünk e. Amikor vendégségbe hívnak bennünket, mind a vendégváró és a vendég is készül. A házigazda igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a látogató jól érezze magát. A szentmisében, mi vagyunk a meghívottak, magának az Istennek a vendégei, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy mi jól érezzük magunkat. Az Isten készül az emberrel való találkozásra. Amikor vendégségbe megyünk, általában készülünk. Megpróbálunk jól viselkedni, felkészítjük szívünket, lelkünket és apró ajándékot is viszünk köszönetképpen. Minden egyes szentmise, mindegy egyes eukarisztia erről szól. És a legnagyobb ajándék az Istennek, ha örömteli szívvel tudunk a szentáldozáshoz járulni. Ha nem csak magamhoz veszem Krisztust, hanem tovább is viszem a szeretteimhez, családtagjaimhoz szavain és példáin keresztül, oda ahová küld és állít az Isten.

A gyógyító szentség

A betegek szentségét, sokáig félve kezelték a hívek. Halált hozó szentségnek, utolsó kenetnek hívták, azonban ez nem megfelelő kifejezés. Bancsi Zoltán atya hangsúlyozta, a betegek kenete nem a halál szentsége, hiszen Isten a szentségek által életet ad nekünk, megerősít, erőt ad és velünkem együtt jár a földi élet zarándokútján. Az Isten nem tudja, és nem akarja magára hagyni az embert. Mi emberek odébb léphetünk az Istentől, de ő sohasem fog arrébb lépni tőlünk, emberektől. A betegek kenete tehát a gyógyulás szentségei közé tartozik, lelki és testi gyógyulást is egyaránt eredményezhet. A szentségeket a hit fogja össze. Ha hittel járulok az eukarisztiához, a betegek szentségéhez, a bűnbocsánat szentségéhez, akkor megadom a lehetőséget magamnak, hogy találkozzak az engem és mindannyiónkat meghívó Istennel.

A zene fogékonnyá tesz más szépségek iránt

Betegek kenetének kiszolgáltatását és a szentmisét követően „A zene szerepe az idős korban” címmel tartott előadást Géczi István, a Szent István plébánia kántora:
Mi a zene? Nem más, mint hangok halmaza. Mi a hang? Tanulmányainkra visszaemlékezve tudjuk, hogy van egy hangforrás, valamilyen természetes anyag, ami rezeg, és ettől a levegőben hanghullámok keletkeznek. A hang szabályos, rendezett, harmonikus mozgás, rezgés, míg a zaj ezzel ellentétben egyfajta szabálytalanságot mutat. Zenei hangot csak az ember hangszalagjai és a hangszerek kelthetnek.
Amikor főzünk, ugyanazokból az alapanyagokból főzünk. A táplálékunk, az étel ugyanazon elemekből, atomokból van, mint a világ többi anyaga, amely mégsem emészthető. De nem minden anyag jó tápláléknak, csak az, aminek rendezettsége alkalmassá teszi az anyagot a táplálkozásra. Jó az íze, emészthető, tápláló. Ha étkezünk, nem gondolunk arra, hogy az milyen összetevőkből áll, pontosan csak azok tudják, akik elkészítették, mi csak azt érezzük, hogy finom vagy nem. Így van ez a zenei hangokkal is. Ha mi, laikusok zenét hallgatunk, nem tudjuk milyen frekvenciájú hangokból, milyen harmóniákból, sokszor még azt sem, hogy milyen hangszeren megszólaltatott hangokat hallunk, csak érezzük, hogy szép, jó hatással van ránk. Ahogy az étel a fizikai testünket táplálja, a zene a lelkünket, idegrendszerünket, pszichénket, és ezáltal egész valónkat.

A hangszerek nem csak hangokat, hanem úgynevezett felhangokat is kiadnak. Ezek különbözősége miatt tudjuk megkülönböztetni, hogy ugyanazt a hangot milyen hangszer szólaltatja meg. Mi is tudunk hangot kiadni, és ha hangunkat fejlesztjük, ápoljuk, annál szebben szólaltathatjuk meg hangszalagunkat. Minél nemesebb az az anyag, ami rezeg, ami a hangot kelti, annál szebben szól. Nem mindegy, hogy a hegedűt milyen fából készítik, a fuvola anyaga is szinte teljesen ezüst. Minden hangszer ezért is értékes, mert mindegyik másképpen szól, mint ahogy az emberi hang is. Minden embernek más a hangszíne.

„A zene gazdagítja a kedélyt, nemesíti az ízlést, fogékonnyá tesz más szépségek iránt.” (Bárdos Lajos) Van az emberi agynak olyan része, ami csak akkor aktiválódik, ha valaki kottát olvas, zenél, énekel, hangszerrel játszik. Ezért fontos már gyerekkorban megismerkedni a zenével, amelynek az a célja, hogy kiemelje az embert az anyagvilágból, és egy magasabb rendű, transzcendens, azaz Isten közeli világhoz juttassa.
A zene nem más, mint, ritmus, dallam és harmónia. Az ősember is zenélt, ami leginkább csak ritmus volt. A zene a fejlődés során a legmagasabb szintet a többszólamúság megjelenésekor érte el, amikor ugyanis mindhárom összetevője együtt van: a ritmus, a dallam és a harmónia. A zenei műfajok között is létezik könnyedebb, szórakoztatóbb, érthetőbb, emészthetőbb. A körülmény, a lelkiállapotunk változó, ezért nem mindig egyformán vagyunk fogékonyak a zenére, de kötelességünk mindig törekedni az egyre értékesebb zenék hallgatására, megértésére. Az a jó zeneszerző, akinek zenéje érthető, szép, gyönyörködtet, gyógyít, és magasabb régióba emel. Ahogy az évek elteltével testi erőnk fogyatkozik, úgy van egyre nagyobb szükségünk e lelki táplálékra, lelki erősödésre, amit a megfelelő zene nyújt.
A művész, zeneszerző vagy előadó elsődleges feladata, hogy az általa felfedezett, megismert, vagy csak megérzett isteni tökéletességet megfogalmazza, számunkra, hétköznapi emberek számára érthetővé tegye. Ebben volt az emberiség történetében legnagyobb J. S. Bach. Több karmester nyilatkozott úgy, hogy Bach miatt lett zenész. Kamp Salamont idézve:
„Bachot hallgatva helyreáll a rend, a lélek és a Teremtő közti kapcsolat. Bach zenéje mindig aktuális, ezért soha nem fog kimenni a divatból. Kiemeli az embert a történetiségből, és megnyitja számára az utat egy magasabb létezés felé. Az emberi életnek ez az egyetlen célja: hogy visszakerüljön Isten mellé, arra a helyre, ahova teremtésben helyeztetett.”

„Te élet Ura Jézus Krisztus, ki már a mennybe mentél.
Ott van Atyád és a szenteknek boldog nagy közössége.
Hogyan dicsérkelek téged, aki meghaltál én érettem?
A teljes életem legyen a háladal Tenéked.
Vigyél magaddal bennünket is, add nekünk a hit szárnyát.
Hogy mi az égbe is követhessünk, törd meg a rossz hatalmát.
Istenem, mikor jutok el veled az örök boldogságba?
Oly nagy a vágyam Uram, hogy arcodat meglássam.” (J. S. Bach 43-as kantáta zárókorálkája)

Az előadást követően, a Szent István plébánia egyik hívő tagja, Nagy Istvánné, Ági néni (aki idén ősszel töltötte be 95. életévét), verssel köszöntötte a híveket.

Zelenák Annabella
egyházmegyei médiaképzős hallgató

Fotó: Zelenák Zoltánné