Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

50 évvel ezelőtt, 1968. július 25-én jelent meg VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája a születésszabályozásról. Az enciklikában található igazság teljes felragyogása érdekében sok tennivaló van még. Egyrészt azért, mert újabb és újabb nemzedék növekszik fel anélkül, hogy szívükben el lenne ültetve; másrészt azért, mert sokan maguk a házasságban élők sincsennek tisztában azzal, hogy milyen csodálatos az, amire meghívásuk van az Egyházban, az Egyházért és a világért.

Részlet Szenes István plébános 2018. 10.6-án, Pócspetriben a II. Életvédő Konferencián tartott előadásából:

Ahhoz, hogy a szülők gyermekeinket felkészítsék élethivatásukra, a tisztaság tanúságtételével együtt, a nemi nevelés konkrét formáira is szükség van, mégpedig a felnőtté válás periódusaira figyelve. Mielőtt azonban ennek részleteit felvázolnánk, szükséges négy fontos alapelvet lefektetnünk. 1. Egyediségében, egyéni nevelés: ez azt jelenti, hogy gyermekük egyedi testi és lelki érettségének megfelelően kell eldönteni, hogy mikor és milyen információt adnak át. 2. Az erkölcsi szempontot mindig figyelembe kell venni, vagyis a nemiséget mindig össze kell kötni az Isten szeretetében született házassággal, és az Istennek szentelt szüzességgel és a cölibátussal. 3. Mindig a szeretetre való nevelés nagyobb összefüggőségében kell végezni, nem elég csupán felvilágosítást adni és a hozzákapcsolódó erkölcsi törvényeket éléjük tárni, hanem az emberi személy és test méltóságának tudatosításával, a szeretethivatás és az életszentségre való meghívás fényében kell bemutatni. 4. Tapintattal, de félreérthetetlenül, alkalmas időben kell a tanítást átadni. Ahhoz, hogy valóban így legyen, mindenekelőtt imában kell kérni az Urat a megvilágosodásért, nehogy túl részletes, vagy pontatlan legyen az oktatás.

A felnőtté válás fejlődési szakaszai

A konkrét nemi és így a tisztaságra nevelésnél figyelembe kell venni a felnőtté válás fejlődési szakaszait: az ártatlanság éve, serdülőkor, fiatalkor, a felnőtté válás közvetlen időszaka.

Az ártatlanság évei:
- Kb 5 éves kortól a serdülőkorig tart, ezt az időt nem szabad megzavarni szexuális felvilágosítással. Ebben az időszakban tanulja meg a gyermek a felnőttek példájából, hogy mit jelent férfinak vagy nőnek lenni. A lányoknál rendszerint kialakul az anyai érdeklődés a kisebb gyermekek és a háztartás iránt, fontos, hogy a Szent Szűz anyaságára utaljon ilyenkor a szülő. A fiúknál figyelni kell, hogy a férfiasságot ne testi hőstettekkel bizonyítsák. Hogy a túlzott agresszivitást elkerülhessük, nagy férfi szentekre való utalás segítség lehet erényeik felragyogtatásával, melyek hősies gyakorlása tette őket naggyá. A lányok édesanyjukkal, a fiúk édesapjukkal ebben az időszakban alakíthatnak ki bensőséges kapcsolatot. (Ez teszi lehetővé azt, hogy ha másforrásból – idő előtt vagy nem helyes irányú információt kaptak azt a szülők finoman kijavíthassák. ) Egyébként pedig, legyenek figyelemmel az engedelmesség, áldozatvállalás és az önuralom erényének kialakítására, gyermekük ezen időszakban való nevelése során.

Serdülőkor:
Feltör a szeretet igény, a nemi késztetés és a közösség iránti vágy ebben az időszakban. Az élet felfedezésének öröme, de a kudarcok és keserűségek időszaka is, melynek feldolgozásában komoly segítségre van szükségük. Fontos, hogy tapasztalják a teljes elfogadást a szülők részéről. Az élet továbbadásának szempontjaival foglalkozni ebben az időszakban kell először (nemző szervek szerepe), mindig az értékek, az emberélet teljességének szempontjából.
Nem szabad különválasztani a nemiséget az élet továbbadásától és a házasság, a család magasztos hivatásától (a szexuális aktivitást, anatómiát és a higiéniát tekintve is).
A testi-lelki változásaikból kiindulva, az azonos nemű szülőnek részletes magyarázatot kell adnia a gyermek számára arról, hogy mi és miért történik a testében úgy, hogy a gyermek örömmel és csodálattal fogadja a termékenységet Isten tervében. A szülőknek kötelességük megvédeni serdülő gyermeküket a negatív külső hatásoktól, amelyek a tisztaság értékét, vagy megélhetőségét kétségbe vonják, vagy a szexualitást nem megfelelő, vagy lealacsonyító összefüggésben mutatják be.

Fiatalkor:
Az önálló életvezetés kialakulásának és az élethivatásra találásnak az időszaka a szülői küldetés csúcspontja, hisz abban segít gyermekének, hogy Isten hívását maradéktalanul teljesíthesse. Ezért beszélni kell a házasságra, a papságra és a megszentelt életre való hivatásról egyaránt. Különösen tanítani kell őket, hogy szeressék a tisztaság szépségét és erejét, szilárdan higgyenek megélhetőségében és abban, hogy az ehhez hozzásegítő kegyelmek a szentségek gyakori vételével érhetők el számukra. Aztán konkrétan eléjük kell tárni a keresztény erkölcs idevonatkozó sarkalatos pontjait:
- a házasság felbonthatatlanságát,
- a szerelem és szaporodás szétválaszthatatlanságát,
- a házasság előtti kapcsolatok tisztaságának fontosságát,
- a fogamzásgátlás, és minden más szexuális bűnök romboló hatását egész személyiségükre nézve,

Ebben az időszakban különösen is fontosak a korcsoportjukhoz kötődő barátságok, ezért támogatni kell őket, hogy megfelelő keresztény lelkiséggel rendelkező közösségre találjanak, ahol megerősítést kapnak a krisztusi élet választására, és az abban való elmélyülésre
A felnőttkor küszöbére lépve ismertetni kell velük a természetes családtervezés lehetőségét, és segíteni kell őket, hogy megfelelő ilyen irányú képzéshez juthassanak.

Felnőtté válás közvetlen időszaka:
- Az élethivatásra való közvetlen előkészület időszaka
- Továbbra is bizalmas kapcsolatra kell törekedni a szülőknek gyermekeikkel, persze önállóságukat tiszteletben tartva, tanácsokkal és jó példával vonatkozási pontnak kell maradniuk, hogy a legteljesebb módon kialakulhasson gyermekük felelősségérzete a nemiség, de életük minden területére vonatkozóan is kapcsolatban maradjanak az Egyház közösségével és segíteni kell őket, hogy élethivatásukban- bármi legyen is az- Szent Pál
szavaihoz igazodjon egész életük: „Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos” (Fil 4,8)