Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az 1916-os román támadás után a csíkiek Hajdú vármegyében, Hajdúnánáson találtak menedéket. Több mint negyven csíki településről érkeztek a menekültek az akkor 17 ezer főt számláló Hajdúnánásra. A menekültek között olyan személyiségeket is találunk, mint a későbbi püspök, Jakab Antal, a csángók apostolának is nevezett Domokos Pál Péter vagy a néprajztudós dr. Berze Nagy János. A helyi hatóságoknak több mint 3 ezer menekült befogadásáról és elhelyezéséről kellett gondoskodniuk.
Erről emlékeztek meg 2018. szeptember 23-án, Hajdúnánáson, a VIII. Székely Menekültek emléknapján. Az ünnep már előző este megkezdődött „Az üvegvirág” című színdarab ősbemutatójával, melyet a Nánás pro Cultura Nonprofit Kft. színháztermében tekinthettek meg az érdeklődők. A darab Buczkó József (a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója) „Szállást adtunk hűséges magyar véreinknek 2011.” című kötete alapján készült, s a NaNá Színház mutatta be Mart P. Ildikó rendezésében. Az ünnepi szentmiséről és az azt követő programokról a Duna Televízió is forgatott.

A színdarab sikerét nemcsak a megtekintők elismerő szavai mutatták, hanem a megemlékezés napján együtt ünneplők száma is. A nap programja délelőtt 10 órakor ünnepi szentmisével indult, melynek kezdete előtt Juhász Imre plébános, címzetes kanonok köszöntötte a görög és római katolikus paptestvéreket, a helyi és a közeli egyházközségekből érkezett híveket. Külön tisztelettel köszöntötte a szentmise főcelebránsát és szónokát, Salamon József gyimesbükki esperes, plébánost, s a vele együtt koncelebráló dr. Vencser László atyát Ausztriából, továbbá Pál Vilmos Barnát, Csíkszentgyörgy főesperes plébánosát és kántorát.
A szentmisén a kántori szolgálatot Tankó Előd végezte.

Salamon József atya prédikációja kezdetén kifejezte háláját és örömét, amiért együtt ünnepelhet a helyi és a más területekről érkezett hívekkel, hiszen – ahogy mondta –, mindnyájan Isten szeretetéből szeretnénk táplálkozni. Székely elődeik menekülni kényszerültek, útra kelni és mindent újrakezdeni. Isten kegyelmére bízták magukat és Hajdúnánáson szeretettel fogadták be őket a lakosok. Ott szabadon gyakorolhatták vallásukat és megélhették keresztény hitüket. Részt vettek a vasárnapi szentmiséken és új erőre kaptak ezáltal, a közösségben pedig családra leltek. „Isten a szépet, a jót akarta és akarja ma is – mondta József atya mély hittel és meggyőződéssel, amely gondolat a prédikációja magját adta. Kitért arra, hogy a gonoszság, az irigység és az önzés képezi akadályát ennek a mindent átható szépségnek. A szenvedés, a megpróbáltatások jelen vannak minden ember életében. Ma mégis inkább kiirtani akarják az emberi tudatból az áldozatvállalás fogalmát. Példának az édesanyákat hozta, kiemelve a nő legszebb hivatását. Áldás és öröm koronázza mindazt a küzdelmet és nehézséget, amit egy magzat kihordása, egy új élet világra hozása jelent. Kiemelte dr. Jakab Antal püspök atya szerepét is, aki annak idején gyermekként menekült a városba és már egészen fiatalon megtapasztalta az első világháború szörnyűségeit. „Ő tudta, mi a szenvedés.” Példája megmutatja, hogy Istennek nagy tervei vannak velünk és semmi sem lehetetlen számára. Rabságban töltött, hosszú évei után is megőrizte hitét, később püspök lett és egész életében Isten szavát hirdette.

A plébános megemlékezett prédikációjában mindazokról, akik a legnehezebb időkben is táplálták a fényt, nem hagyták kihunyni, és ha kellett, áldozatok által, hittel megóvták azt. Nagy íróink, költőink legmagvasabb gondolatait idézte, hozzáfűzve, hogy mindenkinek feladata van ezen a világon. „Nem elég a jót akarni: de tenni, tenni kell!” – emlékezett Váci Mihály soraira, s erre buzdította a hallgatóságot is. Szükség van ezekre a tettekre, a közösségekre, mert ezek által születik mindaz, ami jó és szép, vagyis maga az élet. A gyimesbükki plébános kiemelten fontosnak tartja a család szerepét és arra szólította fel a híveket, hogy hozzanak áldozatot „a legszebb közösség, a család biztonságáért.” Végül egy Márton Áron püspöktől vett, a gyimesi címerbe is bekerült idézettel zárta az elmélkedést: „Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható!” Lelkesednünk kell a szép, a jó iránt, s törekednünk ezeknek a megőrzésére nap mint nap. Az örökségül ránk hagyott gondolatokat útravalóként kapták a jelenlévők abban a reményben, hogy értékként megőrzik, s ápolják, továbbadják, mint a lángot, amelyről Reményik Sándor írt.

Az ünnepi szentmisét megemlékezés követte a tavaly avatott székelykapunál, majd koszorúzási szertartás a római katolikus templom kertjében, ahol Buczkó Józsefnek, az egyházközség világi elnökének köszöntője után Szólláth Tibor polgármester úr ünnepi gondolatait hallhatták a jelenlévők. „Emberségből példásra vizsgáztak száz évvel ezelőtt a nánásiak.” – mondta, s hozzátette, büszke polgármesterként vesz részt a megemlékezésen. Arra biztatta a résztvevőket, hogy merjenek változtatni és példát venni azokról a bátor és nagylelkű emberekről, akikről ezen az ünnepen megemlékeznek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagyobb összetartásra van szükség a reformátusok és katolikusok között. Ne a különbségeket keressük, hanem azt, hogy mitől vagyunk mi egyek, mi köt össze bennünket! A tanulságos gondolatok után Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester ünnepi köszöntőjét Füleki Zoltán alpolgármester olvasta fel. Ezt követte Hargita megye tanácsának üdvözlő levele. A koszorúzási szertartás alatt közreműködött a Vitéz Makláry Lajos Városi Énekkar, Varga Miklós karnagy vezénylésével.

A koszorúk elhelyezése előtt Juhász Imre és Salamon József plébánosok felszentelték a Boldogasszony Kertjét. A kert létrehozásának célja a Mária-kultusz erősítése, akinek Szent István királyunk kegyeibe ajánlotta országunkat. Rendeltetése, hogy a városnak nemcsak esztétikai, de lelki értelemben is az egyik legszebb helye legyen, ahol a hívek megpihenhetnek és lelki erőt meríthetnek a mindennapokhoz. A szentelés különlegessége, hogy a harangok éppen a legemelkedettebb pillanatban szólaltak meg.
Szatmári Szilárd csíkszeredai református lelkipásztor köszöntőjében a szentmisén is elhangzott evangéliumból vett idézettel emelte ki annak fontosságát. „Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Csodálatos dolog, ha ezt fel tudjuk fedezni egymásban, mint ahogy a hajdúnánási elődeink felfedezték a székely testvérben a gyermeket, akin segíteni kell. (...) A befogadás a szeretet megnyilvánulása. A szeretet maga, ha be tudom fogadni a másikat, nemcsak a házamba, hanem az életembe, a szívembe. Istenhez egymás szeretésén keresztül tudunk eljutni.”
A koszorúk elhelyezését követően minden jelenlévő együtt énekelte a Boldogasszony Anyánk című gyönyörű himnuszunkat. Végül a templomkapu előtt elhelyezett színpadon nem mindennapi műsort tekinthettek meg a hívek a gyimesbükki Hagyományőrző Csoport előadásában. Különleges gyimesi néptáncot mutattak be, majd egy kesergőt, s az előadás végén a színpad előtt hangulatos táncba vitték a nézőket is.

Egy kis érdekesség

A programot közös ebéd zárta. Előtte azonban az előadók bemutatták a hangszereiket, az öt húrú gyimesi hegedűt és az ütőgardont. Ezt követően a csoport legidősebb, ám nem kevésbé lelkes és aktív tagjai, a Honvéd házaspár a jellegzetes gyimesi csángó öltözetet szemléltette. Népviseletük szépségét annak egyedisége adja. Korábban a gyimesiek maguk készítették ezeket a darabokat, nem kevés munkával, aprólékossággal és türelemmel. A női viselet az legősibb szoknyatípus, a lepelszoknya, amit katrincának neveznek. Az ún. vállfőhímes ingeken csodaszép virágminták ékeskednek, alját pedig fehér csipke díszíti. Fölötte a pendely, amire a valamivel szélesebb övet helyezik. Erre kerül a korábban említett katrinca, amit egy keskeny övvel, az ún. bernyóccal a derék fölött szorítanak le. Végül felkerül a legértékesebb ruhadarab, a hímzett bunda és a kendő, amit a nők a vállukon és a fejükön egyaránt viselhetnek kortól és családi állapotól függetlenül.
A férfiak fehér alsó inget, és hosszú kieresztett felső inget is viselnek. Erre veszik rá a bundát. A „csángós” vászonnadrágot övvel szokás magukra ölteni, melybe egy zsebkendőt tűznek. A századelőn ennek még élt a csak két szárból álló ülep nélküli formája.

Gergely Klaudia
egyházmegyei médiaképzős hallgató