Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ajak a hagyományairól és annak megőrzéséről is híres település. Népviseletük színes, egyedi, messziföldön ismert. A XX. század elejére visszatekintve, már a 30-as években is létezett a Máriás lányok csoportja a településen. Az ötvenes évek közepéről fotók is maradtak fent, sőt az akkori Máriás lányokból még ketten élnek, Kocsis Mihályné és Torma Istvánné, tőlük hiteles képet kapunk abból az időkből.

Ajakon a katolikus egyház nagyobb ünnepein a népviseletbe öltöző fiatal lányok a körmeneten, vállukon viszik a Mária szobrot imádkozva, énekelve, kérve Szűz Mária közbenjárását, hogy a Jóisten védje meg a településüket minden bajtól, természeti csapástól.
Az első Mária szobrot, Soós István és családja hálából, a családfő frontról való hazatéréséért ajánlotta fel az ajaki római katolikus egyházközségnek. A második Szűzanya szobrot pedig az ezredforduló táján Takács Károlyné hozatta Fatimából saját lelki üdvéért és családjáért.

Régen mindig négy tiszta lelkű, vallását gyakorló fiatal lányt választottak Máriás lánynak. Kiváltságos volt bekerülni ebbe a csoportba. A lányok addig vihetik a szobrot, míg férjhez nem mennek. Öltözékük ajaki népviseletű menyasszonyi ruha: fekete cipő, fekete harisnya, három keményített fehéralsó, fölötte fehér selyemszoknya, melynek alját körben piros, fehér, zöld selyemszalag díszíti. A felsőszoknyára mézeskalács színű (rózsaszínű) kötény kerül. A felsőruházat alsó rétege a gyolcsból készített ingváll, majd a fehér selyemből készült ujjas, melynek a csukló részére ugyancsak piros, fehér, zöld selyemszalagot varrnak. Az akkor volt csinos, ha 50 zámli (hajtás, varrás) volt hátul rajta, ezeket néhány ajaki asszony tudta csak szépen megvarrni. Hűvös időben fekete selyemsályat is viselnek. A nyakukba két mizlit (csipkét) és négy sor gránátot (gyöngysort) tesznek, melyre fél méter színes pántlikát kötnek. Régen a hajviseletük is egyedi volt, bekenték a hajukat zsírral, hogy könnyebb legyen vele bánni (ma már hajhabot használnak), két ágba fonták, egy méter kék, piros és zöld pántlikával, majd feltekerték kör alakba. Kisebb lányoknak pacsirtafonást készítettek, a nagyobbaknak nagylányfonást, ami megtartja fejükön lévő koszorút. Ezt is a faluban három-négy asszony tudta precízen elkészíteni. Ma a Máriás frizurák Kovács Pálné (Mariska néni) kezeit dicsérik.

Az eredeti ajaki tornyos koszorú a felvidékről származik, az ötvenes években már Budapesten készítették, később Mezőkövesden is foglalkoztak vele. A szemet gyönyörködtető népi ruhát a különleges tornyos koszorú tetézi, mely szebbnél szebb színes virággal, gyöngyökkel, apró kis tükrökkel és ékes kövekkel van díszítve.
Régen a Máriás lányok helyben gyakrabban vállukra vették a Szűzanya szobrot, mert minden nagyobb katolikus ünnepen volt körmenet, mint feltámadáskor, húsvét első napján, Úrnapján, Nagyboldogasszony napon, búzaszenteléskor még a határba is kimentek a hívek, akkor még mindenki népviseletben. Máriapócson minden évben részt vettek a búcsúban, a szomszédos településen, Anarcson tartott templombúcsúra pedig gyalog mentek, ez a hagyomány ma is él.

Sajnos a hetvenes, nyolcvanas években alább hagyott ez a szokás, az akkori rendszer nem nézte jó szemmel ezeket az egyházi eseményeket. A rendszerváltás után pár évvel újjáéledt a hagyomány, előbb még fekete-fehér öltözékben, majd ajaki menyasszonyi népviseletben, Takács Károlynénak köszönhetően, aki felkarolta, támogatta, a mai napig lelki vezetője az ajaki Máriás lányoknak.
Ajakon, Úrnapján, a Nagyboldogasszony-napi templombúcsún és a görög katolikusok templombúcsúján tizenkét Máriás lány viszi a vállán a három Szűz Mária szobrot. A harmadik Szűzanya szobor a görög katolikusoké. Más városokban a lányaink általában két szoborral vesznek részt a körmeneteken: Budapesten a Szent Jobb-körmeneten, eljutnak Vaskútra, Szentkútra, Mezőkövesdre, Máriabesenyőre, Máriapócsra, Anarcsra, Nyírtassra, Nyírtelekre és a minden év szeptember harmadik vasárnapján megrendezett Máriás lányok találkozójára, Gyöngyösre. A körmeneten résztvevő ajaki Máriás lányok nemcsak a templom falain belül vallják meg hitüket, hanem az utcán is bátran megmutatják minden ember előtt, hogy ők katolikusak, Jézus tanítványai.
Egy nagyobb búcsúban, ha két Máriás lányokból álló csoport találkozik, akkor köszöntik egymást. A találkozás előtt 4-5 méterre megállnak, három lépést megtesznek előre, fejbiccentés, majd három lépést hátra, újra fejbiccentés és ezt háromszor ismétlik meg, majd elhalad a két szobor egymás mellett. Ha hosszú útvonalon halad a körmenet, a váltótársakkal cserélnek.
Takács Károlynénak, az ajaki Máriás lányok vezetőjének a jövőbe tekintve tervei között szerepel, hogy itt Ajakon is megszervezze a Máriás lányok találkozóját, ahol több régió képviseltetné magát. Célja, hogy már kicsi kortól kinevelje az igazi Máriás lányokat, akik először a kicsi, majd a nagyobb lobogót vinnék, és ha „odanőnek”, akkor Máriás lányok lesznek, kik tiszta szívvel és lélekkel eleget tudnak tenni ennek a szép és nemes küldetésnek.

Hasulyóné Rutkai Éva
egyházmegyei média-képzős hallgató