Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Meglepő módon a kenyérszentelés, ami hagyományosan a debreceni virágkarneváli menetet közvetlenül megelőző, annak ünnepélyességét megalapozó esemény, nem szerepelt az idei virágkarneváli programsorozat információs kiadványában. Ettől függetlenül nagy tömeg várta izgatottan, hogy augusztus 20-án, az államalapító Szent István király szentté avatásának napján, az új kenyér ünnepén, reggel 8 órakor nagytemplomi harangszóval ünnepélyesen is kezdetét vegye a karneváli felvonulás.

A kenyéráldás megkezdése előtt a Debreceni Helyőrségi Zenekar közreműködésével az István a király című rockopera ismert dallamára, díszlépésben vonuló katonák felvezetésével kanyarodott a Nagytemplom elé a felvonuló virágkocsik közül méltán az első, a Szent Korona – a magyarok legfontosabb nemzeti ereklyéje, a magyar államiság jelképe. Kifejezi az országot, a királyságot, a királyt, a hitet, az egyházat, az uralkodói tulajdonságokat és az erényeket, ahogy Szent István király intelmeiben fiának, Imre hercegnek írta, hogy „az erények nagysága teszi teljessé a király koronáját”. Ezt a mondatot is hallhattuk élőben Csikos Sándor – Jászai Mari díjas színművésztől, aki a fenti műből adott elő részletet, miközben megcsodálhattuk ezt az országalmával és jogarral teljes, színpompás kompozíciót, ami évről-évre elmaradhatatlan szereplő a virágkocsik élén.
A Szent Koronán a kereszt jelképezi a szent istváni keresztény nemzet folytonosságát napjainkig. Az új kenyér megáldását három keresztény felekezet képviselője, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, dr. Fekete Károly református püspök és Palánki Ferenc római katolikus püspök végezte.

A görögkatolikus érsek hálaadó, liturgikus énekkel, majd dicsőítő és kérő imádsággal vezette be a szertartást. Az őt követő két püspök az Isten és ember kapcsolatát mutatta be a kenyér jelképén keresztül, mindketten a Miatyánk kezdetű fő imádságunkat idézve: „...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...”
A református püspök az új kenyér titokzatos rangját hangsúlyozta, lenyűgöző életközeliségét, mert Istenhez fordít és a másik emberhez. A kenyér számos, elvont tartalmát vette sorra, amin érdemes elgondolkodni; többek között áldást és jót jelent, a gondviselés jele, teljességet hordoz, felelősség és megszegve éltet igazán. Ugyanakkor szolidaritásra is hív bennünket a kenyér, azért, hogy igazán áldássá váljon, amit az Istentől kaptunk, ahogy fogalmazott. Beszédét dicsőítéssel fejezte be és áldást kért népünkre, aki fogyasztja a kenyeret.
A római katolikus püspök a kenyeret életünk szimbólumának nevezte, mely az Isten ajándéka és az emberi munka gyümölcse. Áldása hálaadást és kérést fogalmazott meg; köszönetet Isten gondoskodó jóságáért, mert Ő adja meg a föld termését, gyermekeinek a hasznos munka képességét és a mindennapi kenyér megszerzésének lehetőségét. Kiemelte, hogy az új kenyér a békességünk szimbóluma is: ezért a fent idézett sort a Miatyánkból így folytatta:
„és bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...”
Továbbiakban a Mindenható Istentől áldást kért az új kenyérre, a szorgalmas munkára, hazánkra, magyar népünkre, városunk és országunk vezetőire. Ezután a püspök atya szenteltvízzel többször meghintette az új kenyeret és a népviseletbe öltözött gyermekek kezében tartott, kis kosarakban a darabokra tört kenyeret.
A kenyérszentelést követően a Miatyánk imádságba kapcsolódhatott be a közönség, majd a Debreceni Népi Együttes fiataljainak hagyományőrző műsora színesítette az eseményt. A program a Rákóczi induló ismert taktusaival fejeződött be.

Dr Gyöngyösi Erika
egyházmegyei média-képzős hallgató